Károsak lennének a megszorítások

A költségvetés egyenlegének tavalyi alakulása kapcsán több olyan vélemény jelent meg a közelmúltban, amelyben kiigazításokra, megszorításokra tesznek javaslatot annak érdekében, hogy a deficit újra csökkenő pályára álljon. Nagyvonalúan tegyük félre, hogy ez a családokat sanyargató politika korábban már csúfosan megbukott, bebizonyítva működőképtelenségét és eredménytelenségét. Annak eldöntéséhez, hogy valóban kellenek-e megszorítások, először is a költségvetés helyzetét, a magasabb hiány kialakulásának okait, valamint a gazdaság helyzetét, ciklikus pozícióját kell megértenünk. Ezt követheti az a dilemma, hogy milyen stratégiával érhető el a költségvetés helyzetének javulása, azaz mi a kiút a jelenlegi fiskális helyzetből.

A 2023. évi költségvetési törvényjavaslat 4,1 százalékos gazdasági növekedés mellett 5,2 százalékos fogyasztói árindexszel számolt, erre alapozva a GDP 3,5 százalékának megfelelő eredményszemléletű hiánycélt tűzött ki. Az MNB költségvetési jelentése (Költségvetési Jelentés, 2022. július) elérhetőnek tartotta a hiánycél teljesülését, míg a munkát terhelő adó- és járulékbevételeknél elmaradásra, a vállalati és fogyasztási adóknál ezzel szemben túlteljesülésre számítottak. Az MNB némileg alacsonyabb növekedési pályával és a fogyasztás növekedésének meredekebb lassulásával számolt, ezzel szemben a 2022. júniusi inflációs előrejelzés a 2023. év vonatkozásában 6,8–9,2 százalékot mutatott. A magasabb nominális fogyasztási feltételezés hatására az MNB a 7100 milliárd forintnyi áfabevételi előirányzat 59 milliárdos felülteljesítésére számított. A költségvetési törvényjavaslat a GDP 3,2 százalékának megfelelő kamatkiadást tartalmazott 2023-ra, ami megfelelt az MNB előrejelzésének is, 6–7 százalék közötti állampapírhozamokat feltételezve. 

A háború, valamint az annak hatására felrobbanó energia-, élelmiszer- és más nyersanyagárak (ezek emelkedése valójában 2021 második felében elkezdődött más okok, például a brazíliai aszály, az európai gáztárolók elégtelen feltöltése miatt, de a háború kitörése soha nem látott pánikot okozott, amit csak fokoztak a szankciók, illetve egyes gázvezetékek felrobbantása) teljesen felülírták a várakozásokat. Az infláció végül 17,6 százalék lett, aminek hatására megtorpant a reálbérek évek óta tartó növekedése, a háztartások óvatossági motívuma miatt pedig a vásárolt fogyasztás ennél nagyobb mértékben esett vissza. A GDP tavaly csökkenhetett, az energiaárak elszállása azonban nemcsak az inflációban, hanem az átmenetileg felboruló külső egyensúlyban is nyomot hagyott, az ennek hatására markánsan romló cserearányunk mintegy 10 milliárd euróval rövidítette meg a hazai gazdaságot, amit részben a háztartások, részben a vállalatok voltak kénytelenek elviselni, azonban a hatások nagy részét az állam vállalta magára. A magas infláció és a felboruló külkereskedelmi, valamint folyó fizetési mérleg és a romló kockázati megítélés miatt az MNB jelentős kamatemelésre kényszerült – talán nagyobbra is az indokoltnál –, ami egyrészt érdemben növelte az államadósság finanszírozási terheit, másrészt a hitelezés, és ezen keresztül a beruházások visszaeséséhez vezetett. 

A gyorsan változó körülményekhez igazodva a kormány többször is módosította a költségvetési tervet. Az energiaárak elszállása miatt a 2023-ra eredetileg 670 milliárd forinttal tervezett rezsivédelmi alapot 2579 milliárd forintra növelte, aminek tetemes részére egyes ágazatok extraprofitadója nyújtott fedezetet. A központi költségvetés 2022-ben 699 milliárd, 2023-ban 1373,5 milliárd forinttal támogatta a családokat, vállalkozásokat és költségvetési intézményeket, a rezsivédelmi alapból. A 2023 márciusában módosított költségvetési törvény az eredetihez képest lassabb, 1,5 százalékos gazdasági növekedéssel, míg jóval nagyobb, 15 százalékos inflációval számolt. A költségvetési hiánycél 2022 végén a GDP 3,9 százalékára, 2023 októberében 5,2 százalékára módosult, de az előzetes adatok alapján megközelíthette a GDP 6 százalékát.   

A bevételi oldalt vizsgálva a leglényegesebb, mintegy 1000 milliárd forintos elmaradás az áfabevételeknél valósult meg, tükrözve a várakozásoknál gyengébb fogyasztást és beruházásokat, valamint a markánsan visszaeső import utáni áfabevételeket. A tervezettnél alacsonyabban teljesültek a jövedékiadó-bevételek is. Viszonylag nagyobb elmaradást mutattak az alacsonyabb szénhidrogénárak miatt az energiaágazat befizetései. A lakosság befizetései összesen 100 milliárd, ezen belül az szja-bevételek 64 milliárd forinttal múlták alul az előirányzatot. A társadalombiztosítás bevételei 120 milliárd forinttal lettek kevesebbek a tervezetthez képest. Tehát általánosságban a gyengébb gazdasági teljesítmény tükröződik a bevételi oldalon tapasztalt elmaradásokon, míg a magasabb infláció nem okozott többletbevételt. A magasabb infláció azonban többletkiadásokat eredményezett, így az év végi nyugdíjkorrekció miatt a nyugdíjkiadások 213 milliárd forinttal teljesültek felül. A tervezettnél jóval magasabb kamatkörnyezet miatt a nettó kamatkiadások 265 milliárd forinttal haladták meg az előirányzatot, míg két év alatt a nettó kamatkiadások 1065 milliárd forinttal nőttek.  

Mivel a kiadások jelentős része determinisztikus, nagyobb kiadáscsökkentésre nincs mozgástér. Noha a hatékonyságot mindig lehet javítani, és erre törekedni is kell, ezzel önmagában nem lehet ellensúlyozni a fent látott eltéréseket. A jelenlegi energiaárak mellett csökkenhetnek a rezsivédelmi kiadások, ami néhány százmilliárd forintos megtakarítást eredményezhet. A kamatkiadások azonban tovább emelkednek, mivel a csökkenő hozamkörnyezetet ellensúlyozzák a lakossági inflációkövető állampapírokra kifizetendő kamatok, amelyek még a jövőben is jelentősek lesznek. Ezt követően, tehát 2026-tól azonban csökkenhetnek a kamatkiadások. 

A nettó áfabevételeket némileg javíthatja, ha az áfakiutalások tavaly – valójában 2022 augusztusától – látott megugrása átmenetinek bizonyul, és a magas bázis miatt visszaesik, ami a tavalyi év utolsó hónapjaiban már látható, havi bontásban decemberben 17,8 százalékkal csökkentek az áfa-visszautalások. Az áfabevételeknél így is érdemi elmaradás várható, amit csak a növekedés helyreállása tud mérsékelni. 

A tervezettnél rosszabbul alakuló költségvetési egyensúly döntő mértékben külső sokkhatásokra vezethető vissza. A költségvetés ehhez részben extraprofitadókkal, részben beruházások elhalasztásával és részben az eredeti tervnél magasabb hiánnyal alkalmazkodott. A külső sokkhatások ellensúlyozására azonban jó okkal nem vezetett be a lakosságot közvetlenül érintő megszorításokat, csakúgy, mint a versenyképességet rontó általános adóemeléseket.   

A gazdasági helyzet értékelésénél vissza kell lépnünk a Covid-válságot követő időszakhoz. A járvány előtti kibocsátási szintet a hazai gazdaság viszonylag gyorsan, 2021 második negyedévére elérte, 2022 második negyedévében pedig már a járvány előtti trendhez közelített, ami arra utal, hogy a járvány nem okozott tartós veszteséget a hazai gazdaságnak. A háború kitörése ettől a trendtől térítette el a hazai gazdaságot, az energiaegyenleg 10 milliárd eurós – remélhetőleg egyszeri – romlása feltehetően örökre elveszett a hazai gazdaság számára. Ennek, és más kínálati sokkok által gerjesztett inflációnak a következményei már ismertek.

Az egekbe szökő infláció csökkentette a bérek reálértékét (és ebben viszonylag szerencsések vagyunk, mivel a hazai reálbérek 12 hónapig csökkentek, míg Németországban 6, Csehországban 8 negyedéven keresztül csökkentek a reálbérek), aminek hatására visszaesett a fogyasztás. A fogyasztást, elsősorban a kiskereskedelmet, a háztartások óvatos magatartása is fékezte. A meredeken emelkedő kamatok és a belső kereslet visszaesése, valamint egyes állami beruházások elhalasztása és az átmenetileg zárolt uniós források együttesen csökkentették a beruházásokat, amit csak részben tudott ellensúlyozni a hazánkba áramló rekordnagyságú működő tőke. A felhasználási oldalon ezenkívül a készletek csökkentése, illetve leértékelődése rontotta a GDP-t. A termelési oldalon 2022-ben a rendkívüli aszály meredeken csökkentette a mezőgazdaság termelését, ami 2023-ban a kedvezőbb időjárásnak köszönhetően helyreállt. Az energiaválság hatására az energiaintenzív ipari alágazatok erős visszaesést szenvedtek el, amit fokozott a belső kereslet, azaz a fogyasztás és az építési beruházások visszaesése. A magas kamatok, a bizonytalan gazdasági környezet és a visszaeső állami beruházások miatt csökkent az építőipar volumene is. A belső kereslet csökkenése a szolgáltatási ágazatok többségében szintén visszaesést okozott. Van azonban még egy tétel a termelési oldalon, a termelési adók és támogatások különbözete, ami 2022 második felétől érdemben hozzájárult a gazdaság visszaeséséhez. A külső sokkok egy része tehát itt csapódott le, ami részben magyarázza az államháztartás pozíciójának romlását is. 

Konklúzió

2023 második negyedévében véget ért a technikai recesszió, a harmadik negyedévben pedig újra növekedési pályára állt a hazai gazdaság. Az ipar és az építőipar gyengélkedése ellenére a növekedés folytatódhat a csökkenő infláció hatására ismét növekvő reálbéreknek köszönhetően. A termelési adók és támogatások egyenlege szintén javíthatja a GDP-t, mivel az alacsonyabb energiaáraknak köszönhetően az egy évvel korábbihoz képest kevesebb rezsitámogatásra volt szükség a negyedik negyedévben. 

A célzott állami támogatások, csökkenő kamatok, valamint a javuló belső keresleti feltételek a beruházások fordulatához járulhatnak hozzá. Az év során üzembe álló működőtőke-beruházások szintén javítják az idei növekedési kilátásokat. 

Az iparban, az építőiparban és a szolgáltatási ágazatok többségében azonosítható a kapacitások kihasználatlansága, azaz a gazdaság biztosan a potenciális kibocsátás alatt teljesít, ami egyúttal elmaradó adóbevételeket és a tervezettnél nagyobb államháztartási hiányt eredményez. 

Emiatt hiba lenne elővenni az egyszer már csúfosan megbukott és bizonyítottan eredménytelen megszorításokat, ami nemcsak csírájában fojtaná el a kibontakozó helyreállást, hanem ismét elmaradó bevételeket és magasabb deficitet okozna, azaz ördögi kör alakulna ki, amire számos európai ország mutatott már példát. Ráadásul a megszorításokkal újra a családok, a magyar vállalkozások járnának rosszul.

Láthattuk, hogy az elmaradó gazdasági növekedés negatív hatással van a költségvetés egyensúlyára. A költségvetési egyensúly és a gazdasági növekedés „kéz a kézben jár”. Éppen ezért a deficit csökkentéséhez a gazdasági növekedés helyreállása elengedhetetlen, a növekedés járul hozzá, hogy a deficit fenntarthatóan csökkenni tudjon az adóbevételek növekedésén és az automatikus stabilizátorokon keresztül. Emiatt van szükség a fogyasztás növelésére, az állami hitelprogramok mellett a piaci hitelezés beindítására, a beruházások ösztönzésére és az aktivitási ráta további fokozására. Ezt olyan programok segítik, mint a Széchenyi Kártya Program vagy a Baross Gábor Újraiparosítási Hitelprogram, de ehhez járul hozzá a kereskedelmi bankok napokban elindult önkéntes akciózása, amely számottevően csökkenti a vállalkozások kamatterhét, ezzel is ösztönözve a beruházásokat, és segítve a hitelpiac helyreállását.