Karácsonyi hal: nem látszik a tóparti árcsökkenés a boltokban

Tízéves összevetésben jó közepes évet zárnak idén az édesvízi halgazdálkodók, ami nagyon ráfért az ágazatra, mert a tavalyi év volt a halászat Mohácsa – mondta a Világgazdaságnak Lévai Ferenc, a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (Ma-Hal) szóvivője, az Aranyponty Zrt. vezérigazgatója. Az előző évben az ország mintegy 30 százalékán ellehetetlenült a haltermelés, mert vagy nem volt víz, vagy ha volt is, annyira kevés, ami nem jelentett megfelelő életteret a megmaradt halaknak. Szerencsére, még ha mély volt is, átmenetinek bizonyult ez a szakadék, idén már a kora tavaszi csendes esők feltöltötték az altalajt, és azok a kis dunántúli völgyzáró gátas tavak is folyamatosan kaptak vizet, amelyek tavaly és tavalyelőtt az aszály miatt kiestek a termelésből. 

Az aszály megszűnése mellett pozitívum volt az is, hogy a takarmányárak megfeleződtek. Ezt azonban azok a termelők nem tudták kihasználni, akik tavaly jobban álltak anyagilag, és az akkori nagyon magas áron megvették a következő évi takarmányszükségletüket is. 

Ez tízéves összevetésben jó közepes évnek számít. A mintegy 15 ezer tonnányi piaci méretű  édesvízi tógazdasági haltermelés legnagyobb része ponty. A lehalászott halak körülbelül egyharmada megy a horgászvizek népesítésére, mintegy ötezer tonna az export – aminek a fő piacai Románia és Németország – a maradék ötezer tonna pedig a hazai fogyasztók asztalára kerül. Persze ha a horgászoknak juttatott mennyiséget nézzük, abból a fogások révén mintegy 3-4 ezer tonna szintén a belföldi fogyasztást gyarapítja. 

Van hal bőven

Az idei karácsonyi halkínálat teljes, a megrendelők mindent frissen kaphatnak meg, azonnali szállítással. A pontyok idén a jó körülmények miatt nagyobbak, két kiló körüli példányok a jellemzők, de a tógazdaságokan busa, amur, kárász és szürke harcsa is bőven rendelkezésre áll. Lévai szerint 

– mutatott rá ennek az okára. Emellett az intenzív akvakultúra-telepekről is feldolgozott formában kerül a piacra a hal, innen zömében az afrikai harcsa, amelyben Magyarország az EU-ban piacvezető. Az intenzív akvakultúra ágazat magyarországi fejlődésének jót tesz, hogy a hazai termálvizek lehetővé teszik az egész éves termelést, míg például Hollandiában és Németországban a magas energiaárak miatt sok telepet be kellett zárni. 

A Ma-Hal tavaly azt kérte tagjaitól, hogy addig ne exportáljanak, amíg a magyar belső piacot el nem látják, amit a haltermelők be is tartották. Idén viszont már nemcsak elérték a teljes önellátottságot, hanem exportra is jutott a haltermésből. 

– mondta Lévai Ferenc. A nagy láncokra ugyanakkor szükség van, egy halbolt ugyanis már egy közepes városban sem tartja el magát – tette hozzá. A vásárlók az Aranypontynál egyébként a tavalyi árnál 100 forinttal olcsóbban, 2100 forintért szerezhetik be az élő pontyot, míg a pontyszeletet – amelynek a KSH szerint a novemberi átlagára 4230 forint volt – 4050 forintért. Az élő szürke harcsa kilója 4400, a fagyasztott tisztított pisztrángé pedig 3900 forint.

A karácsonyi szezon azért is fontos, mert egyes becslések szerint ekkor kerül a vásárlókhoz a teljes hazai fogyasztás 30-40 százaléka. 

Nem is beszélve a francia, spanyol és portugál 40 kilogramm körüli értéktől vagy a japánok 80 kilójától. A hal egészségre gyakorolt hatását pedig jelzi, hogy ezek az országok a várható élettartamban is élen járnak.

Az idei jó évben is árnyalja a képet, hogy a halászok – ellentétben a mezőgazdaság más ágazataiban dolgozókkal – az elszenvedett természeti csapásokra nem igényelhetnek kárenyhítést, és biztosítási konstrukció sem létezik számukra. Pedig az aszály az elmúlt két évben nagy károkat okozott, mint ahogyan az árvizek vagy a gátszakadások okozta károk sem ritkák. Az EU halászati ágazata azonban nem ismeri a kárenyhítés fogalmát, mivel 99 százalékban tengeri halászat fedi le a szektort. Egész Európában összesen 250 ezer hektár édesvízi haltermelésre alkalmas vízfelület, amiből Magyarországon van 26 ezer hektár. 

A halastavakban ott az élet

Miután a halászati ágazathoz tartoznak, nem is részesültek a vidékfejlesztési programok támogatásaiból, illetve területalapú pénzekből, számukra a Magyar Halgazdálkodási Operatív Program jelentett pályázati lehetőségeket, de – ahogyan a Ma-Hal szóvivője fogalmazott – „ha megkapták volna a területalapú támogatást, most minden halász sokkal nyugodtabb lenne”. Szerinte ugyanakkor az új közös agrárpolitika keretei között van esély arra, hogy nekik is jusson területalapú forrás – körülbelül a korábbi ciklusban remélt hektáronkénti 60-65 ezer forint harmada. A támogatás szerinte egyébként azért is jó helyen lenne a halászoknál, mert „a halastavak magát az életet jelentik, nem úgy, mint a kizsigerelt szántók. A halastavakban a gazdálkodás nem intenzifikálódott oly módon, mint a mezőgazdaság, itt nem használnak vegyszereket, hormonokat, a termelés ötszáz éve szinte változatlan, annyi különbséggel, hogy motor hajtja a csónakot, és már etetnek is a halászok” – érzékeltette a halászat környezeti jelentőségét Lévai Ferenc.