Kutatás Magyarország lakosságának pénzügyi helyzetéről

A pénzügyi tudatosság javításának feladatairól sok szó esik manapság. Különösen fontos mindez egy magas inflációs és kamatkörnyezetben, ahol a kockázatok meglehetősen széles spektrumúak, és ahol kifejezetten fontos az alapvető pénzügyi alapismeretek elsajátítása. A Századvég Konjunktúrakutató Zrt. a lakosság pénzügyi helyzetének trendjeit negyedéves rendszerességgel monitorozza. Különösen fontosnak tartjuk a területi/régiószintű, településtípus szerinti jelenségek feltárását.

Alapvetően öt kérdést vizsgáltunk lakhelytípus (Budapest, vármegyeszékhely, egyéb város, község, falu) és a régió szintű (Kelet-Magyarország, Közép-Magyarország, Nyugat-Magyarország) megközelítésből. Az első kérdés a megtakarítási szerkezet változását elemzi, a második azt vizsgálja, hogy a háztartások megtakarításai, változatlan életszínvonal mellett, hány hónap kiadásainak fedezésére elegendőek. A harmadik és negyedik kérdéskörben azt vizsgáljuk, hogy venne-e fel a háztartás/magánszemély hitelt, és ha igen, akkor milyen típusút. Az ötödik kérdésre adott válaszokkal pedig a hitelfelvételi kamat átlagos mértékét próbáljuk megbecsülni.

Legutóbbi vizsgálatunk eredményei az alábbiak:

• A lakosság átlagosan 27,7 százaléka tervez befektetni a következő egy évben. Lakhely szerint fontos kiemelni, hogy a megkérdezettek közül legnagyobb arányban (14,2 százalék) a budapestiek fektetnének állampapírba (országos átlag 11,5 százalék). Ugyanakkor a legnagyobb arányban a vármegyeszékhelyeken (4,1 százalékuk) élők vennének egy éven belül részvényt, míg az országos átlag ebben a kategóriában 2 százalék.
• A megtakarításokból a lakosság különböző időtávra képes változatlan életszínvonal mellett kiadásait fedezni. Közép-Magyarországon a megkérdezettek majdnem fele (46,1 százalék) több mint 5 hónapig tudná kiadásait megtakarításaiból fedezni, míg ez az arány Kelet-Magyarországon egyharmad (33,7 százalék), továbbá Nyugat-Magyarországon 37,6 százalék.
• Felvett hitelét a lakosság leginkább lakás/ház vásárlására fordítaná. Érdekes azonban, hogy a megkérdezettek közül a régió szerinti bontásban Közép-Magyarországon 15,6 százalék, Nyugat-Magyarországon 17,2 százalék, míg Kelet-Magyarországon 24,4 százalék a lakáshitelt felvenni szándékozók aránya. 
• Egy éven belül a legnagyobb arányban (17,5 százalék) személyi kölcsönt venne fel a lakosság. Nyugat-Magyarországon ez az arány átlag feletti (22,1 százalék), míg Közép-Magyarország 16,5 százalék, Kelet-Magyarországon pedig 15,4 százalék.
• A hitelfelvételekor a lakosság egy része már a 7–9 százalékos kamatszint mellett is venne fel hitelt. Azonban a különböző régiókat vizsgálva meglehetősen eltérnek az adatok, mivel Kelet-Magyarországon a megkérdezettek 14,9 százaléka, Közép-Magyarországon 10,7 és Nyugat-Magyarországon pedig 11,4 százalékuk venne fel hitelt ezen a kamatszinten. Egyfelől a kormány által bevezetett kamatplafon nagyobb versenyt teremt a lakossági hitelpiacon, másfelől pedig ennél a kamatszintnél már többen vennének fel hitelt, de annak érdekében, hogy a nem teljesítő hitelek száma ne ugorjon meg, a banki adósságfékszabályok betartatása továbbra is fontos. 

A gazdaságpolitikai döntéshozók és a piaci/üzleti szféra számára is fontos lehet a lakosság pénzügyi helyzetének területi/régiós vagy településtípus szerinti megközelítésből történő vizsgálata. A pénzügyi tudatosság sok esetben talán nem meglepő módon az iskolázottság pozitív függvénye. Látni kell azonban, hogy annak alakulása a korosztálytól, a megtakarítások mértékétől függ és nem utolsósorban a lakhelytípus és az egyes régiók szerint változik. Fel kell ismerni, hogy a már általános iskolában elkezdett pénzügyi edukáció csak az egyik fontos kellék a pénzügyi tudatosság elérése érdekében. Ehhez hozzá kell venni a korosztályok közötti attitűdbéli különbségeket, a területi, régiós különbségeket és egy sor gazdasági és szociológiai aspektust.