Telt ház a börtönökben: hova csukják a pitiáner bűnözőket?

Évente mintegy nyolcvanezer tulajdon elleni szabálysértési ügyben kellene a bíróságoknak dönteniük, ha a parlament elfogadja a közbiztonság javítása érdekében beterjesztett törvényjavaslatot – írja a Népszabadság.

Pintér Sándor belügyminiszter ugyanis azt kezdeményezi, hogy a húszezer forintnál kisebb kárt okozó lopás vagy rongálás elkövetőit ne csak pénzbírsággal, hanem hatvan napig terjedő elzárással is sújthassák; szabadságelvonással járó szankciót pedig csak a bíróság szabhat ki. A miniszter a fiatalkorúakat sem kímélné: aki a 14. életévét betöltötte, legfeljebb harminc napra ugyancsak rács mögé kerülhetne. Pintér ugyancsak becsukatná azt is, aki feloszlatott társadalmi szervezet tevékenységében vesz részt.

A szigor annyiban megalapozott, hogy a bűncselekményi értékhatárt el nem érő lopások számának növekedése az ország több térségében – például Baranya, Borsod és Szabolcs kistelepülésein – a lakosság biztonságérzetét alapvetően befolyásoló tényezővé vált. Eddig a feloszlatott társadalmi szervezetek tagjaival szemben sem léptek fel kellő eréllyel, ami „a közvéleményt irritálja” – olvasható a múlt héten a parlamenthez benyújtott törvényjavaslat indoklásában.

Az ilyen ügyek felderítését a miniszter az önkormányzati jegyzők helyett a rendőrség hatáskörébe adná, és tettenérés esetén – illetve a szabálysértést követő 48 órán belül – lehetővé tenné az elkövető őrizetbe vételét, valamint gyorsított eljárás lefolytatását. Ezek az intézkedések az előterjesztés szerint önmagukban is jelentős visszatartó hatást jelenthetnek.

Az elzárás bevezetésére pedig azért van szükség – magyarázta Pintér –, mert a többnyire munkanélküli elkövetők és fiatalkorúak a bírságot többnyire képtelenek befizetni, esetleg újabb bűncselekmények révén igyekeznek előteremteni a büntetés összegét.

Szakmai körökben a javaslat felemás fogadtatásra talált. A célt ugyan senki nem vitatja, a módszert annál inkább, mert a szigorúbb büntetések kilátásba helyezése általában nem befolyásolja az elkövetőket. A szabadságelvonás pedig – különösen a fiatalkorúak esetében – alkalmatlan arra, hogy a társadalmi normák tiszteletére szorítson, emellett nemzetközi normákat sért.

Kérdés továbbá, hogy hol helyezik el a szabálysértés miatt elzártakat. Ma a büntetés-végrehajtási intézetek mintegy 12 ezer főt képesek befogadni, ezzel szemben körülbelül 15 ezren vannak rács mögött. Ha csak minden tizedik piti tolvajt csukják be, évente az is nyolc-tízezer embert jelent.