Bejött a nagy ausztriai gázstoptrükk: drágul a gáz

Látványos, de a valóságot meglehetősen pontatlanul leíró az az állítás, hogy november 16-tól Ausztria nem kap orosz gázt. Bár a kereskedők aznap, sőt, már az előző napon sem foglaltak határkapacitást (nem nomináltak) Ausztriába történő szállításhoz, a nominálások egyébként is szakaszosak a gázszállítások napi menetét követő uniós statisztikák szerint (ENTSO-G). Többnapos szünetek is vannak, augusztusban volt példa tíznaposra is.

A hivatkozott adatbázisban azonban tegnapra és mára az ausztriai ellátást érintő két ponton is látunk nominálást: az ukrán–szlovák és a szlovák–ukrán határon. (Természetesen az orosz–ukránon is.) Igaz, ennek alapján nem bizonyítható, hogy éppen a ma Szlovákiába belépő orosz gáz jut el Ausztriába, de ennek akadálya sincs: a szlovákiai vezetékben lévő bármilyen, nem orosz tulajdonú gáz eladható bárkinek, például az osztrák kereskedőknek.

Esélyes a magyar szerepvállalás is

Ausztria abban a nem túl valószínű helyzetben is kaphat orosz gázt Szlovákia felől, és nem kell a világpiacon futkosnia, ha az Szlovákiában nem Ukrajnából érkezik. Érkezhet Magyarországról is. Magyarország stabilan kapja az oroszok által kéknek nevezett energiahordozót Szerbián át, továbbá jön Románia felől is azeri eladók által bárhonnan vásárolt gáz. Ez Magyarországról eddig is Ukrajnába és Szlovákiába utazott tovább. Mint most is, csak az utóbbi mennyiség egy része a szlovákiai rendszerben Ausztria felé kanyarodhat. 

Egy kis tételt a hazai tárolókból a szerbiai felhasználókhoz szállítottak, de a döntő mennyiséget Szlovákiába és Ukrajnába küldték. Mellesleg Magyarországról közvetlenül is továbbítható gáz Ausztriába. De akkor mire ez a nagy felbolydulás Ausztria orosz ellátása körül? A kérdés azért is jogos, mert nem hihető, hogy Ausztria vagy bárki más úgy vásárolhatna orosz eredetű olajat vagy gázt közvetítőkön keresztül, hogy arról az orosz fél ne tudna, sőt, előzőleg ne járulna hozzá.

A Reuters szerint Ausztriát most „eladatlan” gázmennyiségekből látják el gázzal az európai kereskedők. Felidézi, hogy Oroszország előzőleg nagyobb tétel gázt juttatott Magyarországra, Szlovákiába és Csehországba, kisebbeket pedig Olaszországba és Szerbiába. A hírügynökség híréből is arra is lehet következtetni, hogy az orosz félnek nemcsak tudomása volt arról, hogyan jut majd Ausztria gázhoz november 16. után, hanem előkészületeket is tett annak érdekében, nehogy gáz nélkül maradjon a régi jó partnere, amellyel most épp vitában áll.     

Orosz érdek, hogy dráguljon a gáz

A november 16-i bejelentés látszólag gázhiányt teremt, emiatt pedig drágulhat, drágul is a gáz – hívták fel a Világgazdaság figyelmét piaci körökből. Erre most nagy szüksége van Oroszországnak, amely nehezebben adja el a gázát, amióta az európai vevői visszafogják a felhasználásukat, és egyre inkább alternatív forrásokból vásárolnak. Azonban az orosz eladó, a Gazprom európai piaca így sem vész el a Világgazdaság által már említett formálódó, illetve részben már megszületett orosz–azeri gázcserés megállapodásoknak köszönhetően. E konstrukcióban két irányból érkezhet a gáz Európába:

• dél felől, török, bolgár, szerb és magyar területen át
• vagy a kényelmesebb (mert rövidebb és olcsóbb) ukrajnai útvonalon.

Az utóbbi lehetőség fel is merült a gázcserés hírben, de nem erősítették meg. A megoldás kapcsán erős politikai és gazdasági érvek ütköznek az Ukrajnában folyó háború miatt. Ugyanez a kétely felmerülhetett néhány napja is, amikor a szlovákiai SPP jelezte: gázcserés megoldással azeri gázt fog importálni. (Néhány nappal korábban viszont tagadta, hogy ilyenre készülne.)

Ami működik a Lukoillal, működhet a Gazprommal is

Ukrajna nyugodtan trazitálhatja a Lukoil általa előzőleg blokkolt olaját, mert az olaj attól a pillanattól, hogy átkerült az ukrán olajszállító rendszerbe, már nem az orosz társaságé. Teljesült az ukrán cél, mert a tranzitdíj így már nem a Lukoil markát üti, igaz, a társaság bevétele megmaradt. 

Vészesen közeleg ugyanis az év vége, amikor lejár az orosz–ukrán gáztranzit-megállapodás. A szerződést Ukrajna nem akarja meghosszabbítani, a Gazprom igen, a vevők pedig várják az árut. A gordiuszi csomó ugyanaz, mint az olajnál: úgy maradjon meg az ukrajnai szállítás, hogy az orosz eladó nem jut tranztidíjhoz.

Bár ukrán szempontból látszólag az lenne az igazi, ha a Gazprom árbevételhez sem jutna, ez nincs így. Ha a Gazprom nem jutna bevételhez, akkor Ukrajna még közvetve sem szerezhetne orosz gázt, mint eddig. Viszont ha születne egy, az olajéhoz hasonló konstrukció, vagyis az Ukrajnába érkező orosz gázt már az orosz–ukrán határon megvenné az európai vevő, akkor

• új orosz–ukrán gáztranzitszerződésre sem lenne szükség,
• mégis érkezne ukrán területre orosz gáz,
• amelyet az ukrán fél helyben megvásárolhatna.

Mellesleg a Gazpromot is kisebb szállítási költség terhelné, mint a déli kerülő úton. Ennek alapján nem lenne meglepő, ha még az év vége előtt vagy akár az év utolsó napján érkezne egy bejelentés, amelyek az Ukrajnán keresztüli gázszállítás valamilyen formában való folytatásáról szól.