Üzemanyag-embargó: négy irányból is érkezhet áru, de kicsit drágán

Február 5-től néhány kivétellel tilos orosz olajból előállított termékeket forgalmazni az Európai Unióban. A változás minden tagállamot sújt, de a fő nehézséget a szankcionált országból eddig érkezett gázolajszállítmányok elmaradása fogja okozni. Magyarország nem vásárol orosz gázolajat, de üzemanyag-felhasználásának mintegy 30 százaléka így is külföldről származik. Az új helyzetről az Energiaügyi Minisztérium is adott ki közleményt.

Sokat hoz a Janaf konyhájára az üzemanyag-embargó 

A legnagyobb hazai üzemanyag-forgalmazó, a Mol behozatalának döntő hányada a kétharmad részben orosz olajat feldolgozó pozsonyi finomítóból érkezett. Ám mivel a tilalom életbelépésével a pozsonyi finomító már nem küldhet üzemanyagot Magyarországra, a Molnak új, az unión kívüli forrást kellene keresnie. A kézenfekvő, ám annál több kérdőjellel tűzdelt megoldás a nemzetközi piacokról történő import megnövelése, kizárásos alapon az Adria-olajvezetéken át.

Csakhogy a társaság minapi háttérbeszélgetésén elhangzott, hogy a horvátországi Adria-vezeték használatáért az üzemeltető Janaf rendkívül magas árat kér, a vele kötött, jelenleg érvényes tranzitmegállapodás pedig március 31-én lejár. A Mol abban bízik, hogy sikerül olyan újabb, de már kedvezőbb árat rögzítő szerződést kötnie, amely az év végéig szól, és január 1-jéig visszamenőleg lesz érvényes.

Az Adriát használja a társaság szlovákiai leányvállalata, a Slovnaft is – a Slovnafté a pozsonyi finomító –, valamint az Unipetrol csehországi, litvinovi finomítója. E kettő sincs könnyebb helyzetben. A Slovnaft vezérigazgatója, Világi Oszkár a Parameter című szlovák lapnak december elején azt mondta, hogy a Janaf hétszer nagyobb tranzitdíjat kér az európai átlagárnál.

Kínában már készülődnek, a Közel-Kelet sem jár rosszul

„Mindazonáltal február 5. után is megfelelő mennyiségű nyersolaj érkezhet Európába, és nem kizárt, hogy részben éppen Oroszországból – erősítette meg a Világgazdaság érdeklődésére Pletser Tamás, az Erste vezető elemzője –, hiszen itt van kereslet, vevő és pénz is.” A lényeg ugyanis az, hogy mivel a szankció az orosz olajra és feldolgozott termékekre vonatkozik, ezeket Oroszországnak Európán kívülre kell eladnia, Európának pedig máshonnan kell megvennie. Ez a „máshonnan” több mindent jelenthet, de jó eséllyel elsősorban a Távol-Keletet, különösen pedig Kínát. Kínának ugyanis nagyon sok, exportengedéllyel és szabad kapacitással is rendelkező, úgynevezett teapot finomítója van. Ezek megvásárolhatják az orosz olajat, az abból finomított terméket pedig eljuttathatják Európába. A szankció nem vonatkozik az unión kívüli, harmadik országokra, így Indiára, Kínára vagy Törökországra sem. 

Az oroszok máris olcsóbban kénytelenek eladni az olajat a Brent áránál

Európa másik komoly olajforrása a Közel-Kelet lehet az elemző szerint, ahol az év második felében három nagy finomítót is átadnak, az egyiket a szaúd-arábiai Dzsazanban (angol átírással Jazan.) Az Egyesült Államok is exportálhat Európába, 

A Világgazdaság azon felvetésére, hogy ez esetben van-e értelme a szankciónak, Pletser Tamás rámutatott: a szankciónak nem az a célja, hogy ellátási problémát okozzon Európában, hanem az, hogy megnehezítse Oroszország bevételszerzését, illetve hogy lejjebb szorítsa az oroszok eladási árait. Ez az eladott orosz volumen 10-20 százalékos csökkentését jelenti, és azt, hogy aki az eladási kényszerben lévő orosz eladóktól vásárol, az ezt nyomott áron tehesse meg. Az elgondolás működik: az oroszok most hordónként 40-60 dolláros áron tudnak eladni, miközben a brent ára 85 dollár. Még hatásosabb lesz az olajtermék-embargó, mert az oroszoknak alig van olajtermékek szállítására alkalmas tankerük. Tehát vagy kénytelenek lesznek nyersolajat eladni, vagy más, olyan szállítót találni, amely a szankciók betartása érdekében a terméket jó messze adja el. Egy ilyen szállítónak azonban csak nagy diszkonttal adható el a termék. „Vagyis – hangsúlyozta – az unió úgy finomhangolja ezt a rendszert, hogy az ellátási láncot ne tegye tönkre, Oroszország olajbevétele viszont essen, ami gyengíti a gazdasági képességeit. Ennek nyilván van egy ára, amit az EU megfizet, de az EU erre hajlandó is annak érdekében, hogy ártson Oroszországnak.” Tény, hogy ezzel Európa nettóban valamekkorát veszít, de Oroszország egyértelműen nagyot.

Lépni kell a pozsonyi üzemanyag-termelés érdekében 

A pozsonyi finomító azonban tényleg bajban lesz, erről a Világgazdaság már beszámolt a Mol fent hivatkozott háttérbeszélgetésén elhangzottak alapján. A létesítmény ugyanis kétharmad részben orosz olajat dolgoz fel, a termékeinek pedig ugyanekkora arányát exportálja, viszont február 5-től csak az egyharmad résznyi, nem orosz olajból előállított üzemanyagot vihetné külföldre. Igaz, kapott némi könnyítést a kétségtelenül szorult helyzete miatt: az év végéig exportálhat Csehországba, ám a további fő piacaira, így Lengyelországba és Ausztriába már nem. Ráadásul nem látszik, hogy mikortól tudna több nem orosz olajat vásárolni az Adria-vezetéken keresztül. Egyelőre nincs hír arról, hogy megállapodott volna a Janaffal.

Ugyanakkor – mutatott rá Pletser Tamás – az EU-nak sem célja, hogy a Slovnaft azért csökkentse a termelését, mert annak egy jókora részét nem szabad exportálnia, hiszen ezzel dízelhiány alakulna ki a térségünkben. A dízel ára emelkedne, az orosz olajé viszont nem esne, vagyis lényegében már magunknak ártanánk. Az elemző abban látja a helyzet egyik megoldását, hogy vagy sikerülne megállapodni a tranzitdíjról a horvátokkal, vagy az EU módosítaná az érintett  szabályozást. De az is egy kiút, ha szabályozottá válhatna az EU-ban az olajvezetékek tarifája a nagyfeszültségű távvezetékek használatáért kérhető díj szabályozásának példájára. Igaz, ez hatalmas küzdelem lenne Horvátország és az EU között, hiszen Horvátország most azt látja – és használja ki –, hogy az Adrián a korábbi olajmennyiség háromszorosát is el lehet szállítani.