Kabócák támadnak a katicák és a poloskák után

Mivel nagyon falánk és hatékony ragadozó, a levéltetvek elleni biológiai védekezés céljából először az USA-ba, majd több nyugat-európai országba behurcolták. Nemcsak falánk, de sokkal mozgékonyabb és agresszívabb is, mint az őshonos európai katicafajok, amelyeket gyorsan ki is szorít az élőhelyükről, ezért a harlekin ma már több gondot okoz, mint amennyi hasznot hajt. Magyarországon 2008 februárjában találták először, s mára annyira elterjedt, hogy idén szabályos inváziót okozott országszerte. Az ázsiai márványos poloskához hasonlóan, igaz, az főleg a főváros környékén okozott gondot. Az amerikai szőlőkabóca azonban nemcsak kellemetlenséget és kisebb károkat okoz. A héten emiatt vonta karantén alá az egész badacsonyi szőlőhegyet a Nébih.

„Kabóca sokféle van hazánkban, de az amerikai változat a legveszélyesebb, mert ez terjeszti az aranyszínű sárgaságot is, ami egy nagyon komoly fertőző szőlőbetegség – mondta Aponyi Lajos, a Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara főtitkára. – Az első itthoni felbukkanása 2013 óta olyan mértékben elszaporodott, hogy Badacsonyban karantént kellett elrendelni miatta.

Az elmúlt évtizedekben, főleg a globális kereskedelem miatt, több hasonló kártevő került hozzánk. Ilyen a levélaknázó moly, főleg a vadgesztenyében okozott jelentős károkat, az amerikai kukoricabogár pedig szintén alig húsz év alatt lett komoly kártevő, főleg az aszályosabb években, amelyekből egyre több van. Amióta az uniós határok miatt nincs a növényi szállítmányoknál karantén-ellenőrzés, könnyebb behurcolni a kártevőket, betegségeket. Utóbbiból főleg a burgonya esetében látunk sokfélét terjedni, ami Hollandiából, Lengyelországból került be, és már nálunk is védekezni kell ellene, mert olyan mértékben fertőz.”

Ezeknek a fajoknak nincs nálunk természetes ellenségük és a klímához is gyorsan alkalmazkodtak, ezért terjednek ennyire. A katica és a poloska főleg inkább csak kellemetlenségeket okoz az embernek. Mindegyik büdös és csíp. Igaz, a csípésére sokan vannak, akik érzékenyek, és rosszabb tüneteket okoz, mint a szúnyogcsípés. A poloska csípése nem veszélyes, és a gyümölcsökben is inkább csak kisebb károkat okoz.

„Mindkét faj legnegatívabb gazdasági hatása a szőlő- és bortermelésben jelentkezik – mondta Aponyi Lajos. – Ősszel, amikor már máshol nem találnak annyi táplálékot, mindkét bogár behúzódik a szőlőfürtökbe a bogyók közé. A must préselésekor a keserű testnedveik, a mustba kerülve földimogyoróra, spárgára emlékeztető íz- és illatanyagokkal rontják a must minőségét.”

Egy a német kutatóintézeteket tömörítő társaság néhány éve egyébként arra az eredményre jutott, hogy minden évben átlagosan hat új idegen fajjal gyarapodik az európai élővilág. Európában csaknem 6000 növényfaj tekinthető idegennek, és ezek fele nem is a kontinensről származik. A jövevény fajok háromnegyed része véletlenül került Európába, és az idegen növényfajok száma 25 év alatt megháromszorozódott. A betolakodók a környezeti adottságok megváltozásán túl legtöbbször további változásokat is előidéznek – amit sokan a klímaváltozáshoz hasonlítanak. A jelentős gazdasági károkon kívül genetikai szennyezést is okoznak, egészségügyi következményei lehetnek és a vegyszerhasználatot is növelik.

Babzsizsik: A trópusi Amerikából terjedt Európába. Ma már mindenütt kártékony.

Akác: Eredetileg egyedi parkfaként, az 1700-as évek elején került hozzánk – egy francia kertész közvetítésével –, Amerikából. Akácerdő-telepítések az 1750-es évek óta zajlanak, de a háború után felgyorsultak. Ma már az összes erdőnk 24 százaléka akác, mert olyan helyeken is megél, ahol más fa nem.

Krumplibogár: Őshazája valószínűleg Mexikó. 1876-ban már Európába induló hajók rakományaiban is felfedezték Amerikában. A második világháború után egész Európában elterjedt. Ma a világon mindenütt pusztít.

Tigrisszúnyog: Ázsiai, óceáni elterjedésű szúnyogfaj. Az 1970-es évek végén indult Európába. A peték közvetítői a használt gumiabroncsok, illetve a „szerencsebambusz” volt, amelynek szállítóvizében a lárvák túlélték az utazást.
                                                      

Babzsizsik: A trópusi Amerikából terjedt Európába. Ma már mindenütt kártékony.

Akác: Eredetileg egyedi parkfaként, az 1700-as évek elején került hozzánk – egy francia kertész közvetítésével –, Amerikából. Akácerdő-telepítések az 1750-es évek óta zajlanak, de a háború után felgyorsultak. Ma már az összes erdőnk 24 százaléka akác, mert olyan helyeken is megél, ahol más fa nem.

Krumplibogár: Őshazája valószínűleg Mexikó. 1876-ban már Európába induló hajók rakományaiban is felfedezték Amerikában. A második világháború után egész Európában elterjedt. Ma a világon mindenütt pusztít.

Tigrisszúnyog: Ázsiai, óceáni elterjedésű szúnyogfaj. Az 1970-es évek végén indult Európába. A peték közvetítői a használt gumiabroncsok, illetve a „szerencsebambusz” volt, amelynek szállítóvizében a lárvák túlélték az utazást. -->