Márciusi Fed-ülés: közeleg a vágás

Nem okozott meglepetést az amerikai jegybank márciusi kamatdöntő ülése, az irányadó kamatokon nem változtattak, de jelezték, hogy még gyorsabb gazdasági növekedésre és kissé magasabb inflációra számítanak, ezzel együtt pedig a júniusi kamatcsökkentés valószínűsége a bankközi piaci árazások alapján 57 százalékról 69 százalékra ugrott. A Fed a fő számokhoz nem nyúlt hozzá. Továbbra is 2001 óta nem látott toronymagas szinteken, augusztus óta változatlan 5,25-5,5 százalék közötti sávban hagyta az effektív kamatlábat, emellett a tanácstagok előrejelzése a három idei esetleges kamatcsökkentésről sem változott érdemben. A hivatalos közleményben egyetlen említésre méltó komolyabb változás történt, mégpedig az, hogy az új álláshelyek számában erős növekedést tapasztalnak. Januárban még inkább arról számoltak be, hogy enyhült az elmúlt években a bővülés mértéke, bár nem jelentősen. A mennyiségi szigorítás továbbra is havi 95 milliárd dollárral szűkíti a Fed mérlegfőösszegét, ami azonban hamarosan mérséklődhet a mostani kommunikáció alapján, legalábbis ennek előkészítésére utaló jeleket lehetett felfedezni Jerome Powell értékelésében, aki természetesen konkrétumokba nem bocsátkozott egyelőre.

Mint minden hasonló negyedéves ülés alkalmával, ezúttal is megtudhattuk valamennyi tanácstag gazdasági várakozását, amelyet illetően a legnagyobb változást a GDP esetében lehetett látni. 

A hosszú távú egyensúlyi szint a GDP-bővülést illetően továbbra is valahol 1,8 százalék körül van, ami azt jelenti, hogy a következő években a Fed átlag feletti gazdasági teljesítménnyel számol, miközben idén a munkanélküliség az eddig gondolt 4,1 helyett inkább 4 százalék körül alakulhat, ahogy 2026-ban is, miközben jövőre továbbra is 4,1 százalék a hivatalos becslés. Ismét hangsúlyozták a döntéshozók, hogy a kedvező gazdasági kilátások, ezzel együtt az erőteljes foglalkoztatottság az infláció leszorítását is kissé megnehezítik, ez azonban a piacot eddig sem nagyon ijesztette meg.

Az infláció egyébként az elmúlt hónapokban kicsit lassabban jött már le, mint a korrekciót, vagyis a fordulatot követően, ennek megfelelően az idei évre vonatkozó alappálya is feljebb került valamelyest. 2024 kapcsán most a decemberi 2,4 helyett 2,6 százalékos PCE-maginflációval számol a Fed, ami a következő években 2,2, majd 2 százalék körül alakulhat, rásimulva a középtávú célra, vagyis más fejlett piacokhoz hasonlóan az USA is átmenetinek gondolja az idei év derekára várt kissé magasabb számokat. Ami a kockázatokat illeti, a tanácstagok egyöntetű véleménye inkább az, hogy azok túlnyomó részben mégiscsak felfelé mutatnak, ebből levezetve pedig lényegében indokolt is, hogy az egyébként továbbra is a normalitás felé való elmozdulást előrevetítő alapkamatpálya is módosult kicsit felfelé, bár nem az idei évet, hanem 

Egyre kevesebb tanácstag számít háromnál több kamatvágásra idén, miközben egyre több ennél kevesebbre, vagyis nagyobb óvatosságra, összességében azonban továbbra is nagy a szórás. A jövő évi, illetve az azt követő várakozások összetétele nagyjából ugyanezt tükrözi, azok azonban annyira a távolba mutatnak, hogy még nagyon korai foglalkozni velük és a piaci árazásokba sincs még komolyabb jelentőségük. Mindenesetre azt érdemes megjegyezni, hogy a hosszú távú egyensúlyi kamatszintre vonatkozó feltevés 2,5 százalékról 2,56 százalékra emelkedett, ami azonban még mindig elmarad a piac által erre vonatkozóan előrevetített 3,5 százalékos implied kamatszinttől. Ez a minimális változás azért érdekes főképp, mert ez a mutató gyakorlatilag mozdulatlan volt 2019. június óta.

Lényegében továbbra is igaz, hogy a következő hetek, hónapok adatai határozhatják meg, hogy júniusban valóban elkezdődhet-e a kamatok visszavágása, ennek kapcsán pedig a Fed elnöke megismételte, hogy ülésről ülésre döntenek esetileg, a lazítás megkezdéséhez pedig az eddigieknél is nagyobb bizonyosságot szeretnének a gazdasági adatok részéről.

A piac tehát összességében újabb megerősítést kapott a júniusi kezdés kapcsán, az elsődleges reakció pedig nagyjából ennek megfelelőek is voltak, ami azt jelenti, hogy a szűk sávban történő oldalazásból erőteljes shortzárás és újabb vételi erő mellett újabb rekordmagas szinten tudod zárni a vezető tengerentúli tőzsdeindexek többsége, miközben az amerikai dollár értelemszerűen gyengült kicsit.