A republikánusokkal erősödik a dollár

A dollár erősödéssel válaszolt arra a hírre, hogy az üzleti élet támogatójának tartott Republikánus Párt aratott nagy győzelmet a keddi időközi választáson, és immár a szenátusban is többségbe került. Az amerikai valuta árfolyama hétéves csúcsra kapaszkodott fel a japán jennel és kétéves rekordot állított be az euróval szemben.

Az amerikai választók üzenete egyértelműnek látszik: szeretnének véget vetni az áldatlan, terméketlen költségvetési vitákban kimerülő éles szembenállásnak a törvényhozásban. Egyben jelezték: elégedetlenek azzal, ahogy a dolgok alakulnak az Egyesült Államokban. Miközben a gazdaság sokkal gyorsabban bővül, mint az eurózónáé, a vállalati profitok jól alakulnak és a részvényárfolyamok is az egekben, a bérek alig emelkednek, s egyre tágul a rés – ahogyan arról nemrégiben aggódva beszélt Janet Yellen, az amerikai jegybank (Fed) elnöke – a szegények és a gazdagok között. A munkanélküliek aránya ugyan hat százalék alá süllyedt, sokan nem is keresnek állást, vagy félállásban dolgoznak, vagy képzettségüknek egyáltalán nem megfelelő munkakört töltenek be.

Utoljára kettős republikánus többségre 2006-ban találni példát. Azóta mindinkább az eredménytelen vita jellemezte a törvényhozást, különösen 2008-tól, amikor a demokrata Barack Obamát választották elnökké. Együttműködést ígért a kongresszussal, ám ebből nem sokat látni, és az amerikaiak mára kiábrándultak belőle, legalábbis ezt jelzi, hogy népszerűségi mutatója rendkívül alacsony, 38 százalékos. Most pedig két igen nehéz év vár rá. Bár a gazdaság jól teljesít, a rengeteg bírálat és nehézség ellenére a betegbiztosítási program is működni látszik, mégis csalódás érzékelhető. A patthelyzet és a gazdasági bizonytalanság mellett befolyásolta a választókat a közel-keleti feszültség növekedése, az illegális bevándorlók rendezetlen helyzete, és az ebolajárvány okozta ijedelem. Kentuckyban, ahol a szenátusi többség vezérévé előlépő veterán Mitch McConnell könnyedén nyert, a demokrata ellenfél még azt sem merte bevallani, hogy Obamára szavazott-e vagy sem.

Bár a washingtoni patthelyzet aggasztja az amerikaiakat, a republikánusoknak mégsem ártott, hogy egy évvel ezelőtt a köztársaságiak a kormányhivatalok bezárását is felvállalták, csakhogy számukra kedvező költségvetési megállapodást csikarjanak ki. A korábbi adókedvezmények kivezetése, egyes adók – Obama a tehetősebbek nagyobb terhelését sürgette – emelése, a kiadások lefaragása állt a viták középpontjában. A pénzügyi válság hatására a költségvetés hiánya a GDP arányában elérte a tíz százalékot 2009-ben, a teljes államadósság pedig meghaladta a száz százalékot. Dühös vita bontakozott ki a deficit és az adósság csökkentéséről.

A republikánusok fiskális egyensúlyt szorgalmaztak, a gazdagabbak jövedelmét védelmezték, hozzányúltak volna a jogosultsági – nyugdíj és időskori egészségügyi ellátás – programok finanszírozásához is. Az államadósság plafonjának emelése is kíméletlen alkudozások céltáblájává vált.

A demokrata Patty Murray és a republikánus Paul Ryan áthidaló, részben fűnyírószerű kiadáscsökkentési alkuja elhárította a válságot egy időre. Az október elsején kezdődött 2015-ös pénzügyi évnek úgy vágtak neki, hogy december közepéig meghatározták a kiadások felső határát, így a választások előtt elkerülték a büdzsévitát. Az adósságplafont még tavasszal 17,2 billió dollárban rögzítették, de a határidő március közepén lejár. A gyorsuló növekedés és az átmeneti büdzséalku hatására a 2014-es pénzügyi évben a GDP 2,8 százalékára csökkent a deficit, vagyis az új kongresszusra rövid távú kényszerek kevésbé hatnak. De a kongresszusi költségvetési hivatal úgy számítja, hogy 2024-ig újra 3,6 százalék lehet a hiány, mert az említett jogosultsági programokra szánt kiadások 72 százalékkal 2,11 billióról 3,63 billióra emelkednek. Kérdés, belenyúlnak-e ebbe a republikánusok a 2016-os elnökválasztás előtt.

Obamának is esélyt ad viszont a pártközi megegyezésre, hogy hozzá hasonlóan a republikánusok támogatják a nagy nemzetközi kereskedelmi megállapodások megkötését, míg vezető demokraták inkább akadályokat gördítettek a tárgyalások elé. Sokba került viszont a demokratáknak, hogy környezetvédelmi okokból Obama elnök nem lelkesedett a palaolaj és -gáz feltárások erőltetéséért, és a Kanadából induló Keystone XL vezetékért. Azokban az államokban, ahol ez nagy üzlet – például Colorado, Dél-Dakota –, pártja jelöltjei vesztettek. A republikánusok az energiatermékek eddig nem engedélyezett exportját is szorgalmazzák – Obama ellenében. A palaforradalom nyomán ráadásul az Egyesült Államok a világ legnagyobb termelője címért verseng, és zuhan az üzemanyagok ára is.

Ez tovább mérsékli az inflációt, amely elmarad a jegybank által célzott kétszázalékos értéktől. A nyíltpiaci bizottság tagjai is töprengenek, vajon meddig tartható az alacsony kamat a munkanélküliség mérséklése és az infláció serkentése érdekében, miután a mennyiségi könnyítés harmadik körét a napokban lezárták. De a republikánus többség most alighanem erőteljesebben hallatja hangját, bár eddig sem titkolták a köztársaságiak, hogy a laza monetáris politikával nem nagyon értenek egyet, elsősorban az inflációs veszély miatt.

Mi vár a Fedre?
A képviselőházban a republikánusok nyáron már javaslatot tettek a jegybanki politika törvényi kereteinek átszabására. Bill Huizenga és Scott Garrett felvetette, hogy a jegybank formalizálja döntéseit. Meghallgatásán Janet Yellen erre úgy reagált, hogy nagy hiba lenne matematikai modell szerint irányítani a monetáris politikát. A texasi Kevin Brady az árstabilitás fenntartását tenné a legfőbb feladattá, háttérbe szorítván a másik egyenértékű célt, a teljes foglalkoztatást. Valószínű, hogy a szenátusban a bankügyi bizottság vezetését az alabamai Richard Shelby veszi át, aki ellenezte Yellen jegybanki alelnöki, majd elnöki kinevezését a jelölt túlzott keynesi elfogultsága miatt.