Felszabadítanák Kubát

Obamának le kellene zárnia a Kuba elleni embargót – írta vezércikkben a The New York Times néhány napja, azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: az Egyesült Államok újabb egy évre hosszabbítja meg a gazdasági kapcsolatokat kizáró tiltalmat. A lap azonban úgy látja: olyan idők járnak, amikor politikailag is vállalható a több mint ötven éve tartó embargó befejezése.

Ugyan máig él az 1959-as forradalom óta fennálló szocialista rendszer, a fejlett világtól elvágott karibi országban az elmúlt években – Raúl Castro hatalomra kerülése óta – komoly reformokat hajtottak végre. Ma már több ágazatban engedélyezett a magánvállalkozások működése, lehetséges korábban olyan, tiltottnak számító termékek vásárlása és birtoklása is, mint a számítógép vagy a gépjármű. A probléma csak az, hogy az embargó miatt ezeknek az ára sokszorosa a nyugati világban megszokottnál. Az sem sokat javít a helyzeten, hogy idén már engedélyezték az áruvásárlási hitelt, hiszen a 4400 forintnak megfelelő átlagfizetéssel egy új áron 50 millió forintnak megfelelő összegnél is drágább középkategóriás autó elérhetetlen még kölcsönnel is.

Az sem kérdéses, hogy Kuba nincs könnyű helyzetben, amin az sem sokat javít, hogy Venezuelából olcsón kapja az olajat vagy hogy Moszkva a nyáron elengedte a kubai adósság kilencven százalékát. Ennek tudható be, hogy az ország láthatóan nyitna a külvilág felé: nemrégiben a befektetéseket ösztönző lépéseket fogadott el a havannai vezetés, ugyanakkor egy olyan kikötő megépítésébe kezdtek (brazil segítséggel), amely mintha másra sem várna, mint az Egyesült Államok felől érkező árura – hívja fel a figyelmet cikkében a The New York Times.

Azzal kevesen vitatkoznak, hogy az embargóból egyik félnek sincs haszna – legalábbis gazdasági értelemben. De ma már az is kérdés, az Egyesült Államoknak politikai értelemben miért hasznos az exporttiltás, amelyet 1960-ban, a Fidel Castro vezette rezsim hivatalba lépése után egy évvel vezetett be Washington. Annál is inkább, mivel célját, a havannai rezsim megbuktatását a jelek szerint egyáltalán nem érte el.

A nyugati világ másik titkos módszere – megvárni, amíg a rendszer egyeduralkodója, Castro, pontosabban a Castro-fivérek meghalnak – sem tűnik túlságosan hatékonynak. Legalábbis erre utal a venezuelai példa. A latin-amerikai szocializmus másik díszpéldányának számító ország karizmatikus vezetője, Hugo Chávez tavaly úgy halt meg, hogy az őt követő vezető, Nicolás Maduro nem változtatott a gazdasági és politikai rendszeren, csupán elérte, hogy a válság még mélyebbi bugyrába süllyedt a gazdaság.
Ma már azt az érvet is képtelenség megvédeni, hogy Kuba veszélyt jelentene az Egyesült Államok biztonságára. Sőt, Havana együttműködött az amerikaiakkal a FARC kolumbiai gerillaszervezet elleni harcban. Ennek ellenére Kuba még mindig szerepel a washingtoni külügyminisztérium terrorizmust támogató országokat felsoroló listáján.

Az embargó egyszerűen azért nem szűnik meg, mert létezik – jegyzi meg elemzésében az Economist. A The New York Times szerint Obama, aki több nemzetközi konfliktusban próbál valamilyen eredményt elérni, Kuba esetében történelmet írhatna az embargó megszüntetésével.

Segítenek az orvosok
Arra az amerikai felhívásra, hogy orvosokra lenne szükség az ebola elleni küzdelemben, jószerivel egy ország válaszolt: Kuba. A karibi ország 165 egészségügyi dolgozót küldött Sierra Leonébe, ami óriási számnak tűnik, figyelembe véve, hogy Kína is nagyjából ugyanennyi embert küldött a térségbe, és az Orvosok Határok Nélkül szervezet szerint háromezren foglalkoznak a betegséggel összesen.

Kuba hagyományosan szoros kapcsolatot ápol az afrikai országokkal, ugyanakkor igen erős az orvosi-kutatói ágazat is az országban. A forradalom óta Havanna több tízezer orvossal és ápolóval segített olyan válságkörzetekben, mint Pakisztán vagy Haiti a földrengés után.

VR-összeállítás-->