Kútüzemeltetési változatok

Egymástól eltérő töltőállomás-üzemeltetési formák váltak be a hazai üzemanyag-kiskereskedelemben: jól megfér egymás mellett a franchise, a partneri együttműködés, a saját alkalmazottak foglalkoztatása vagy éppen a többelemű üzemeltetési portfólió. A trend mégis az, hogy egyre kevesebb nagy cég akarja maga ellenőrizni és irányítani országos hálózata összes dolgozóját.

A legnagyobb piaci szereplőnél, a Mol Nyrt.-nél a partneri rendszer a meghatározó, a franchise-ra csak 10 százalék jut. Utóbbinál a földterület, az építmény, a shop árukészlete, de még a forgalmazott üzem- és kenőanyag is a franchise-partneré, mindezt persze a Moltól vásárolja. Az üzemanyagot a partner árazza. Használhatja az olajtársaság logóját, know-how-ját, kiszolgálhatja kártyás vevőit, ezekért royaltyt, illetve kártyadíjat fizet.

A partneri rendszerben az ingatlan és az eszközök is a Mol tulajdonában vannak. Az olajcég végzi a beszerzést és az árazást, a partnerek jelzéseire is támaszkodva. Partnere tulajdonképpen üzemeltető ügynök, a Moltól kapott jutalékából fizeti a töltőállomás költségeit, valamint ott dolgozó saját alkalmazottait. Mivel neki magának is dolgoznia kell az állomáson, két-három kútnál többet nem is üzemeltet. „A megoldást családi vállalkozásokra szabtuk, de rendszerünk vonzó az állomásokon benzinkutasként kinevelkedő, vállalkozói ambíciókkal telt, de jelentős tőkeerő nélküli fiataloknak is. Nem célunk, hogy partnereink csak közvetítők legyenek köztünk és további alvállalkozók között” – mondja lapunknak Horváth Dori Jenő, a társaság magyarországi kiskereskedelmi vezetője.

Máshogy látja Popov Dmitrij, a Lukoil Magyarország Kft. ügyvezető igazgatója. Cége kútjai saját, bejelentett munkavállalókkal működnek két egység kivételével, ahol már partnert is bevontak. A saját munkavállalók alkalmazása az egyik legelterjedtebb kútüzemeltetési mód a Lukoil olajtársaságon belül Oroszországban is. „Szerintünk így tudjuk a leghatékonyabban stratégiai célunkat elérni, vagyis a minőségi termékek, a versenyképes árak, valamint a magas szintű kiszolgálás kombinációját. A vállalat teljes ellenőrzés alatt tartja a kutak működését, így sokkal költséghatékonyabban tudja üzemeltetni azokat. Közvetlenebb a ráhatás (kiválasztás, képzés) a dolgozókra, a motivációs rendszer révén pedig növelhető az eladások és a kiszolgálás színvonala is” – mondja.

A Shell Magyarország Zrt. 249 töltőállomása – beleértve a Tescótól bérelteket is – regionális üzemeltetői rendszerben működik. Minden eszköz a Shellé, sőt, a shop árucikkeit is a cég ajánlása alapján szerzi be a bő harminc regionális üzemeltető, főként a Lekkerland nagykereskedőtől, valamint a Shell árazza az üzemanyagot. „A vázolt modell csak egy a Shell csoportnál globálisan használható négy-öt töltőállomás-üzemeltetési forma közül. Ez illeszkedik leginkább a magyarországi adottságokhoz, például ahhoz, hogy az állomásokhoz shop is tartozik” – magyarázza a cég regionális kiskereskedelmi igazgatója. Erényi Balázs szerint e rendszer jól vizsgázik a válságban, hiszen az üzleti kockázat meghatározó részét a Shell viseli. Nagy pénzzel, de viszonylag kis részvétellel száll be, míg az üzemeltetők kis pénzt visznek, de a munka nagy részét ők végzik.

Az OMV Hungária Kft.-nél a franchise a meghatározó, annak viszont több formája is él. „A legáltalánosabb az, hogy az OMV-é a töltőállomás és az ott eladott üzemanyag is, és az árazás szintén a központ feladata” – mondja Müller Zsolt hálózati igazgató. A franchise-partner tulajdonában csak a shopok árukészlete van. Ő az alkalmazottak munkáltatója is. Néhány egységnél lazább a rendszer: ott a töltőállomás nem az OMV-é, a cég szállított üzemanyaga pedig esetenként a franchise-partneré, máskor az OMV-é. Mindenütt az OMV dönt a kútárakról.