Az iráni háború árnyékában vált elnököt a Fed

Jerome Powell jegybankelnöki mandátuma 2026. május 23-án jár le. Utódját még január végén megnevezte az amerikai elnök: Donald Trump január 30-án jelentette be, hogy Kevin Warsht jelöli a Fed elnöki posztjára. Az amerikai jegybanktörvény szerint a központi tagokat a szenátusnak kell megválasztania, de előtte a szenátus bankbizottságának is jóvá kell hagynia. Warsh testület előtti meghallgatása a friss információk szerint április 21-én esedékes. 2010 óta mindössze kétszer fordult elő, hogy a kinevezés és a hivatalos megerősítő eljáráshoz az iratok benyújtása között négy hétnél több idő telt el. 

Warsh kinevezését bonyolítja a Powell ellen folyó igazságügyi minisztériumi nyomozás (amelyet a Fed-székház felújításról a tavalyi kongresszusi meghallgatás kapcsán indítottak), ugyanis Thom Tillis republikánus szenátor kitart azon álláspontja mellett, hogy megakadályoz minden jegybanki kinevezést addig, amíg a Powell elleni vizsgálat folyamatban van, mivel azt alaptalannak tartja. Mindemellett Tillis is úgy gondolja, hogy Warsh képzettsége megfelelő és jó választás a posztra, ugyanakkor a szenátus bankbizottságában Tillis szavazatával lenne csak meg a republikánus többség. 

Ha megtörténik is a meghallgatás, Warsh sorsa bizonytalan marad, mivel a Powell ellen indított nyomozás tovább folytatódik, elhúzódni látszik. A Fed-elnök a márciusi kamatdöntést követően elmondta, nem szándékozik távozni a testületből, amíg az ellene folyó vizsgálat le nem zárul, és Kevin Warsh kinevezését jóvá nem hagyják. Arról, hogy mi lesz a vizsgálat lezárultával, még nem döntött Powell. Mandátuma a kormányzótanácsban 2028 januárig szól.

Warsh korábbi szerepvállalása a Fedben a héják táborát, azaz a szigorú monetáris politikát támogató tagok csoportját erősítette. Idő előtt mondott le mandátumáról, mert nem támogatta a mennyiségi lazítás újabb körét 2011-ben. Az azóta eltelt időben is többször bírálta a Fed politikáját. Warsh tavaly beszélt a jegybanki mérleg leépítésének szükségességéről , ami klasszikus értelemben véve ugyancsak szigorító lépés lenne. Azonban úgy véli, hogy a mérlegleépítés és a termelékenység növekedése mellett tér nyílhat kamatvágásra az infláció emelkedése nélkül. A jelenlegi likviditási helyzet miatt a mérlegfőösszeg további drasztikus csökkentése kockázatos lenne a repopiac és a bankrendszer stabilitása szempontjából. Hosszabb távon pedig megpedzegette a Fed és a kincstár összehangolt működését is. Ennek nyomán erősödhet a befektetők félelme, hogy csorbát szenvedhet a jegybank függetlensége, másfelől pedig háttérbe kerülne az egyik fő mandátum, az árstabilitás elérése. Az amerikai elnök partnert lát Warshban a kamatcsökkentések végrehajtására, azonban a közel-keleti helyzet jelentősen átírta a Fed kamatkilátásaikat is. 

Azt április végén, a közelgő kamatdöntő ülésen is hangsúlyozhatják, hogy jól pozicionált helyzetben van a Fed, hogy kivárjon és értékelje a gazdasági folyamatokat. 

A közel-keleti háborúnak az amerikai gazdaságra gyakorolt hatásai továbbra is bizonytalanok. Az infláció idei megugrása átmeneti lehet, ugyanakkor, ha tartósan fennmaradnak a magasabb olajárak, akkor a fogyasztás is gyengülhet. Az olajárak emelkedésével a rövid távú inflációs várakozások emelkedtek, ugyanakkor a hosszabb távú inflációs várakozások lényegében nem változtak a közel-keleti helyzet fokozódása mellett. 

A Fed az inflációs célkitűzést szem előtt tartva tovább tarthatja fenn a szigorú monetáris politikát a korábban várthoz képest. Várakozásunk szerint a kamatvágások folytatódhatnak, de időben később jöhetnek a tengerentúlon. A nyomás a Feden azonban erős maradhat, tekintve, hogy az őszi félidős választás egyre közeledik, és az egyre duzzadó költségvetési hiány finanszírozását is támogathatná az alacsonyabb kamatkörnyezet. A szakirodalom ugyanakkor aláhúzza, hogy a rövid távú politikai megfontolásoktól függetlenül működő jegybankok idővel jobban teljesítenek az alacsony infláció biztosítása terén.