Hol mennyire csökkennek a reálbérek?
Európa válságok sorát éli: a koronavírus okozta visszaesést követően a háború és a szankciók eredményezte energiaválság sújtja kontinensünk gazdaságát. Bár sokan az ennek nyomán létrejövő gazdasági helyzetet szeretnék krízisként, egy stresszteszten való elbukásként értelmezni, a gazdaság idénre várható 0 és 1 százalék közötti teljesítménycsökkenése messze nem ezt mutatja – tegyük hozzá, hogy más uniós országokhoz képest még a hazánknak járó uniós források visszatartása is csökkenti a beruházásokat és így a GDP-t.
De mi a helyzet a bérekkel? A havonta megjelenő kereseti adatokban 2022 szeptembere óta tapasztalunk éves alapon visszaesést, ez pedig várakozásaink szerint 2023 szeptemberében változik meg, azaz négy negyedévet ölel fel. Az idei első hét hónapban a reálkeresetek értéke 7,9 százalékkal csökkent, ami egy érdemi visszaesés. Ebben azonban nem elsősorban az alacsony béremelkedési ütem játszik szerepet: a keresetek átlagosan 13,9 százalékkal növekedtek. A problémát tehát jól láthatóan az európai szinten is magas infláció okozza, a keresetek emelkedése szemmel látható volt.
Nemzetközi szinten a bérek alakulását negyedéves gyakorisággal lehet összehasonlítani az Eurostat adatainak segítségével.
Az elemzéshez az Eurostat kereseti és inflációs adatait használtuk fel. Az elemzés során több kérdés is felmerül:
- Mikor kezdődött az egyes országokban a bérek értékvesztése?
- Hol hány negyedévig csökkentek, csökkennek a reálbérek?
- Összességében hogyan alakultak a reálbérek az egyes országokban?
A bérek értékcsökkenése az egyes országokban eltérő időpontban indult. Ha a 2020-tól kezdődő időszakot nézzük, több ország is van, ahol már ekkor mérséklődött egy-egy negyedévig a reálbér, ebben a koronavírus kapcsán bekövetkező munkaerőpiaci változások játszottak szerepet. Bár a magyar adatok alapján nem erre tippelnénk, de a reálbérek csökkenése európai szinten már 2021 negyedik negyedévében megkezdődött, amikor az adatot szolgáltató 25 tagországból 15-ben mérséklődött a bérek vásárlóereje. Ez a szám 2022 első negyedévére 19-re, a második negyedévére 22-re nőtt. Ekkor tehát három olyan ország volt, ahol nem csökkent a reálbér: Bulgária (egyetlen negyedévben sem mérséklődött), illetve Ciprus és Magyarország (a harmadik negyedévtől csökkent). Minek köszönhetők ezek az eltérések? A béremeléseket a vállalatok jellemzően az év elején hajtják végre, amikor az infláció alakulásáról még nincs pontos képük. Ebből következően a béremelkedés sokkal kevésbé volatilis, mint az infláció, a reálbér csökkenésében sokkal inkább az infláció változása játszik szerepet, mint az alacsonyabb keresetnövekedés. Márpedig hazánkban az infláció később kezdett felfutni, mint a többi országban: 2022 második negyedévében még 8 országban nagyobb inflációt mért az Eurostat, mint nálunk, a negyedik negyedévben – már nem függetlenül a háború és a szankciók hatásától – ellenben nálunk volt a leggyorsabb a pénzromlás.
Az egyes országok összehasonlításánál két országot érdemes különösen is kiemelni, mint pozitív, illetve negatív példát.
A pozitív példa Bulgária: itt egyetlen olyan negyedév sem volt, amikor a keresetek értéke éves összehasonlításban mérséklődött volna. A negatív példa pedig Németország, itt tart leghosszabb ideje a keresetcsökkenés, 2021 első negyedéve óta, azaz tíz negyedéve.
Ebben nagy szerepe van annak, hogy ott eredetileg is alig nőttek a bérek, míg Bulgáriában már korábban is dinamikus bérnövekedés volt, és bár az infláció két számjegyű értéket vett fel, nem tartozott a legmagasabbak közé.
Azt, hogy milyen hosszú ideig tartott a reálbércsökkenés az egyes országokban, egyaránt mérhetjük a leghosszabb egybefüggő időtartammal, illetve azon negyedévek számával, ahol negatív volt a reálérték változása. Ha a leghosszabb egybefüggő időtartamot nézzük, akkor az átlagos időtartam 5,4 negyedév, míg ha a csökkenéssel jellemezhető negyedévekét, akkor 6,6. A visegrádi országok közül a legkedvezőbb helyzet Lengyelországot jellemezte, ott a reálbér a két mutató szerint egyaránt 4 negyedéven keresztül mérséklődött. Hazánk esetében sem sokkal rosszabb a helyzet, az egybefüggő időtartam 4 negyedév volt, míg az összes 5 negyedév. Szlovákiában az összes reálbércsökkenéssel jellemezhető időtartam 7 negyedév, ebből 6 összefüggő. A legkedvezőtlenebb helyzet Csehországot jellemzi, 8 negyedéven át (abból 7 egybefüggő) mérséklődött a reálbér. A cseh helyzet azonban nem egyedi: rajta kívül összesen 9 olyan ország volt, amelyben 8 vagy 9 negyedéven át csökkent a bérek vásárlóereje, még ha nem is egybefüggően. Lengyelország és Magyarország tehát nem szenvedett el olyan hosszú vásárlóerő-csökkenést, mint az más országokban jellemző volt.
A harmadik kérdésre a válasz a leginkább csalóka. Nem mindegy ugyanis, hogy mihez viszonyítunk. Itt két viszonyítási alapot is kiválasztottunk – eltérő eredménnyel. A 2023. második negyedéves reálbéreket egyrészt összevetjük az egy évvel korábbi, másrészt pedig a 2019 azonos időszaki, tehát a koronavírust is megelőző reálbérekkel. Az első írja le inkább az aktuális helyzet változását, míg az utóbbi a középtávú folyamatot, tehát ez jobban kiszűri például az infláció növekedésében vagy csökkenésében lévő időbeli különbségeket.
Magyarországon az idei második negyedévben a reálkeresetek éves alapon 3,1 százalékkal csökkentek, ami a harmadik legnagyobb visszaesés volt Olaszország (4,7 százalék) és Málta (4,0 százalék) után.
Az adatot közlő 25 tagország közül 16-ban kisebb-nagyobb mértékben nőttek, míg 9-ben mérséklődtek a reálkeresetek. A legnagyobb reálkereset-emelkedés Szlovénia (6,7 százalék), Horvátország (6,5 százalék) és Belgium (6,3 százalék) esetében történt. A reálbérek kedvezőtlen alakulása egyben magyarázza a magyar gazdaság uniós összehasonlításban is kedvezőtlen második negyedéves teljesítményét.
Eltérő kép látszik, ha a magyar reálkereset értékét a koronavírus előtti, 2019. második negyedéves adattal vetjük össze.
Ekkor a magyar növekedési ütem 9,1 százalékos értéke az 5. legnagyobb Bulgária (19,6 százalék), Litvánia (12,6 százalék), Szlovénia (12,5 százalék) és Románia (12,2 százalék) után. Ezen az időtávon 10 tagországban csökkent a reálkeresetek értéke, köztük a régiós Csehországban 9,3 százalékkal, amely a legnagyobb volt az EU-ban. Szlovákiában a reálkeresetek 4 éves időtávon stagnáltak, míg Lengyelországban 4,5 százalékkal növekedtek.
Amint láttuk, a két mutató közötti eltérés oka, hogy hazánkban az infláció a hatósági energiaárak késői módosítása miatt későn futott fel, és így későn is kezdett csökkenni, ennélfogva a reálkeresetek éves alapú mérséklődése most még markánsabb, mint az uniós államok többségében, ugyanakkor középtávon a magyar kereseti helyzet kedvezően alakult – avagy ha egy dupla stressztesztből közel 10 százalékos reálbér-emelkedéssel kerülünk ki, akkor biztosan nem buktunk el rajta, az más kérdés, hogy alacsonyabb infláció mellett ez a 10 százalék jóval magasabb is lehetett volna. Ez ugyanakkor rámutat arra is, hogy a reálbérek növekedéséhez szükséges az infláció letörése, ennek feltétele pedig az erős és stabil forintárfolyam. Szintén fontos észrevenni, hogy a reálbérek összehasonlításánál nem szabad csak egyetlen mutatót néznünk, illetve nem mindegy, hogy mihez viszonyítunk, ha nem a teljes képet nézzük, kijöhet nagyon kedvező vagy nagyon kedvezőtlen eredmény is.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.