BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

Gépipar: csak az export

Tavaly az export éltette a hazai gépipart, amelynek belföldön kifejezetten rosszak voltak az értékesítés feltételei. Javulás az idén sem igen várható, de a szakmai szövetség elnöke szerint tervezhetőbbé tenné a gépipari cégek tevékenységét a más iparágakkal való együttműködés, és ha a kormány a nagy cégek mellett a kkv-kre is kiterjesztené a figyelmét

Tavaly még az erős verseny dacára is jobban szerepeltek a hazai gépipari vállalatok külföldön, mint belföldön, mert más országokban kevésbé szűkítették a mozgásterüket azok a tényezők, amelyekkel Magyarországon szembesülnek. Értékesítésük és rendelésállományuk szempontjából is elsősorban az év első fele kedvezett azon társaságoknak, amelyek a Magyar Gépipari és Energetikai Országos Szövetség (MAGEOSZ) közreműködésével válaszoltak a Világgazdaság kérdéseire. Némelyikük ugyan éves szinten elveszítette azt az előnyt, amelyet az első hat hónapban nyert, mások viszont sikerévet zártak, és idei lehetőségeikben is bíznak.

A gyenge forint segítette a 2012-es exportot, de nem zökkenőmentesen. Az árfolyam ingadozása miatt nehezebbé vált a vállalatok számára a tervezés és az árképzés, így gépgyártóink komoly versenyhátrányba kerültek a külpiacokon. Mivel a többségük import alapanyaggal dolgozik, beszerzéseiknél többnyire semleges vagy kedvező volt a forint viszonylagos gyenge volta. Az ezekre az árfolyamhatásokra való érzékenység azonban sok cég szempontjából lassan már a múlt: egyre többen térnek át a devizaalapú elszámolásra.

Főként a belföldi értékesítésre összpontosító cégek voltak tavaly – és lesznek az idén is – rosszabb helyzetben, de van néhány olyan tényező, amely a minden piacon rontotta a pozícióikat. Ilyen a jogszabályi környezet gyors változása, a minimálbér megemelése, a magas bérterhek, a magas kamatok, végső soron pedig a működési költségek drasztikus megemelkedése. A nehezen előre tervezhető gazdasági környezet kihat stratégiájukra, marketingjükre, árpolitikájukra, tevékenységük egészére. Mindez a gyenge belföldi kereslettel társulva rendkívül kíméletlen versenyhez és nyomott árakhoz vezetett. Adott helyzetben – fogalmazott egyikük – „közvetlen túlélést szolgáló, érdemtelen áralkuk születtek.”

A versenyt erősítette a vevők árérzékenysége is. Ám mivel a vevők maguk is eladók vagy beszállítók, hiába kerültek jobb pozícióba a gépgyártókkal szemben, őket magukat is sújtotta a szabályozások miatti bizonytalanság. Emiatt a komoly ajánlatkérések és a rendelések a megszokottnál egyre későbben futnak be. „Igaz, hogy a legnagyobb gépgyártókat nem hozta nehéz helyzetbe a szabályozás, de nem is segítette” – foglalta össze lapunknak Deák László, a MAGEOSZ elnöke.

A működési környezet a rendelkezésre álló munkaerő terén is vegyes volt, de inkább rossz. A hazai mérnökképzéssel a hazai gépgyártók többsége elégedett, de ezzel vége is a sornak. „A gazdaság igényeihez igazított szakképzés megvalósítása és a stratégia csak lassan formálódik, s a várva várt a hazai szakmunkás életpálya marketingje is késik” – vélik többen is. Így azután több cég maga indított a saját igényei szerinti oktatást. Számukra most az jelenthet gondot, hogy minél jobb képzést adnak, annál nagyobb az esélye annak, hogy az általuk kitanított diák, vagy dolgozó utóbb külföldön (Németországban, Ausztriában), vagy pedig egy másik hazai cégnél keres munkát. Ezért megint mások, jórészt német hátterű cégek (Siemens, Bosch, Mercedes, Knorr-Bremse, Audi) a duális szakképzést támogatják: üzemeikben gyakorlati képzést adnak azoknak a tanulóknak, akik az elméletet oktatási intézményekben sajátítják el.

Deák László a gépgyártók nehéz működési lehetőségei dacára is úgy látja, hogy találhatók kitörési pontok a szakma számára. Javíthatja például a tevékenység tervezhetőségét és a piac ismeretét, ha a gépgyártók együttműködnek, információt cserélnek azokkal az iparágakkal – mezőgazdaság, építőipar, élelmiszergyártás – amelyekkel üzleti kapcsolatban állnak. Fontos lenne az is, hogy az állam ne csak egyes nagyvállalatoknak kínáljon stratégiai partnerséget, hanem a beszállításban és az exportban nagy lehetőségeket rejtő kkv-knak is.

A cégek fő lehetőségnek az exportképes (részben energetikai) termékek, alkatrészek előállítását látják. Belföldön, mivel a hazai lehetőségek beszűkültek – például az élelmiszeripari beruházások több éve késnek –, a legtöbb gépgyártó a paksi bővítéstől, az erőmű-felújításoktól és a vasúttól remél megrendelést. Van, aki az autóiparban és a multikban bízik, de csak mértékkel, mert tapasztalataik szerint e cégek elsődleges beszállítói köre e cégek külföldi már meglévő kapcsolataiból áll. A hazai gépipart, illetve az iparág exportképes kkv-it támogató politikát várnak a tőke- és hitelszegény környezetben.

Vinné a Rába a buszpiacot?

A Volvo és a Rába közösen gyárt majd buszt a magyar piacra, ami az Index által hivatkozott többi hazai buszgyártót aggodalommal tölt el. Attól tartanak, hogy mivel az állam a Rábával gyártóként, a Volán-hálózattal pedig megrendelőként van jelen a piacon, esetleg olyan közbeszerzési kiírás születik majd a Volánok által hamarosan beszerzendő, mintegy ezer buszra, amelyek éppen a Rábára, másra pedig nem illenek.

Az internetes lap emlékeztet, hogy százmilliárd forintos nagyságrendű megrendelés van szó, és hogy a Volán-társaságok helyi és helyközi közlekedésben használt, mintegy hatezer buszból álló flottájának átlagéletkora meghaladja a tizenkét évet.

Az internetes lap emlékeztet, hogy százmilliárd forintos nagyságrendű megrendelés van szó, és hogy a Volán-társaságok helyi és helyközi közlekedésben használt, mintegy hatezer buszból álló flottájának átlagéletkora meghaladja a tizenkét évet. -->

Címoldalról ajánljuk

Tovább a címoldalra

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.