Az EU zúzta porrá a magyar kormány ellenfeleinek fegyverét: ez a valóság a magyar fizetésekről

Időről időre közzéteszi az Európai Unió statisztikai hivatala, hogy a keleti szláv térségtől nyugatra fekvő országokban miként alakulnak a jövedelmi különbségek. A friss statisztika eligazító erejű lehet egy politikai vitában, ami választások környékén rendszeresen fellángol Magyarországon a jelenlegi adórendszer bevezetése óta. De a baloldali pártok és szakértőik választások közt is visszatérően sürgetik a szocialista kormányok alatt leszerepelt progresszív adórendszer visszaállítását, arra hivatkozva, hogy Magyarországon az egyetlen személyijövedelemadó-sáv mellett borzalmasak a jövedelmi különbségek. Csakhogy már a kiindulópont sem igaz – derül ki az Eurostat számaiból sok egyéb kapcsolódó érdekesség mellett. A magyar jövedelmi különbségek európai sztenderddel – kimondottan szűkek.

Az adatsorban nyilván először Magyarországot keresi ki az ember, és aki a kilátásba helyezett Tisza-adó mellett keresne bennük érveket, nagy csalódással fedezheti fel a lenti térképet.

A közgazdasági szakkifejezés, a Gini-együttható ne ijesszen el bennünket, ha a Tisza-szigetek Facebook-posztjaiban nem is találkozunk vele, sőt ezért különösen ne. Könnyen értelmezhető: a jövedelmi különbségeket szemléltető koefficienst úgy számolják ki, hogy nullának veszik azt az elméleti állapotot, amikor a jövedelmi különbség az adott országban nulla, azaz mindenki egyenlő. Minél magasabb a szám, annál nagyobbak a jövedelmi különbségek.

Az Eurostat és a Tisza-adó: már az első lépéstől kezdve hamis az érvelés a progresszív adóra

Az Eurostat közleményéből és térképéről többek közt a következők derülnek ki már ránézésre:

• A jövedelmi különbségek tekintetében világosan elkülöníthető kisebb régiók alakultak ki Európában (mitől, ez hosszas elemzést igényelne). 
• Az Európai Unió átlagos mutatója 29,3, amely ország ez alá esik, ott az átlagosnál kisebbek a jövedelmi különbségek. Láthatjuk, Magyarország ez alá esik: a progresszív adórendszer bevezetése mellett a Tisza-pártban és környékén hangoztatott fő érv – hamis.
• Látjuk a Közép-Európában elnyúló sárga sávot? Pont ugyanakkorák a jövedelmi különbségek Magyarországon, mint Romániában vagy az EU egyik leggazdagabb országában, a szomszéd Ausztriában. Ausztriában klasszikus progresszív adórendszer van, Magyarországon és Romániában egykulcsos a jövedelemadó. 

A magyar jövedelmi különbségek pont ennyire magasak: semennyire

Nézzük még tovább, mert az Eurostat önti az értékes információkat.

• Láthatjuk, a klasszikus észak-európai jóléti államok közül ugyanúgy sárgával jelölt, mint a magyar, Svédország és Dánia. Ezekben Ausztriához hasonlóan progresszív adórendszer van, mégis ugyanott tartanak a jövedelmi különbségek tekintetében, ahol Magyarország. 
• Ahol a legkisebbek, illetve a legnagyobbak a jövedelmi különbségek, ezek vegyesen volt kommunista, illetve nyugati országok: egy ország relatív gazdagsága vagy szegénysége nem meghatározó abból a szempontból, milyen jövedelemkülönbségek alakultak ki.
• A legnagyobb jövedelmi különbség jól láthatóan régiókra jellemző: Dél-Európáról és a balti hármakról van szó (plusz az ezeknél az országoknál jóval gazdagabb Svájc). A balti trión belül pedig abban az Észtországban a kevésbé súlyos a helyzet, ahol a magyarhoz és a románhoz hasonlóan egykulcsos az szja-rendszer. 
• Messze a legnagyobb jövedelemkülönbség, 38,4-es együtthatóval, abban a Bulgáriában alakult ki, amelyet épp most vettek fel az euróövezetbe a nálánál sokkalta gazdagabb Németország mellé. És ahol egyébként szintén egykulcsos adó van, ami, láttuk, nem felelős a nagyobb jövedelemkülönbségért. Van ilyen is, olyan is, ahogy a többkulcsos országok között is.
• Azok az országok, ahol a legnagyobbak a jövedelemkülönbségek Európában, egytől egyig progresszív jövedelemadóval rendelkeznek, Bulgária kivételével. Egyébként a legalacsonyabbak is, ami azért sem csoda, mert az összes közül csak négy helyen egykulcsos az adó. Az utóbbiak közül kettő került az EU-átlag „jó” oldalára – az egyik Magyarország –, a másik a „rosszra”.

A Tisza-adó azt fixálná, amit nem kell, de legalább borzalmasan drágán

A fentiekből világosan kiderül, hogy nem attól kisebbek vagy nagyobbak egy európai országban a jövedelmi különbségek, hogy milyen az adórendszer.

Ha valahol javítani kellene a helyzeten, akkor az a hely nem Magyarország, hanem a kék régiók. És még azt sem feltétlenül progresszív vagy még progresszívebb többsávos adórendszerrel, hiszen láttuk, hogy van, ahol az egykulcsos jobb, és azt is, hogy mindkét úton el lehet jutni ugyanoda. 

A magyarországi baloldali érvelés tehát, hogy egy borzasztó helyzeten kell javítani, eleve defektes. A Tisza-adó egy olyan rendszert „javítana meg”, ami jól működik, ráadásul a változtatásnak hatalmas ára lenne: a magyar középosztály terheit növelné meg azzal az érveléssel, hogy a gazdagok terheit növelve segítene a szegényeknek. Igazságos reform helyett egy ilyen változtatás valós tartalma pénzelvonás lenne ismeretlen célok érdekében.