Ijesztő adatok a hazai dohányzási szokásokról

Egy millió dolláros pályázati támogatással futó, a dohányzás egészségügyi, társadalmi és gazdasági hatásait felmérő, kiterjedt adatbázist létrehozó egészségügyi projekt zajlik  Magyarországon, az első ilyen a tejes közép-európai térségben. Ahhoz azonban, hogy az eredmények valóban hasznosuljanak, az kell, hogy a politikai és az egészségügyi kormányzat, továbbá a szakma is együttműködjön a kutatást végző szakemberekkel, s készek legyenek hasznosítani a számukra kérésre térítésmentesen rendelkezésre bocsátandó adatokat.

Szemléletváltás kell ehhez is, hogy végre ne csak beszéljenek arról, hogy kellenek dohányzás-ellenes, egységes szakmai alapokra helyezett leszokást támogató kampányok, hanem el is indítsanak ilyeneket. Némi remény most  van – legalábbis ez derül abból, amit a negyedik évébe lépett projekt munkáit amerikai részről koordináló Kristie L. Foley, a Davidson College szakintézetének az igazgató-professzora, illetve a magyarországi munkáit irányító Balázs Péter, a Semmelweis Egyetem Népegészségtani Intézetének helyettes igazgatója mondott a Világgazdaság Online-nak. A napokban találkoztak Szócska Miklós egészségügyi államtitkárral, aki nyitottan állt a kérdéshez.

A projektre 1 millió dollárt nyertek el pályázat révén az Egyesült Államok Nemzeti Egészségügyi Intézmény (National Institutes of Health, NIH) három intézetétől (rákintézet, kábítószer és egyéb káros szenvedélyek intézete, valamint Fogarty Központ). Az összeg 73 százalékát Magyarországon költik el, ebből finanszírozzák a kilenc alprojektet megvalósító, összesen 20-30 fővel dolgozó tudósok, egészségügyi szakemberek munkáját. Az amerikai szerep nem merül ki a finanszírozásban, ahogy Kristie L. Foley  fogalmaz: az amerikai csapat egyenlő partnerként segít mindenben, de nem erőlteti rá az akaratát a magyar kutatókra, hiszen azok jobban ismerik a terepet, tudják, mire van szükség az országban. Foley szerint a projekt annak a Fulbright ösztöndíjnak köszönhető, amellyel Magyarországon dolgozhatott fél évet Balázs Péter irányításával. Ez idő alatt ugyanis olyan kölcsönös bizalom alakult ki közöttük, amely lehetővé tette, hogy közösen belefogjanak egy ilyen jelentős pályázati projektbe.

Már most  sok eredménye van a programnak, az abban szerepet vállaló kilenc teamnek. Adatbázist állítottak például össze a magyarországi várandós nők dohányzási szokásairól, ezen belül a roma és nem-roma nők közötti különbségekről; a terhesség alatti dohányzás hatásairól az újszülöttekre; a passzív dohányzás negatív hatásairól; a gyermekdohányzás hatásairól, stb. Az adatgyűjtés méreteit mutatja, hogy 2009-ben az összes szülő nő (95 ezer) 10 százalékát felmérték. Kiderült, hogy a várandós nők 30 százaléka dohányzik, ezen belül azonban a roma nőknek közel a fele (47-48 százaléka).

A fiatalok körében több ezres mintán végzett felmérés pedig azt mutatta, hogy a 6., 7. osztályos gyerekek 40 százaléka (!) nyúlt már cigarettához. Mindennek nagyon jelentős egészségügyi, társadalmi, gazdasági vonzatai vannak – állítja Foley, hivatkozva nemzetközi felmérések eredményeire is. Megnő a koraszülés veszélye, s egy koraszülött ellátása többe kerül, mint az egészséges, időben világra jövő társáé – hoz egy közvetlen és közvetett hatást egyaránt kifejtő példát az amerikai professzor. Aki szerint – s ebben is, mint szemmel láthatóan minden másban is egyetértenek Balázs Péterrel – nagyon sok területen lehetne előre lépni, bár tény, hogy a jelen gazdasági helyzetben nagyon nehéz lesz rábírni a kormányzatot, hatóságokat, hogy szánjanak energiát és némi forrást is a dohányzásról való leszokást támogató rendszeres és szervezett programokra.

Vannak ötleteik – s nem kizárt, hogy ezeket részletesen ki is dolgozzák a projektből még hátralévő két évben. Az egyik, hogy a védőnői hálózaton keresztül közvetítsék a leszokást támogató programokat a várandós nők körében. A védőnőket kiképeznék nem csak a tárgyi tudásra, de felkészítenék is őket arra, hogyan tudják a leghatékonyabban motiválni a nőket. A fiatalok körében is kellene indítani programot, nem pusztán egy negatív kampányt, hanem komplex egészséges életmódra nevelőt  – említ egy másik nagyon fontos célt Foley.

Médiakampányok is kellenének, például arra, hogy bemutassák, a dohánygyárak milyen megtévesztő propagandát fejtenek ki burkolt reklámként – hívja fel a figyelmet a szakember. S persze egészségügyi segítséget nyújtó programokra is szükség lenne, amelyekkel nem csak a leszokásra vállalkozókat, hanem azokat is segíteni kell, akik már leszoktak, nehogy ismét a cigarettához nyúljanak. Szerinte ennek lehetne a bázisa a Magyarországon kiváló tüdőszűrő-hálózat, amelyre építve, kis ráfordítással lehetne elősegíteni a jó ügyet.

Ám az ilyen programokat valamiből finanszírozni kellene – ezt ő is elismeri. Forrás is van, a dohányáruk jövedéki adójából, és ennek a pénznek egy részét meg kellene pántlikázni. Az Egyesült Államokban ezzel nagyon komoly eredményeket értek el azt követően, hogy 1999-ben az összes államban bevezették ezt a rendszert. Igaz – ismeri el – nagyon óvatosan, a vám- és a bűnüldöző hatóságokkal szoros együttműködésben kell egy ilyen lépést megtenni, hiszen minél drágábba a cigaretta, annál többen választják a csempészárut. Magyarországon pedig – s ez is egy döbbenetes adat – a teljes dohányfogyasztás 18-19 százaléka jövedéki- és egyéb adótól mentes fekete áru.

Világgazdaság Online - Vadász Zsuzsa-->