Monográfia a kábítószer elleni világnapon, évente 50 ezer tonna kannabiszt termesztenek

A becslések szerint Európában kipróbálta már kábítószert, az elmúlt hónapban mintegy 13 millió európai lakos fogyasztotta. A Nemzeti Drog Fókuszpont – az uniós drogmonitorozás hazai irodája – jelentése szerint a magyar középiskolások csaknem egyötöde kipróbálta már a kannabiszt, vagy annak valamely származékát (pl. hasist) A világon évente közel 50 ezer tonna kannabisz növényt vagy gyantát termesztenek fogyasztási célra.

Ma, a Kábítószer-fogyasztás Elleni Küzdelem Nemzetközi Napján a kannabisz áll az Európai Unió drogmonitorozó központjának (EMCDDA) célkeresztjében, mely megjelenteti eddigi legátfogóbb monográfiáját, címe: Szöveggyűjtemény a kannabiszról: Globális kérdések, helyi tapasztalatok – Áttekintés a kannabisszal kapcsolatos ellentmondásokról, a kezelésről és a szabályozásról Európában.

Európa legjobb szakértői több mint 700 oldalon keresztül számolnak be a kannabisszal kapcsolatos legátfogóbb kérdésekről: a politika, a törvényhozás, a gazdasági és a társadalmi kérdésektől a megelőzés, a kezelés és az egészségügyi ellátásig terjedően. Wolfgang Götz, az EMCDDA igazgatója szerint a kannabisz amellett, hogy Európa leggyakrabban fogyasztott kábítószere, parázs vitákat vált ki a döntéshozók, a tudósok, a kutatók, a bűnüldöző szervek munkatársai és a teljes lakosság körében. A ma megjelenő monográfia célja egy olyan hiteles, iránymutató referencia-gyűjtemény összeállítása volt, mely a további tájékozódás kiindulópontja lehet, elősegítve ezzel a kutatásokat, a társadalmi párbeszédet és a döntéshozatalt. Az elmúlt években számos európai országban alapvetően megváltoztak a kábítószerekkel kapcsolatos, de különösen a kannabisszal kapcsolatos törvények.

Példaként, Portugália 2000-ben dekriminalizálta a kábítószer-fogyasztást, Luxemburg bebörtönzés helyett pénzbüntetéssel fenyegeti kannabiszt fogyasztó vagy birtokló polgárait, az Egyesült Királyság 2004-ben „B” helyett „C” minősítésűvé változtatta a kannabiszt. Az EU tagállamaiban a törvények és eljárások rendkívül változatos képet mutatnak a megítélés súlyosságát illetően. A ma megjelenő monográfia beszámol azokról az aggodalmakról, melyek szerint a kannabisz „enyhe” megítélése alááshatja a kábítószerek elleni általános nemzetközi erőfeszítéseket. Ezek a gondolatok néhány ország törvénykezésében is fellelhetők, ahogy az egyensúly lassan a szigorúbb intézkedések felé tolódik el. Dániában az 1970-es évektől csupán figyelmeztetés járt kannabisz fogyasztásáért egészen 2004-ig, mikor is pénzbüntetést vezettek be, és bezárták Koppenhága kannabisz piacát. Hollandiában a 90-es évek közepétől 2004-ig a szigorúbb hatósági fellépések eredményeként bezárták a mintegy 1500 „coffee shop” felét, és megkezdték – egyebek mellett – a problémás kannabisz-fogyasztás megelőzését célzó programjaik kidolgozását. Olaszországban egy új törvény eltörölte a korábbi megkülönböztetést a kannabisz és más illegális szerek között, azzal az indokkal, hogy minden kábítószer veszélyes. Az Egyesült Királyság kormánya ez év májusában bejelentette, benyújtja módosítási javaslatát a kannabisz súlyosabb, „B” minősítésének visszaállítását kérve parlamentjétől.

Összességében a kannabisz hatóanyag-tartalma nem változott jelentősen Európában az elmúlt években – állítják a szakemberek a néhány riasztó jelentés ellenére. Az Európába importált növények és a hasis Δ9-tetra-hydrocannabinol (THC) tartalma stabil helyzetet mutat, a tartalom átlagosan 5 százalék körül mozog. Nem szabad azonban azt mondani, hogy a kannabisz erősségét figyelmen kívül lehet hagyni – teszik hozzá a szakemberek. Az 1990-es évek elején megjelent Európában az erős „belföldi” kannabisz, mely az intenzív termesztési technikáknak köszönhetően gyakran a 12 százalék fölötti hatóanyag-tartalommal bír (pl. „sinsemilla” vagy a brit „skunk”). Ilyen házi termesztésű növények, melyek általában erősebbek az importáltnál, teszik ki az angol és a holland piac egészét és az ír piac felét. A kannabiszt számos egészségügyi - fizikai és pszichés – következménnyel kapcsolták már össze, és ismereteinket időről időre újabb kutatások is bővítik. Korai lenne még bármi végérvényű kijelentést tenni a kannabisz hosszú távú hatásait illetően – mondják a szakemberek. A prevenció Európában változatos, jellemzően szélesebb információ-átadás körében történik, az egészséges életmód népszerűsítését, az alkoholfogyasztás és a dohányzás megelőzését célzó programok kapcsán. Az európai beavatkozások elmozdultak a legális és illegális drogok felosztásától a relatív károk és a kiegészítő kábítószerek szemlélete felé – állítja a beszámoló. Azok, akik alkalomszerűen és azok, akik gyakran vagy intenzíven használnak kannabiszt nagyon különböző problémákkal szembesülnek, ami a megelőzés terén is változatos megközelítéseket indokol.

A prevenciós programok kannabiszra vonatkozó részei Európában egyre inkább figyelembe veszik ezeket a speciális szükségleteket – írja a jelentés. Drogkutatók vizsgálják, hogyan lehet a nagyobb kockázatú problémás szerhasználatra utaló jeleket kiszűrni a jelenlegi adatgyűjtési rendszerekben. Az EMCDDA elnöke, Marcel Reimen szerint a ma megjelenő monográfia azt a tényt erősíti, hogy a kannabisz nem egy statikus, változatlan szer, hanem egy folyton változó termék, melynek potenciálja és kultiváltsága lépésről lépésre fejlődik, előfordulása növekszik. A fogyasztás nagyrészt alkalomszerű, de az intenzív használat hosszú távú egészségügyi és szociális problémákat vet fel. Az EMCDDA és a tagállamok erre olyan kezdeményezésekkel válaszoltak, amelyek az intenzív használat európai monitorozását célozzák azért, hogy jobban megértsük a jelenséget, és fejlesszük a beavatkozásainkat.

A kannabisz-fogyasztás megítélésének ellentmondásossága is a tudományos eredményeken alapuló ismeretek korlátozottságára vezethető vissza - állítják magyar szakértők. A kannabisz-fogyasztás mértéke bár stagnálni látszik, a probléma súlya nem csökkent. A Nemzeti Drog Fókuszpont – az uniós drogmonitorozás hazai irodája – tavalyi jelentése szerint a középiskolások csaknem egyötöde kipróbálta már a kannabiszt, vagy annak valamely származékát (pl. hasist). A kannabisz fogyasztásának büntetőjogi következményeit enyhíteni kívánók azzal érvelnek, hogy a „büntetés helyett kezelés” elve (az ún. elterelés) alapján az egészségügyi ellátórendszerben nagy arányban jelennek meg olyan kannabisz-használók, akik kísérletezők vagy alkalmi használók, és egészségügyi vagy pszichiátriai problémáktól mentesek. Az elterelésben részt vevő kannabisz-fogyasztók 6 hónapon át kéthetente legalább két órát töltenek kezelésben, magas arányukból következően lekötve ezzel a kábítószeres kezelőkapacitások 80 százalékát.