Négy dudás egy csárdában

Világtörténelmi fordulópontot jelez-e Oroszország, Kína, India és Brazília egymásra találása? Vagy csupán egyszerű diplomáciai manővernek minősíthető a mai jekatyerinburgi csúcs a szereplők globális hatalmának erősítésére? Hajlok arra, hogy inkább az utóbbiról van szó. Bár kétségkívül látványos a négy feltörekvő óriás egyfajta egységfrontba tömörülése, ez inkább a forma, mintsem a tartalom. Inkább a PR, mintsem a lényeg.

Ha a közös érdekek jelentik a hosszú távú sikeres együttműködés alapját, akkor a brazil–orosz–indiai–kínai kooperáció nem tart sokáig. A négy óriást jelenleg leginkább az köti össze, hogy mindegyiküknek van valami baja az Egyesült Államok (illetve a fejlett államok) által dominált világrenddel. Ám igen eltérő alapokról támadják a status quót. Így barátságuk csak addig tart, amíg el nem érik, hogy a mostaninál több beleszólásuk lehessen a világ irányításába. Kézenfekvő, hogy első lépésként a Nemzetközi Valutaalap kvótarendszerének átalakításával próbálják saját súlyukat megnövelni.

A BRIC országoknak is nevezett csoportot alkotó négy óriás mindegyike ott lesz a világ hat legnagyobb gazdasága között néhány évtized múlva, ha hinni lehet az előrejelzéseknek. Ám nem lehet megfeledkezni arról, hogy ez részben hatalmas népességüknek lesz köszönhető: az egy főre jutó GDP rangsorában egyikőjük sem kerül be az első harminc közé, még több évtizedes távlatban sem. Az is kizárt, hogy egymás szövetségeseivé váljanak olyan kérdésekben, mint a klímaváltozás elleni harc vagy a globális kereskedelem további liberalizációja. Világpolitikai érdekeik is igen eltérők – sőt, egyes esetekben kifejezetten egymással ellentétesek.

Aligha lehet tehát arra számítani, hogy a BRIC átveszi a világ irányítását. Tagjainak súlya azonban biztosan növekedni fog. És erre érdemes Magyarországnak is időben felkészülnie.