Egy malomban őröltek: többmilliárdos bírság gabonafeldolgozóknak

A kartell, ezen belül az ár- és piacfelosztó megállapodás a legsúlyosabb jogsértésnek minősül a versenyjogban, amely az érintett termékek vásárlóit, adott esetben a fogyasztókat károsíthatja. A GVH által feltárt kartell elsősorban a magyar fogyasztásban alapvető élelmiszeripari terméknek minősülő étkezési búzaliszt piacát érintette.

A GVH a súlyos jogsértést – több esetben ismételten – elkövető vállalkozásokkal szembeni bírság kiszabása során figyelemmel volt többek között az adott élelmiszergazdasági ágazat sajátosságaira, és egyes vállalkozások különösen nehéz pénzügyi helyzetére is.

A GVH gazdasági versenyt korlátozó megállapodás tilalmának megsértése miatt huszonöt vállalkozásnak küldte ki előzetes álláspontját, melyben a versenyhatóság 17 vállalkozás kapcsán látta bizonyítottnak, hogy részt vett kartellezésben. Ezen vállalkozások többsége (Cerbona Élelmiszeripari és Kereskedelmi Zrt., DIAMANT Kft., Első Pesti Malom- és Sütőipari Zrt., Gyermely Zrt., Hajdúsági Gabonaipari Zrt., Ócsai Malom Kft., Júlia-Malom Élelmiszeripari és Kereskedelmi Kft., Pannonmill Malomipari Zrt., „SIKÉR” Zrt., SZATMÁRI Malom Termelő és Kereskedelmi Kft., ABO MILL Malomipari Zrt., Szécsény-Mill Kft.) a feltárt kartell fennállása alatt (azaz 2005 februárjától 2008 áprilisáig) folyamatosan részt vett a jogsértésben, míg 5 vállalkozás (Cornexi Élelmiszeripari Zrt. f.a., Budai Malomipari Kft., „GA-BO” Élelmiszeripari és Kereskedelmi Kft., LAMEPÉ Agrokémiai Vagyonkezelő és Szolgáltató Kft., MÁRIA-MALOM Malomipari Termékeket Gyártó Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.) kapcsán a versenyhatóság rövidebb időszakra vonatkozóan– egyes esetekben egyetlen megbeszélésre szűkülve – állapított meg jogsértést.

Az eljárásban vizsgált 8 vállalkozással szemben a GVH az eljárást megszüntette, mert a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján nem találta bizonyíthatónak a versenykorlátozó megállapodásokban való részvételüket.

Az eljárás nem volt versenyjogi előzmény nélküli. A GVH 2004. októberi döntésében az úgynevezett finomliszt minimálárának meghatározása, illetve a piaci „status quo” fenntartása - azaz egymás piacainak meg nem támadása - érdekében kötött megállapodás miatt elmarasztalta a Magyar Gabonafeldolgozók, Takarmánygyártók és  Kereskedők Szövetségét, illetve tizenkét versenytárs malomipari vállalkozást (Agrimill-Agrimpex Rt., Agrograin Rt., Budai Malomipari Kft., Cerbona Rt., Cornexi Rt., Diamant International Malom Kft., Első Pesti Malom Rt., Gyermely Rt., Hungaromill Rt., Pannon Gabona Rt., Sikér Kft., Szatmári Malom Kft.). A versenyhivatal ezen döntését mind a Fővárosi Ítélőtábla, mind a Legfelsőbb Bíróság megerősítette.

A vizsgálat során feltárt adatok szerint a marasztalás hatására az egyeztetések nem maradtak abba, azok szervezésében, jellegében annyiban azonban változás következett be, hogy a malmok képviselői a korábbiaknál jobban törekedtek arra, hogy a megbeszéléseknek a lehető legkevésbé maradjon írásos nyoma.

A vizsgálat eredménye szerint a kartellben meghatározó szereplők voltak az országos szinten is jelentős malmok, a megállapodás fő irányát elsősorban a közöttük létrejött megállapodás jelenthette. Az országos találkozókon jellemzően a legnagyobb, az országos malomipari kapacitás 70-80 százalékát képviselő vállalkozások vettek részt. Ezek a vállalkozások az ország területén általában több malommal is rendelkeznek, és a malmok elhelyezkedését, valamint a vállalkozások közötti irányítási kapcsolatokat is figyelembe véve, többségük az ország különböző régióiban jelen van.

Az országos szintű egyeztetésen túl azonban fény derült arra is, hogy regionális szinten, további iparági szereplők bevonásával is zajlott az egyeztetés. A regionális szintű találkozókon az adott régió meghatározó, az országos egyeztetésekben is érintett piaci szereplők mellett a régióban működő kisebb malmok képviselői vettek részt. (A regionális találkozók biztosították a kisebb malmok bevonását az egyeztetésekbe, ahol az országos szinten elhangzottakat adták tovább, illetve erősítették meg a kisebb malmok részvételével, amellyel elkerülhető volt, hogy az árat emelő nagyobb malmok ellenében a kisebb malmok „csipkedjenek” a piacból. Ily módon a malmok a megállapodással elérni kívánt áremeléseket elvileg az ország teljes területén érvényre juttathatták a vevőknél.) A GVH számos találkozót tárt fel, amelyeken a tárgybeli egyeztetések zajlottak.

Az egyeztetések tárgya a malmi búzaőrlemények, a liszt és a korpa ára, árának esetleges emelése és az áremelés végrehajtása (módja, időzítése) volt. A megbeszéléseken alkalomról-alkalomra a malmok között arról született egyezség, hogy emelik-e, hány forinttal és mikortól a liszt – a finomliszt, illetve ahhoz igazodóan egyéb liszttípusok – árát. A malmok a malmi búzaőrlés mellékterméke, a korpa esetében a megbeszéléseken elsősorban arról informálták egymást, hogy mennyit és milyen áron értékesítenek ebből a termékből, esetenként egyeztetve az árról is.

Több bizonyíték is megerősítette, hogy a megbeszélések során a malmok a „status quo”-ra hivatkoztak, ami egymás piacának meg nem támadását, a fennálló vevői kapcsolatok (vagyis hogy mely vevő mely malomhoz tartozik) tiszteletben tartását jelentette. A nagyobb, a malmok számára kulcsfontosságú vevők esetében megkövetelték a kialakult status quo megtartását.

A GVH szerint a vállalkozások nyilvánvalóan a magyar fogyasztókat károsították meg, hiszen az árrögzítés- és piacfelosztás következményeként nem érvényesült valódi árverseny, így mind a malomipari termékeket megvásárló pékségek, élelmiszer-kiskereskedők, mind az azok termékeit fogyasztó vásárlók magasabb áron juthattak az árukhoz.

A kartellben résztvevők magatartásukkal a magyar versenytörvény rendelkezései mellett megsértették az európai uniós versenyszabályokat is. A jogsértés az országos és a régiós szinten szervezett rendszeres találkozók révén Magyarország, mint európai uniós tagállam teljes területét lefedő megállapodásként működött. Az országba elsősorban Szlovákia felől kerül behozatalra liszt, de más környező országokból is érkezik import. A megállapodás azon túlmenően, hogy az ország teljes területét lefedte, határon átnyúló – legalább egy további uniós tagállamot közvetlenül is érintő – árumozgásra, gazdasági tevékenységre, azaz a tagállamok közötti kereskedelemre is hatással lehetett.