Továbbra is kérdéses az Alitalia sorsa

Megfeneklettek a tárgyalások az olasz kormány és az Európai Bizottság között az állami tulajdonban lévő Alitalia reformjáról. A hosszú évek óta csődhelyzetben lévő, állami tőkeinjekciókkal megtámasztott nemzeti légitársaság számára újabb kedvezőtlen hírt Giancarlo Giorgetti olasz gazdasági miniszter jelentette be. Így a tervezett stratégiai szerkezetváltás eredményessége továbbra is kérdéses marad, s

egyelőre csak az tűnik biztosnak, hogy az Alitalia ITA néven folytatja tevékenységét.

Ha folytatja. Rómának efelől szemernyi kétsége sincs, jóllehet az eddigi privatizációs kísérletek kudarcba fulladtak, mivel az EasyJet és az arabok inkább a légitársaság értékes elemeinek kicsemegézése iránt mutattak érdeklődést, de koloncot egyikük sem akart a nyakába venni. Ahogy a Wizz Air is hamar közölte, hogy inkább olaszországi bázisok kiépítésével helyben támaszt konkurenciát az olasz Malévnak.

Giorgetti közleményt adott ki brüsszeli tárgyalásairól, amelyben elismerte, hogy a versenytorzító tiltott állami támogatás vádjának kivédésére új tervet kell kidolgozniuk. Az új üzleti modell készen áll, a brüsszeli kérés nyilván nem erre vonatkozik, hanem a finanszírozási körülményekre. A megoldás mindenesetre sürgető,

az átkeresztelt légitársaságnak a nyári szezont már illene erősen kezdenie, mert ha a járvány lecsengésével megnyíló utazási lehetőségeket nem használja ki, akkor még jobban lemaradhat a riválisaitól.

Római források szerint a kormánynak előre kell menekülnie, a cél, hogy a társaságot életben tartsák, a kollektívának tudjanak bért fizetni, és Itália ne váljon a fapados hiénák martalékává.

Ennek érdekében a vadonatúj légitársaságként alapított ITA-ba kell átvinni a flotta rugalmasan üzemeltethető gépeit és a dolgozókat, és tiszta lappal kell újraindulni. A repülési, leszállási jogok kérdése, automatikus átvitele ugyanakkor nem garantálható. Brüsszel az év eleje óta folyó tárgyalásokon azt követeli az olaszoktól, hogy a milánói Linate repülőteret „nyissa meg” a konkurencia előtt, és mondjon le a le- és felszállási résidők jó részéről. A Linate viszont az Alitalia első számú északolasz bázisa, amely a járvány kirobbanásáig forgalmának több mint a felét adta. Mivel itt lenne az ITA bázisa, ehhez érthetően ragaszkodnak az olaszok.

Az ITA kistafírozásához egyébként 3 milliárd eurót különített el a Mario Draghi vezette új koalíciós olasz kormány.

A nemzetközi járatokra és a jól fizető üzleti utasokra építő új stratégia elvileg 2023-ra hozná egyenesbe a társaságot, a rákövetkező két évben már 7 százalékos üzemi marzs érhető el 3,4 milliárd eurós bevétel mellett a 110 darabosra, azaz a járvány előtti szintre felfejlesztett flottával. 2014 és 2018 között az Alitalia üzemi vesztesége éves átlagban 475 millió euró volt. A 2019-es 11 ezer fősről mára 9,5 ezresre szűkített létszám tartható ugyan, de mindenkivel új, piackonform munkaszerződést kell kötni, mert a cég nem válhat a szakszervezetek túszává.