Még sincs elkésve a Fed a kamatvágások megkezdésével?

Alaposan felkavarta az állóvizet augusztusban több beérkező amerikai adat, illetve más egyéb globális piaci fejlemény, most azonban visszatekintve úgy tűnik, hogy a piac a Fed kamatvágásai kapcsán kissé előreszaladt, a rendelkezésre álló adatok alapján túlzásba esett azzal kapcsolatosan, hogy mekkora bajban lehet az amerikai fogyasztó, kell-e az addig gondoltnál drasztikusabban megsegíteni a kamatok még gyorsabb csökkentése által, miközben egyelőre az USA-ban még el sem indult a kamatcsökkentési ciklus.

E hét közepén megjelent a várva várt augusztusi fogyasztói árindex az Egyesült Államokban, ami tiszta vizet öntött a pohárba. Azzal kapcsolatosan legalábbis mindenképpen, hogy szeptemberben a következő (18-a) kamatdöntő ülésen rögtön 50 bázisponttal kell-e indítania a Fednek, vagy elég csak 25 bázisponttal, hiszen az előbbit nem indokolja semmi. Korábban a rossz munkaerőpiaci statisztikák vezettek arra a következtetésre (persze minden más globális kedvezőtlen fejlemény ráerősítésével), hogy a szabályozónak azonnal lépnie kell, de talán már el is késett. Úgy tűnik, hogy a piac megnyugodott, elsőre elegendő a klasszikus lépésköz. 

 A 2,5 százalékos headline CPI egyébként 2021 februárja óta nem látott mélypont. Akkor 1,7 százalék volt az infláció. Havi szinten ugyanannyi volt a drágulás üteme, mint júliusban, csupán 0,2 százalékos, vagyis a mostani adatban nagy általánosságban jókora bázishatás is volt. Az élelmiszer-infláció 2020. március óta nem volt olyan alacsony, mint a hónapban (2,1 százalék), miközben az éttermi szolgáltatások inflációja (4 százalék) alig csökken. A tojás ára pl. (28,1 százalék) tavaly március óta nem ugrott meg ilyen mértékben, mint most. A kép persze vegyes, mindeközben ugyanis a pékáruk és a gabonafélék fogyasztói árai összességében estek (mínusz 0,3 százalék), amire 2017 vége óta nem volt példa. Az energia ára 4 százalékkal esett, ami a második legnagyobb ütem idén. Ennél is nagyobb mértékben legutóbb januárban csökkent. Értelemszerűen az olcsóbb olajárnak köszönhetően a legnagyobb hatással erre az üzemanyagok inflációja volt (mínusz 10,4 százalék).

A hektikusabb élelmiszer- és energiaárak nélkül számított maginflációs mutató 3,2 százalékon ragadt, ahogyan az elemzők várták, vagyis nem változott júliushoz képest, ami így szintén nem okozott meglepetést. Havi szinten mindezzel szemben 0,2-ről 0,3 százalékra emelkedett a mutató, ami a Fed szemében mégiscsak megjegyzendő, pláne, miután sokéves júniusi mélypontjáról így most már második hónapja emelkedik. A szolgáltatási infláció a lakhatási költségek drágulásának köszönhetően továbbra is 4,9 százalék körül alakul. A lakhatási költségek 5,1-5,2 százalékra ugrottak, ami mögött leginkább a bérleti díjak játszottak szerepet (5,3 százalék). Ez havi szinten látványosabb volt, és mivel kulcsfontosságú összetevője a szolgáltatói inflációnak, ezért szintén érdemes szorosabban nyomon követni ennek alakulását. Az erőteljesebb indexálás a bérleti díjak mellett a lakásbiztosítások költségét is elérte. Itt a mutató 3,1-ről 3,6 százalékra ugrott, holott nyáron volt ebben némi konszolidáció. A lakhatási költségek nélkül számított szolgáltatási maginfláció 4,5 százalék volt, ami csak az idei második legalacsonyabb adat. Ha azonban a lakhatási költségeket a teljes maginflációból távolítjuk el, akkor a kapott 1,7 százalékos ütem (ami 1,8 százalékról süllyedt tovább) 2021 márciusa óta a legalacsonyabb. A termék-maginfláció változatlanul mínusz 1,9 százalék, vagyis továbbra is komoly visszahúzó erővel bír. Az elmúlt egy és negyed évben ez volt a 14. hónap, amikor negatív előjelű adatot látunk ebben a tekintetben. A repülőjegyárak látványosan megugrottak, pl. júliusról augusztusra (3,9 százalék), éves alapon azonban még mindig alkalmazkodást tükröznek a gyenge kereslethez (mínusz 1,3 százalék).

Az új inflációs adatokkal párhuzamosan a reálbér-növekedési számok is gyorsan előálltak. Ezek alapján 1,3 százalékkal nőttek átlagosan az órabérek a júliusi 0,7 százalékot követően. Az elmúlt években kevés alkalommal volt ennél is magasabb a statisztika a reálkeresetek tekintetében. 2023 júniusa és júliusa kivételével egészen 2021 elejéig kell visszamenni, hogy gyorsabb reálbér-növekedést lássunk. Mindez nem rossz előjel a fogyasztás élénkülése, legalábbis annak kilátásai kapcsán. 

A recessziós félelmek akár tovább is mérséklődhetnek az év hátralevő részében, ha nagyon nem romlanak el a beérkező adatok. Jelenleg már csak 30 százalék a valószínűsége egy soron következő negyedévekben bekövetkező, komolyabb visszaesésnek, miközben az év elején még az erre vonatkozó piaci konszenzus 50 százalékon volt. Mindez tehát inkább azt a kamatpolitikai forgatókönyvet erősíti meg a befektetők számára, amely szerint szeptemberben ugyan elkezdődnek a kamatvágások, de nem egy elkésett, vagy éppen siettetett 50 bázisponttal, csupán 25 bázisponttal, amit további három csökkentés követhet 2024 végéig. Ami 2025-öt illeti, ott egyelőre benne van a pakliban ezen forgatókönyv mentén további hat kamatcsökkentés. Ez azt jelenti, hogy idén év végén 4,25-4,5 százalék körül, a jövő év végén pedig 2,75–3 százalék között alakulhat az irányadó kamatsáv az Egyesült Államokban. Ami tehát a rövid távú kilátásokat illeti, például a zöldhasú, illetve a tőzsdék szempontjából, a kockázati étvágy, úgy tűnik, fennmarad, a piac nem számol lemaradást gyorsan bepótolni kívánó kamatpályával. A lazítás idei és 2025-ös becsült összmértéke lényegében változatlan az augusztusi CPI után, noha a riport részleteinek mégiscsak inkább pozitív felhangja van a növekedési kilátások tekintetében, ami a vételi erőt az első reakciók alapján talán vissza tudja csalogatni a korábbi óvatosabb hozzáállást felváltva. Egy adat persze nem adat, szokták mondani, így mi is leginkább azt tanácsoljuk, hogy várjuk ki a végét, vagy legalábbis azt, hogy a Fed majd hogyan értékeli saját maga a fentieket szerdai kamatdöntő ülésén.