Zsebszerződések: a cél szentesíti az eszközt?

A jogalkotó szándéka – azaz a köznyelvben zsebszerződéseknek nevezett megállapodások azonosítása és végrehajtásuk lehetetlenné tétele – kétségtelenül üdvözlendő cél. Ugyanakkor több olyan rendelkezés is található a törvényben, amelyek a jogszabály hatálybalépése előtt elkövetett cselekményre büntetőjoginak tekinthető szankciót, vagyonelkobzást alkalmaznak. Megjegyezendő, hogy a törvény előző változatát a Köztársasági Elnök – többek között éppen e rendelkezéseket kifogásolva – megfontolásra visszaküldte az Országgyűlésnek. A másodszorra elfogadott jogszabály jelentősen eltér az eredeti törvénytől, azonban a visszaható hatállyal alkalmazandó szankciók benne maradtak a szövegben.

A „zsebszerződésekből” eredő követelések – ideértve például a kifizetett ellenérték visszatérítésére irányuló követelést is – bírósági úton történő érvényesítését a törvény ugyanis kizárja. Ezen túlmenően az adott zsebszerződés semmisségének megállapítása iránt indított perben az ügyész indítványára a bíróság a jogügylettel érintett termőföld elkobozását elrendelheti az állam javára. Figyelemmel kell lennünk továbbá a jogszabály alkalmazási körére is, amely szerint a törvény rendelkezéseit alkalmazni kell a hatálybalépését megelőzően létrejött jogügyletekre is, ha a felek jogügylet jogellenességét 2014. április 12. napjáig nem szüntetik meg.

Eddig a legsúlyosabb szankció, amivel a zsebszerződést megkötő feleknek megállapodásuk semmissége esetén szembe kellett nézniük az eredeti állápot helyreállítása volt, azaz az eladó visszakapta a termőföldet, a vevő pedig a pénzét. Jelenleg azonban olyan szankcióval néz szembe a vevő, mely a megállapodás megkötésekor még nem létezett. Az állam elveheti a termőföldet, a vevő pedig nem követelheti vissza a vételárat az eladótól. Így az állam a cselekmény elkövetése után született jogszabály alapján fosztja meg a vevőt vagyonától, ami nehezen egyeztethető össze a jogállamiság általánosan elfogadott alapelveivel.