Új korszak a monetáris politikában: hogyan tovább?

A tavaly októberben bevezetett egynapos betéti gyorstender rátájának az alapkamattal való összezárásával egy közel egyéves korszak zárult le a hazai monetáris politika történetében. Az egy évvel ezelőtti intézkedésekre egy igen volatilis környezetben, a belső és külső egyensúly, valamint a kockázati megítélés meredek romlása mellett került sor. A forint árfolyamának igen gyors leértékelődését szinte csak a 18 százalékon bevezetett, kirívóan magas kamat tudta megállítani. Az azóta eltelt időszakban azonban számos fordulatra került sor. Az energiaárak a tavalyi csúcsszintekhez képest a töredékére estek vissza, ami igen gyorsan megjelent a külső egyensúlyi mutatók javulásában. Az idei év során fokozatosan javult a hazai gazdaság kockázati megítélése, sokat stabilizálódtak a hazai pénz- és tőkepiacok, a világ legbefolyásosabb jegybankjai pedig közel kerültek a szigorítási sorozat végéhez, sőt, az EKB esetében az EKB elnökének üzenetei és a piaci árazások alapján feltehetően be is fejeződött a kamatemelési ciklus. A javuló külső és belső kockázati tényezők pedig lehetővé tették, hogy az MNB Monetáris Tanácsa az egynapos betéti gyorstender kamatát fokozatosan az alapkamathoz közelítse, míg végül elérte azt, és bejelentésre került ezen monetáris eszköz kivezetése. 

Noha a továbbiakban is szükség van a kockázati környezet alakulásának figyelemmel kísérésére, a beérkező makrogazdasági adatok, valamint az inflációs kilátások szintén hozzájárulnak a monetáris politika kondíciónak alakításáról való döntések megalapozásához. A Monetáris Tanács eddig is hangsúlyozta, hogy az inflációs cél eléréséhez elegendőnek tartja a 13 százalékon tartott alapkamatot, valamint a szigorú monetáris kondíciók változatlanul szükségesek az árstabilitás fenntartható eléréséhez. 

 Szeptemberben a várakozások és előrejelzésünk szerint is 12 százalék közelébe mérséklődik az infláció, ami pozitív reálkamatot eredményezhet. A kamatcsökkentési ciklus a jövő évben is folytatódik várakozásunk szerint, azonban a jegybank a pozitív reálkamat fenntartását szükségesnek tartja, így a jövő év végére a várakozásunk szerint 6 százalékra csökken az alapkamat. 

A kamatcsökkentés azonban a korábbi várakozásunknál némileg lassabb, elnyújtottabb lehet. Egyrészt az üzemanyagárak megugrása miatt elakadhat a globális dezinfláció, valamint kissé lassabb lehet a hazai infláció enyhülési pályája, ami már megjelent a jegybank legfrissebb, szeptemberi előrejelzéseiben is. Másrészt a fejlett piaci jegybankok a magasabb kamatok hosszabb ideig való fenntartása melletti köteleződtek el, ami nemzetközi hangulatromlást okozott, ez pedig óvatosságot indokol. Ennek hatásaként ugyanis több mint egy évtizedes csúcsra emelkedtek az amerikai kötvénypiaci hozamok, csökkentve a globális kockázatvállalási hajlandóságot, valamint a kockázatosabb eszközök értékét a pénz- és tőkepiacokon. A forint – a régiós devizákkal együtt – így újra nyomás alá került, de az egy évvel ezelőttinél szignifikánsan kedvezőbb külső egyensúlyi helyzet és a kedvezőbb kockázati megítélésnek köszönhetően elkerülhetők a tavalyi évben látott pénzügyi turbulenciák. A pénzpiaci stabilitás ugyanakkor továbbra is alapvetően szükséges az árstabilitás eléréséhez, amit az MNB is kiemelten hangsúlyoz. Az óvatos, körültekintő hozzáállás pedig időnként szükségessé tehet megállókat, illetve a korábbi hónapokban látotthoz képest kisebb lépéseket a kamatcsökkentési ciklus folytatásában.