Lehullott a lepel: A legszegényebbek fogyasztása zuhant leginkább

A Háztartási Költségvetési és Életkörülmény Adatfelvétel előzetes adatai alapján a háztartási kiadások egy főre jutó havi összege 2013 első félévében 64,3 ezer forint volt, derül ki a Központi Statisztikai Hivatal kutatásából.

A fogyasztási kiadások volumene összességében 1,8 százalékkal csökkent 2012 I. félévéhez viszonyítva. Az átlagnál nagyobb mértékben csökkent az élelmiszerekre, valamint a szeszes ital, dohányárura költött összeg. Utóbbi főcsoportban a tavalyi évhez hasonlóan az átlagosnál nagyobb mértékben emelkedtek az árak. Nőtt a fogyasztás volumene a ruházatra és lábbelire, a közlekedésre, a hírközlésre, a kultúrára és szórakozásra, valamint a vendéglátás és szálláshely-szolgáltatásra fordított kiadások esetében.

A rezsiköltségek csökkenésének és az üzemanyagárak kedvezőbb alakulásának köszönhetően a lakásfenntartás és háztartási energia, valamint a közlekedés főcsoportokban az árszínvonal csökkent tavalyhoz képest.

A háztartások így érdemben növelni tudták a közlekedésre fordított kiadásaikat, és bár – a valamivel enyhébb tél ellenére – több energiát fogyasztottak, a lakásfenntartásra fordított teljes kiadásuk összességében valamelyest mérséklődött.

Tárki: a rendszerváltás óta nem volt ennyi szegény Magyarországon

A háztartások kiadásaik több mint a felét továbbra is lakásfenntartásra, háztartási energiára és élelmiszerre költik. Ezen belül az élelmiszer részaránya változatlan az előző év azonos időszakához képest, azonban a lakásfenntartásra fordított összeg aránya hosszabb idő óta először csökkent – 1,4 százalékponttal – 27,0 százalékra, az energiaköltségek csökkenésének következtében. Az alapvető fogyasztáson kívüli kiadások közül a közlekedés, a hírközlés és az egyéb kiadások aránya is enyhén növekedett.

Továbbra is igaz, hogy a napi szükségletekkel – mint az étkezéssel, lakhatással, munkába, iskolába járással – kapcsolatos költségek kifizetése után alig több mint a felhasználható összeg harmada marad az összes többi kiadásra, bár ez az arány valamelyest javult 2013 I. félévében.

A háztartások fogyasztásának dinamikája 2012 I. féléve és 2013 I. féléve között jelentős különbségeket mutat a különböző jövedelmi ötödökben.
A leggazdagabbak és a legszegényebbek közötti különbségek erősödtek: a legfelső jövedelmi ötödbe tartozó háztartások fogyasztása mintegy 3,6-szerese a legalsó jövedelmi ötödbe tartozó háztartások fogyasztásának.
Egyedül a leggazdagabb ötödben élő háztartások összfogyasztásának volumene nőtt 2012 azonos időszakához képest, 1,4 százalékkal, míg a többi háztartásé csökkent, leginkább a legszegényebbeké, 3,4 százalékkal. Az élelmiszerre valamint szeszes ital és dohányárura fordított kiadás volumene mindegyik ötöd esetében visszaesett. A közlekedés volt az egyetlen fogyasztási főcsoport, ahol mindegyik ötöd esetében nőttek a kiadások.

A legjobb jövedelmi helyzetben levők fogyasztása a többi kvintilishez képest három főcsoportban is lényegesen erősebb dinamikát mutatott. A ruházatra és lábbelire fordított kiadásaik 18,0 az egészségügyi kiadásaik 17,0, míg a vendéglátás és szálláshely-szolgáltatásra fordított kiadásaik 16,8 százalékkal nőttek reálértéken.

Az egyes fogyasztási főcsoportokban is összefüggés van a iskolai végzettség és a háztartás fogyasztási szintje között. A felsőfokú végzettségű háztartások egy főre jutó kiadásai minden termékcsoportban a legmagasabbak, kiemelkedően sokat – az átlagosnál több mint kétszer többet – költenek ruházkodásra, oktatásra, vendéglátásra és szállás költségekre, valamint kétszer gyakrabban járnak szórakozni és kulturális programokra, mint a háztartások általában. Az alacsony iskolai végzettséggel rendelkező háztartásokban az egy háztartástagra jutó ráfordítások minden kiadási főcsoportban alacsonyabbak az országos átlagnál, különösen a mindennapi életvitelhez nem alapvetően fontos vagy halasztható szükségletekben, ilyen pl. a vendéglátás és szálláshely-szolgáltatás, oktatás és ruházkodás. E háztartások – a többi háztartáshoz viszonyítva – szeszes italra és dohányárukra költenek relatíve a legtöbbet. Figyelemre méltó, hogy e termékekre majdnem ugyanannyit áldoznak, mint a magasabb végzettségűek.

A vizsgált egy éves időszak alatt nőtt a különböző iskolai végzettségű háztartások fogyasztása közötti különbség, a főiskolai vagy egyetemi diplomával rendelkező háztartások helyzete tovább javult. Csak a legképzettebbek tudták a fogyasztási színvonalukat a 2012. I. félévivel azonos szinten tartani, az érettségizettek és az érettségivel nem rendelkező háztartások fogyasztása pedig volumenben 1,5 illetve 3,0 százalékkal volt alacsonyabb az egy évvel azelőttinél. E tendenciát mutatja az is, hogy 2013 I. félévében az alacsony iskolai végzettségű és a középiskolával rendelkező háztartások összes fogyasztása a diplomások fogyasztásának alig több mint a felét (52,0 százalékát), illetve a háromnegyedét (75,1 százalékát) tették ki, míg 2012 I. félévében az 53,7 és 76,2 százalékát.

2013 I. félévében az élelmiszerre, a szeszes italra és dohánytermékekre fordított kiadások mindegyik háztartástípusban visszaestek 2012 hasonló időszakához képest. Az egyes élelmiszerfajtákból, így húsból, zöldségből, tojásból, tejből, zsiradékból, cereáliákból, burgonyából mindegyik háztartástípusban kisebb mennyiségeket fogyasztottak egy főre vetítve. A szeszes italok és dohányáruk fogyasztói ára nőtt a legnagyobb mértékben, 13,2 százalékkal, ez vagy helyettesítő termékek, pl. cigaretta helyett cigarettadohány vásárlására, vagy az ilyen szükségleteik mérséklésére ösztönözte a fogyasztókat. 2013 I. félévében a háztartások volumenben 17 százalékkal kevesebb cigarettát vásároltak, és 17 százalékkal növelték volumenben az egyéb dohányáru (pl. cigarettadohány, cigarettapapír, pipadohány) beszerzéseiket.

Leginkább a legképzettebb háztartások tértek át a helyettesítő termékekre a KSH szerint, az alacsony iskolai végzettségűek pedig a cigarettavásárlásaikat csökkentették reálértéken a legnagyobb mértékben.

Az iskolai végzettség és a megvásárolt élelmiszerek ára között is szoros kapcsolat tapasztalható. A diplomás háztartások az egyes élelmiszerekből a drágább, jobb minőségű termékeket fogyasztják, míg az alacsony iskolai végzettségűek az olcsó termékeket vásárolják meg.

Tíz alacsony iskolai végzettségű háztartás közül hat termel saját maga is élelmiszert, mégis kevesebb zöldséget és gyümölcsöt esznek, mint az érettségizettek, akik közül csak majdnem minden harmadik termel élelmiszert a kertjében. A diplomás háztartásokban eszik a legtöbb zöldséget, gyümölcsöt, de ők zömében megvásárolják azokat, közülük csak minden tizedik háztartás foglalkozik saját termeléssel.

Az érettségivel nem rendelkező, középiskolai-, illetve felsőfokú végzettségű háztartások összes élelmiszer-fogyasztásából 10,0; 6,5 illetve 2,8 százalék volt a saját maguk által megtermelt élelmiszerek aránya, ez havi szinten átlagosan 1,5; 1,3, illetve 0,7 ezer forintot jelentett.

Minél képzettebb a háztartás, annál inkább igénybe veszi a házon kívüli étkezések lehetőségét. Míg a diplomások havi 5,6 ezer forintot (ez az összes élelmiszer-fogyasztásuk 23,2 százaléka) munkahelyi, iskolai étkezdékben, éttermekben költöttek el, addig az érettségizett, illetve az alacsony iskolai végzettségű háztartások 2,6 ezer, illetve 1,2 ezer forintot fordítottak erre a célra, ami az összes élelmiszer-fogyasztásuk 13,4, illetve 7,8 százaléka volt. A házon kívüli étkezésekre az alacsonyabb iskolai végzettségűek azért is kevesebbet költenek, mert gyermekeik sokkal nagyobb arányban részesülnek ingyenes és kedvezményes étkeztetésben, mint a felsőfokú végzettségű háztartások gyermekei.

Veszélyeztetett gyermekek - Nőtt a szakadék gazdagok és szegények között

A háztartások alapvető háztartási gépekkel és híradástechnikai készülékkel való ellátottságában nincs jelentős különbség iskolai végzettség szerint, ezzel szemben a nem létfontosságú, drágább, illetve újonnan piacra került készülékeknél szoros kapcsolat figyelhető meg a képzettség szintje és a készülékekkel való ellátottság mértéke között. Amíg a diplomás háztartásokban van a legtöbb, addig a legkevésbé képzetteknél található a legkevesebb korszerű híradástechnikai készülék és háztartási gép.

A kártyás mobiltelefonok az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezők körében, míg az előfizetéses mobilkészülékek a diplomások között fordulnak elő gyakrabban. A telefontársaságok üzletpolitikája következtében az előfizetéses mobiltelefonok között nagyobb arányban terjedtek el az okostelefonok, mint a kártyás készülékek között. Mivel az okostelefonok az infokommunikációs-technológia viszonylag új termékei, a készülék árai, illetve az előfizetések magasabb díja vagy a fix jellegű kiadás miatt a diplomás háztartások között a gyakoribb, itt minden ötödik, míg az érettségivel nem rendelkezők között csak minden 15. háztartásban van okostelefon. A munkahelyüktől is a felsőfokú végzettségűek kapták a legtöbb telefont.