Bőven van elegendő alapanyag

Mi történik most az élelmiszer­piacon?

Teljes abszurditás jellemzi a fogyasztói szokásokat, mindent megvesznek, amit a boltok polcain találnak. Ez valahol érthető reakció, beindultak a létfenntartási reflexek, ha valaki azt látja, hogy mindenki vesz húsz kiló lisztet, akkor megveszi ő is, mondván, hogy ennyi ember csak nem bolondult meg. Míg a fogyasztók attól félnek, hogy nem lesz élelmiszer, addig az élelmiszer-gazdaság egyes szereplői kis túlzással amiatt vannak pánikban, hogy hol értékesítik például az olasz piac bezárása miatt itt maradó termékeket. Azt mindenesetre megmutatja a mostani helyzet, hogy mennyire fontos az erős hazai élelmiszeripar fenntartása, amihez az is kell, hogy a fogyasztók a nyugalmasabb időkben is a hazai termékeket vegyék le a polcokról.

A fogyasztók mégis azt tapasztalják, hogy gond van, hiszen sok termék hiányzik a polcokról.

Ez sajnos így van, de ez abból adódik, hogy több napja a karácsonyi bevásárlás volumenének a másfélszeresét veszik meg az emberek a boltokban.

Ennyi élelmiszert ilyen rövid idő alatt Magyarországon soha nem vásároltak még.

Tehát nem amiatt nincs a boltok polcain élelmiszer, mert az országban nincs áru, hanem mert logisztikailag ezt a vásárlói magatartást képtelenség lekövetni.

Meddig tarthat ez az állapot?

Előbb-utóbb rendeződik a helyzet, már csak azért is, mert a fogyasztó a jövő héten is azt fogja látni, hogy már megint van tej, megint van liszt, megint van hús, lehet, hogy nem kellett volna megvenni mindent, amit csak találtunk. A húst persze be lehet tenni a fagyasztóba, de meggyőződésem, hogy vannak olyan termékek, amelyeknek a jelentős része a kukában végzi. Ilyen tipikusan a liszt.

Szerintem molyinvázió lesz Magyarországon, mert ennyi lisztet szakszerűen nem tudnak tárolni a háztartásokban, és megsütni sem fogják.

Ha már a lisztet említi: a gabona­feldolgozóknak ez a helyzet nagyobb kapacitás-kihasználtságot hoz, de bírják-e alapanyaggal?

Búzából több mint ötmillió tonnával számolhatunk, és ennek nagyjából a felét exportáljuk. Az tehát elképzelhetetlen, hogy Magyarországon ne legyen kenyérgabona. Az élelmiszer-ellátás stratégiai kérdés, a lakosságot el kell látni élelmiszerrel, ezért az élelmiszer-gazdaság a kritikus infrastruktúra része. Vagyis szükséghelyzetben akár karhatalmi erővel is működőképesen fogják tartani.

Bizonyos ágazatokban ugyanakkor a koronavírus miatti korlátozások nagy érvágásnak számítanak.

Sajnos például a húsvéti bárány, a nyers tej vagy jelentős mennyiségű gabona piaca az olaszok kiesésével elveszett. A tavaszi hajtatott zöldségek piaca is elveszni látszik, de a kálatermesztők is a következő néhány hétben-hónapban realizálták volna a teljes éves bevételüket. Előjöttek olyan problémák, amelyekkel senki sem számolt: van olyan gyár, amelynek az olasz technológiáját csak egy olasz szakember tudja elindítani, de őt nem engedik be az országba. Már készítettünk javaslatokat az egyes ágazatok megsegítésére, az adminisztratív és a pályázatokkal kapcsolatos kötelezettségek könnyítésére, és azon is dolgozunk, hogy a külföldről vásárolt technológiáknál ne lehessenek ilyen problémák.

Fenyegeti veszély a tavaszi munkákat?

A tavaszi vetéseket meg tudjuk csinálni, lesz vetőmag, műtrágya, gázolaj a gépekben, lesznek alkatrészek. A kenyérgabona a következő aratás után is rendelkezésre fog állni, lesz alapanyaga az élelmiszeriparnak. De vannak még speciálisan megoldandó feladataink, mint az egységes kérelmek beadása. Izgalmas kérdés lesz, mert a kamara évente 120 ezer területalapú támogatási kérelmet ad be, amihez a falugazdászaink 120 ezer emberrel találkoznak, ez a mostani helyzetben nagy kihívás. Meg kell oldani, hogy ne csússzanak a támogatások, mert az a gazdálkodók munkavégzését akadályozná.

Az interjú a Világgazdaság pénteki számában jelent meg

(Címlapkép: Illusztráció / Shutterstock)