Egyre mélyebbre ássák magukat az autógyártók a lítiumbizniszbe

A BMW marad a fő tevékenységénél, a bajor autógyártónak nem áll szándékában olyan mélyen beszállni az akkumulátorgyártásba, mint azt a versenytársai is teszik. Ezt Nicolas Peter pénzügyi igazgató tette világossá pénteken. A BMW inkább az akkumulátor-technológia fejlesztésében és a használt telepek újrahasznosításában vállal szerepet, ily módon akarja az energiatárolókkal kapcsolatos költségeit csökkenteni. 

A németek inkább készen vásárolják az akkumulátorokat például a Debrecenben épülő CATL-gyárból, de az EVE Energy kínai és európai üzemei is a beszállítói közé tartoznak, tőlük több milliárd dollár értékben vesznek akkumulátorokat. A BMW már létrehozta Németországban saját akkumulátorfejlesztő és -tervező intézetét, ám a használt akkumulátorok feldolgozását nem német földön valósítja meg, erre kínai partnerével alapított vegyesvállalatot kinti bázissal.

– hangoztatta Nicolas Peter, hozzátéve, hogy így áttételesen hozzájutnak az akkugyártáshoz szükséges reciklált nyersanyagokhoz, amelyekből az erre szakosodott vállalatok varázsolnak új akkumulátorokat. Az újrahasznosítás, a hulladékról való gondoskodás amúgy is az autógyártók felelőssége: vagy maguk gondoskodnak erről, vagy megbíznak és megfizetnek érte valakit. 

A BMW az évtized közepétől tervezi piacra dobni az új generációs akkumulátorokkal szerelt Neue Klasse modellsorozatát, amelynek tagjai várhatóan a cég belső égésű motorral szerelt autóinak árkategóriájához közelítenek majd. A cél, hogy az elektromos autók árából 40-45 százalékot kitevő akkumulátorok beszerzési költségeit minél hamarabb és minél nagyobb arányban csökkenteni tudják. 

Márpedig a BMW-nek igyekeznie kell, ha el akarja érni a célját, hogy 2026-ban az értékesített autóinak az egyharmada már elektromos hajtású legyen. Sőt, azt is előrevetítették, hogy valamikor az évtized második felében már sorozatgyártásra érett hidrogéncellás autó is lesz a modellkínálatukban. Folyamatosan tesztelik a BMW iX5 Hydrogen városi terepjárójukat, amely 500 kilométert tud egy feltöltéssel, és megtankolása csak három-négy percet vesz igénybe – ha talál valahol magának egy hidrogénkutat.

A luxusautó-gyártók másik német üdvöskéje, a Mercedes-Benz a bajorokkal ellentétben közvetlenül is hajlandó beszállni az akkugyártás létfontosságú alapanyagainak előteremtésébe, ami magyarán a bányatársaságokat jelenti, és ott is a finanszírozási, partneri vonalon. Ezt Ola Kaellenius, a konszern svéd vezérigazgatója jelezte a cége által szervezett éves környezetvédelmi konferencián csütörtökön elmondott beszédében.

– húzta alá a vezérigazgató. Ugyanitt Markus Schaefer, a technológiai ügyekben illetékes igazgató emlékeztetett arra, hogy a Mercedes-Benz Kanadában nyersanyagügyi irodát nyitott, és a helyi kormánnyal egy tavaly aláírt szerződés mentén együttműködve keresi az akkumulátor-alapanyagok beszerzésének kínálkozó lehetőségeit. Arról nincsen szó, hogy a Mercedes saját akkumulátorgyárakat építsen az igényei kielégítésére.

Nem úgy, mint a Volkswagennél, ahol nagyratörő beruházási programot hirdettek meg saját akkuellátásukhoz, ám az elképzeléseket folyamatosan csiszolgatják. Öt év alatt 180 milliárd eurót akarnak elkölteni akkugyárakra és az alapanyag-beszállítói lánc kiépítésére – erős, egészen a bányák mélyéig húzódó részvétellel. 

Az eredeti tervekben három németországi és három európai akkugyár felhúzásáról volt szó. Ám a németek két hete egy évi 20 gigawattórás kanadai akkugyár megépítését is bejelentették, amely az Ontario államban lévő St. Thomas városában lesz, és 2027-ben kezdheti meg a termelést az észak-amerikai piacra fókuszálva.

A wolfsburgiak Kanada nikkelben, kobaltban és lítiumban gazdag nyersanyagkészletére alapozva hozták meg döntésüket, amelyben természetesen szerepet játszott az is, hogy szeretnének egy méretes szeletet kihasítani a zöldátállást célzó beruházásokhoz kínált, 11,1 milliárd amerikai dolláros állami keretből. 

A Stellantis is hasonló terveket dédelget, ők a dél-koreai LG Energy Solutionsszal fognak építkezni Kanadában.

A Ford a Föld másik szegletében, Indonéziában keresett magának partnert, és talált is a Vale bányatársaság helyi leányvállalata és a kínai kézben lévő Zhejiang Huayou Cobalt révén. Ők hárman társultak egy 4,5 milliárd dollár értékű nikkelfeldolgozó üzem megépítésére. A beruházást a Vale és a Huayou már tavaly novemberben elindította, most csatlakozott hozzájuk a Ford is. 

A tervek szerint 2026-ra elkészülő üzem a Vale közeli nikkelbányájából származó ércet dolgozza fel, s évi 120 ezer tonna nikkel-hidroxid akkualapanyag előállítására lesz méretezve. A Vale-nek 30 százalékos részesedése van a projekttársaságban, a többin a kínaiak és az amerikaiak osztoznak, meg nem nevezett arányban. 

de ez a projekt fontos számára, hiszen a kínai CATL technológiájára tervezett hazai akkugyárának építése nem várt problémákba ütközött. Indonézia rendelkezik egyébként a világ legnagyobb igazolt nikkelkészletével, így szerepe az új generációs autógyártásban is jócskán felértékelődik. Az ország 2020-ban betiltotta a feldolgozatlan nikkelérc exportját, hogy biztosítsa a meglévő és potenciális befektetőinek az alapanyag-ellátását, miközben olyan globális elektromosautó-gyártókat próbál Indonéziába csábítani, mint a Tesla vagy a BYD.

S ha már BYD, akkor érdemes megemlíteni, hogy a legnagyobb forgalmú kínai autógyártó mélyen beásta magát a bányászatba, hat lítiumbánya van a saját vagy a résztulajdonában, s most épp a chilei befektetési lehetőségek iránt érdeklődik élénken, miközben a lítium kiváltására törekszik az akkugyártásban. Számára az alapanyag biztosítása azért is létfontosságú, mert másoknak is készít akkupakkokat saját gyáraiban – ipari mennyiségben.