Baby boomerek a világ élén – útmutató cégeknek az atlanti üzleti kapcsolatok sikeréhez

A nemzetközi üzleti életben egyértelműen az Amerikai Egyesült Államokat tekintik a szabad világ vezető gazdasági hatalmának. Ez az állítás döntően igaz az ország gazdasági teljesítményére, a válságállóságra és arra az állításra, amely szerint egy bizonyos lokális üzletméret elérése után szinte minden vállalkozó és vállalat fejében megfordul az amerikai piacra jutás víziója. Az Amerikai Egyesült Államok piacát külső szemmel sokan egységesnek tekintik, ugyanakkor fontos kiemelni, hogy mind az 50 tagállam eltérő gazdasági sajátosságokkal és preferenciával rendelkezik. 

A közgazdaságot tanultak számára az elmúlt 35 évben a globalizmus, a kapitalizmus és a szabadversenyes gazdasági fogalmak határozták meg ismereteik gerincét, és a mai felső vezetők széles generációi számára követendő példákat, valamint irányvonalat mutattak az üzleti életben. Érdekes tényadat, hogy páratlan demográfiai sajátosságai is vannak ennek az elmúlt három évtizednek. Az elmúlt 32 év amerikai elnökei mind élnek, jó egészségügyi állapotban vannak. Bill Clinton, George W. Bush és Donald Trump egyaránt 1946-ban születtek, Joe Biden négy évvel korábban, 1942-ben és Barack Obama jelenti az egyetlen kivételt a maga 1961-es születési dátumával. Bár a generációkutatás szemszögéből nem egészen pontos (Joe Biden születési évszáma miatt), ugyanakkor a cikk lényegét tekintve kijelenthető, hogy az elmúlt 32 évben a világ, és ezen belül is az Amerikai Egyesült Államok gazdasági irányvonalát a baby boomer generáció tagjai határozták meg. A következő gondolatokban megpróbálok több olyan összefüggést bemutatni, amely minden üzletember számára hasznos lehet, akik az atlanti gazdasági kapcsolataikat most szeretnék kiépíteni, és a frissen hivatalba lépett Donald Trump elnök úr üzleti gondolkodásmódjának sajátosságait megérteni.     

Demográfiai sajátosságok az amerikai üzleti életben

Az amerikai gazdaság stabilitását és egyik erős pillérjét képezik, azoknak a sokgenerációs családoknak a leszármazottai, akik képesek voltak sikeresen átörökíteni az üzleti életben megszerzett gazdaságukat, befolyásukat és/vagy a történelmi idők folyamán jókor voltak jó helyen. A kapitalizmus és az amerikai jogrendszer kifejezetten védi a magántulajdont és a legálisan szerzett javakat, ergo a gazdasági előnyöket. Maga az üzleti élet és a gazdasági rendszer sajátossága, hogy a nehezen megszerzett és kiépített pozíciókat élethosszon át, sok esetben az időskori egészségügyi állapot romlásáig képesek betölteni a vállalatok alapítói, meghatározó vezetői. A gazdasági élet ezen szereplői számára a nyugdíjas évek egyáltalán nem szerepelnek kiemelt célként, bármilyen furcsán tekintünk Európából erre a tényre. Sőt az egyébként a nyugdíjkorhatárt elérő széles tömegek új életet és új kihívásokat keresnek, legyen szó üzleti vagy személyes környezetváltásról, amelyet a saját családomban lezajlott példa okán is megerősíthetek. Tehát az amerikai üzleti életben egyáltalán nem jelent furcsaságot, hogy Joe Biden 79 évesen kezdte, illetve Donald Trump szintén 79 évesen folytatja második elnöki ciklusát, a gazdasági élet irányítását. 

Baby boomerek vissza nem térő történelmi lehetősége

Az amerikai baby boomer generáció egyik sajátossága a fogyasztói társadalom mintájának kialakítása és globális méretű elterjesztése volt, amelyet összefoglalóan az amerikai álom fogalmaként ismerhetett meg a világ. A korszakot jellemző demográfiai robbanás sok kihívással, ugyanakkor gazdasági sikerekkel is együtt járt, a generáció számára a sokakkal versengő, de kiemelkedő egyéni teljesítményt és öntudatot felmutató viselkedési mód jelentette a legbiztosabb kitörési pontot. A két olajválság (1973 és 1979) után nagyon sok gazdasági szereplő ment csődbe vagy tűnt el a piacról rossz döntéseik következtében az előző generáció tagjai közül, és a boomer generáció tagjai előtt hirtelen megnyílt a lehetőség felső vezetői posztok idő előtti betöltésére. A fiatal boomer vezetők kellő tapasztalat híján a háttérből irányító alapítók konzervatív élettapasztalatára, esetleg az egymás között megosztott tapasztalatokra hagyatkozhattak. Azok a boomer csoportok, akik egymás tapasztalataira hagyatkoztak, a verseny következtében nem tehettek mást, mint saját gyors sikerüket propagálni és egymással a legszorosabb kapcsolatot ápolni, minél gyorsabban ismertté válni és széles körben elismertnek lenni.   

Az üzletkötés művészetének mestere

A Donald Trump személyes védjegyévé vált, „Az üzletkötés művészete” című könyv egy olyan win-win szituációt vázol az olvasó számára, amelyben a kiválasztott vállalkozó akarata minden más érdeket felülír. A mára kultikussá váló könyv 1987-ben jelent meg, döntően az 1980-as évek vissza nem térő ingatlanpiaci aranykorának tapasztalatiból táplálkozik. New York dinamikusan fejlődő belvárosi környezete pillanatképének tekinthető, amikor ténylegesen generációs vagyonokat lehetett felhalmozni az ingatlanokkal kapcsolatos spekulatív befektetésekből. A szituáció jobb érthetősége kedvéért fontos tudni, hogy akkor lazább volt az ingatlanszabályozási környezet, éppen akkorra ért be a belvárosi felhőkarcolók bérpalotákká történő átalakítása és piacosítása, valamint páratlan volumenű bérlakásprogramok indultak el állami forrásokból. Ez az egyedülálló időszak New Yorkban ingatlanszakmai szempontból tényleg aranykornak tekintető, főleg az akkor 40 éves Donald Trump üzletember számára. Érdemes megfelelő történeti időpontba behelyezni ezt a képet, hiszen ez a kialakult üzleti képmás már 40 évvel ezelőtti. Ebben az időszakban, pontosabban 1993-ban a szintén 1946-ban született Bill Clinton már az Amerikai Egyesült Államok 42-ik elnöke volt. A másik epikus, Donald Trump karakterét építő tényező, „A Gyakornok” realityshow is mára már 20 éves, amely a médiaipar iránti érdeklődése, valamint a teljhatalmú médiakonglomerátumok monopol üzletpolitikája ellen fellépő kezdeti lépésnek tekinthető, a mából visszatekintve.       

Trump-kitörési pont, a médiahack

A fogyasztói társadalmat irányító marketingipar boszorkánykonyhájában hosszú évekig meghatározó receptúrák alapján „főztek” a médiaipar alapító tulajdonosait is magukba foglaló üzleti érdekkörök, a csendes generáció azon tagjai, akik nagyjából 1928–1944 között születettek. A médiaipar elitjének számítók hosszú évtizedeken keresztül szivarfüstös szobákban, zárt ajtók mögött irányítottak és befolyásoltak számos üzleti folyamatot. A 90-es évek amerikájának üzleti világában a láthatóság és az eladhatóság a legtöbb esetben összefüggött, ezért aki nagyobb üzleti sikereket szeretett volna biztosítani magának, annak a média főbb felületein látszania kellett, függetlenül a hírek tartalmától. Az ilyen jól megfogalmazott üzleti gondolkodásban pedig a korai populista szólamok, a különcködés vagy a kiszámíthatatlanság látszata egy jól bevett stratégiai elemnek volt tekinthető. Az internet elterjedésével viszont megváltozott a médiaipari elitek kizárólagos monopóliuma, amelynek hanyatló folyamatát követve, a lehetőségeket jó időben felismerve kapcsolódott rá a folyamatra Donald Trump. Egyébként a régi és az új elitek médiamonopóliumai között jelenleg jelentős átrendeződés zajlik, amelyek a gyorsan változó „ideológiák” tündöklésében és alkonyulásában érezhetők. Erre az áramlatra hangolódva az elnök az új médiatrendeket és a fogyasztást befolyásoló elitet tudatosan sorakoztatja fel maga mögött. Mára kulcskérdésé vált, hogy a gazdasági életet irányítani kívánó boomerek kiket és hogyan szólítanak meg, önmagukon kívül. Véleményem szerint pedig kellően érzik át a legnagyobb kihívást, amellyé a mesterséges intelligencia válik, végérvényesen és visszavonhatatlanul átalakítva a polgárok médiafogyasztásának technológiáit és preferenciáit.

Millenniumi generáció, az eltört korsó esete

A magyar közmondás szerint addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik. A millenneumi Y generáció az Egyesült Államokban saját magával elhitette ideológiailag, főleg a marketing- és üzleti guruk hathatós tevékenységének köszönhetően, hogy olyan egyedi vállalkozói, üzleti generációs sajátosságokkal rendelkeznek, amelyek privilégiumokkal ruházzák fel őket. Tudatosan különböztették meg önmagukat a szabálykövető X generációtól és megtagadtak szinte mindent, ami a korábbi generációkat jellemezte. Ebben a folyamatban maximálisan felhasználták az internet, a social media és a technológiai ipari fejlődés felhajtását, és a technológai forradalom zűrzavarát is sikerként próbálták eladni. Ki kell hangsúlyozni, hogy a millenniumi generációs életérzés jól tudott rezonálni a boomerekével, akiknek a korábbi olajválságok hozzájárultak a sikereikhez. A „kölcsönös kémiának” a pandémia vetett véget egy óriási kiábrándulással. Az amerikai millenneumi generációt a szexi, wanna be csodagyermek jelenség hatotta át, sokan valamiféle titokzatos orákulumként tekintettek rájuk, gondolván, hogy ők az okostelefonjaikról reprezentálják a jövő gazdasági unikornisait. A boomerek kockázatitőke-alapjai még 2021-ben is közel 345 milliárd dollár tőkével bőségesen finanszírozták az elképesztő ötleteket az USA-ban, amelyből az orákulumok víziói jelentősen részesültek. A pandémia előtt Elisabeth Holmes és a Theranos-sztori bebukásával lehullt a lepel arról a csalási mechanizmusról, amely jobbára a gazdasági bűnügyek területéhez áll közelebb, mint a millenniumi generáció valós gazdasági teljesítményéhez. A pandémia sokkoló gazdasági hatásainak következtében a boomerek kiábrándultak, rengetegen részben vagy egészben elvesztették a befuccsolt startup kalandok által megtakarításaikat. A boomerek egy átmulatott éjszaka utáni másnaposság állapotába kerülve csalódtak a millenneumi generációban, akiktől a gazdasági jólétük tartós elérését várták. Tegyük hozzá, hogy az amerikai millenniumi generáció tagjai közül sokan identitásválsággal küzdenek, önálló megtakarítások helyett visszafizetetlen diák- és egyéb hitelekkel rendelkeznek, illetve a történelem egyik legsúlyosabb lakhatási válságával néznek szembe.       

The show must go on

A gazdasági élet eközben nem állt meg, sőt kifejezetten erős arcát mutatja Amerika. A tavalyi választási eredményekben legtöbben az inflációt, illetve annak kellemetlen gazdasági hatásait hangsúlyozzák, ugyanakkor érdemes egyet hátrébb lépni, és egy generációs ellentét kirajzolódását is megfigyelni. A jelenlegi vezetők boomer tagjai számára szűk mezsgye maradt a további lavírozásra. A modern „spin doktorok” tanácsai a divatipar körforgásához hasonlíthatók, amelyben a már megszokott trendeket ismét átcímkézve visszahozzák, kapcsolódó pozitív emlékeket generálva a társadalom széles körében. A megkopott üzleti ideológiák mellett ugyanakkor Donald Trump felismerte a technológiai iparban meglévő amerikai kitörési pontot, és mindent el fog követni, hogy ismét naggyá tegye ebben Amerikát. A törekvésében segítségére siettek az X generáció „garázs sikersztoris” tagjai, Jeff Bezos (1964), Elon Musk (1971), és Sundar Pichai (1972). Az a mód, ahogyan a „big tech four” tagjai közül utolsóként Mark Zuckenberg (1984) is beállt ebbe a sorba, az egy külön elemzést érdemelne. Egyébként Donald Trumpnak mindenképpen igaza van ebben a törekvésében, hiszen a felnövő Z generáció tagjainak, a „digitális bennszülötteknek” kötelező lesz a robotika és a mesterséges intelligencia által biztosított előnyöket a saját hasznukra fordítani. 

Make America Great Again!(?)

Az 1985-ös nagy sikerű Back to the Future filmszínházi változatát a mai napig játsszák a New York-i broadwayen, és számomra megmosolyogtató élmény volt nemrég átélni a futurisztikus alkotók mostanra vonatkozó jövőbeli elképzeléseit. Egy komoly hiányérzetem azonban maradt a darab megnézését követően. A technológiai fejlődésnek köszönhetően mára valóban egyszerűbbé és gyorsabbá vált az élet, ugyanakkor ez az ugrás Amerikában kevésbé segítette a széles blue collar társadalmi rétegek mindennapi megélhetését és a white collar munkások vásárlóereje is elértéktelenedett. Természetesen a Back to the Future vagy inkább a back to the past ígérete óriási dilemma elé állítja a közízlés formálóinak irányvonalát. Megfigyelhető, hogy ismét visszatért a vadnyugati nyerserő életérzésének bemutatása a nagy hollywoodi sztárok szereplésével, amely trend figyelmen kívül hagyja az amerikai népesség összetételének megváltozását, annak igényeit és az amerikai demográfiai korfa trendjeit. Egyáltalán nem biztos, hogy az old school vagy a metaverzum lesz az egyetlen választható opció, amelyben a (tech)vállalatoknak gondolkodniuk kell, hiszen ebben a globális kihívásokkal teleszőtt versenyben semmit sem lehet lefutottnak tekinteni.   

Egy azonban biztos, Donald Trump jelensége és tevékenysége, vitathatatlan teljesítménye az amerikai néplélek meghatározó elemét képezi. Az elnök hagyatéka az az amerikai (boomer) álom, amely arra bátorít, hogy bárki utánacsinálhatja, amit elért. Egy jövőbeli nyitott kérdés marad csupán a találgatásra, négy év múlva kik jönnek majd a baby boomerek három évtizede után.