Ne legyen jolly joker a versenyjog

Egyre inkább aggódhatnak a nagyvállalatok a Német Szövetségi Versenyhivatal Facebook elleni vizsgálata miatt. Ezt azért indították el, mert szerintük a közösségi portál erőfölényes helyzetével visszaélve arra kényszerítette a felhasználókat, hogy „tisztességtelen” szerződési feltételek elfogadása mellett adják meg személyes adataikat. A versenyhivatal szerint ezzel a Facebook feltételezhetően megsértette az Európai Unió működéséről szóló szerződésnek (EUMSZ) az erőfölénnyel való visszaélés tilalmáról szóló szabályát (102. cikk).

Már egy ideje megfigyelhető az EU-n belül a versenyjog, az adatvédelmi jog és a fogyasztóvédelmi jog közeledése. Önmagában ezzel semmi gond nem lenne, a problémák valahol a „data-dominant company” (a személyes adatok kezelése terén erőfölényes helyzetben levő vállalat) fogalmának használatával kezdődnek. Pontosabban azzal, ahogyan bizonyos esetekben a versenyjog fogalom- és eszközrendszerén keresztül egyéb jogterületekhez, most például az adatvédelemhez kötődő feltételezett jogsértéseket próbálnak szankcionálni.

Egyrészt a hatékony piacszabályozás nem így működik. Az Európai Unió Bírósága ugyan a nemrég az AstraZeneca-ügyben hozott ítéletében a szabadalmi szabályok megsértéséből és a gyógyszerpiaci szabályozó hatóság megtévesztéséből adódó versenyelőny okán állapította meg az említett EU-s rendelkezés megsértését, de ez az ítélet egyelőre a szabályt erősítő kivételnek számít. Nem lehet ugyanis a „jogsértés + versenyelőny = tisztességtelen piaci magatartás = EUMSZ 102. cikk megsértése” képletet korlátlanul alkalmazni. Lehet a Facebook adatvédelmi szabályzata és gyakorlata bármilyen ellentmondásos és vitatott, mert például az összegyűjtött adatokat az online hirdetések optimalizálására használja, az még nem jelenti az erőfölénnyel való visszaélést. Ugyanis az egyik piacon (most a közösségi média szolgáltatások terén) elért erőfölényes helyzet kiaknázása nem biztos, hogy egy másik piacon (online hirdetések) is az.

Bár a versenyjog is rugalmas fogalmakkal és az ügy egyedi körülményeit maximálisan figyelembe vevő vizsgálati módszerekkel dolgozik, az adatvédelemben az adatkezelő egyéni kockázatelemzésén és kockázatminimalizálásán van a hangsúly, amely teljesen más megközelítést igényel. Emellett egy várhatóan még idén hatályba lépő rendelet alapján az adatkezelők az EU-n belül adott ügyben egy adatvédelmi hatóság eljárásának lesznek alávetve. Ez azt jelenti, hogy a többi tagállami adatvédelmi hatóságnak nem lesz e körben joghatósága, vagyis felmerül a kérdés, hogy a tagállami szinten jelentkező további ügyekkel milyen (nemzeti) fórum foglalkozzon.

Nem ismeretlen a probléma, hogy egy nem versenyjogi jellegű jogsértés az adott tagállam vagy akár az EU szabályozásbeli hiányosságai vagy egyéb gyakorlati nehézségek miatt az arra hatáskörrel rendelkező szervezetrendszeren belül nem szankcionálható. Veszélyes azonban azt sugallni, hogy ilyen esetben a jogsértő szervezetet versenyjogi alapon támadjuk meg, arra hivatkozva, hogy az amúgy nem versenyjogi jogsértést erőfölénnyel rendelkező vállalatként követte el. Ez olyan tendenciát indíthat el, amelynek a nem kívánt eredménye már középtávon is a versenyjog mint „jolly joker” alkalmazása lehet változatos ügyek széles körében, holott a funkciója távolról sem ez.

Bárhogy végződjön is a német versenyhivatal vizsgálata a Facebook ellen – bár a fentiek miatt remélhetőleg nem születik elmarasztaló határozat –, a jövőben sem szabad az erőfölényes pozícióban levő vállalatokat ezen tulajdonságuknál fogva megszorongatni nem versenyjogi természetű ügyekben.