33 éve robbant fel a csernobili reaktor

Pontosan 33 évvel ezelőtt történt a XX. század egyik legnagyobb katasztrófája, a csernobili gőzrobbanás, amelynek következtében radioaktív sugárzó szennyeződés került a levegőbe. A szovjet vezetés minden erejével próbálta eltitkolni a tragédiát a közvélemény elől, de a hírek hamar kiszivárogtak.

Egy végzetes éjszaka világhírűvé tette a várost

Csernobil a középkortól lakott terület volt, ráadásul a XIX. századtól fogva egy fontos közlekedési és kereskedelmi központ is. A várost ugyanakkor csak a tőle 15 kilométerre északra elhelyezkedő atomerőmű 1986. április 26-án a bekövetkezett balesete tette világhírűvé.

Sokan úgy tudják, hogy Csernobilban nukleáris robbanás történt, azonban ez nem igaz, az erőművet gőzrobbanás rázta meg. Ennek oka az ott üzemelő RBMK típusú reaktor tervezési hibája, valamint a szakértelem és a felelőtlenség volt. A gőzrobbanást ugyanis egy szabálytalan kísérlet és számos biztonsági rendszer kikapcsolása idézte elő, így

a robbanás következtében simán lerobbant a reaktortartály teteje, és ennek valamint a hűtés hiánya miatt bekövetkezett grafittűznek a következtében a légkörbe juthattak a sugárzó anyagok.

Ennek mértékét nem igazán tudni még ma sem, egyes becslések szerint a reaktorban lévő plutónium és urán csupán 4, pesszimistább vélemények szerint 90 százaléka került a légkörbe.

Az biztos viszont, hogy az eset után azonnal katonákat vezényeltek a felrobbant reaktorblokkhoz, akiknek megfelelő védőfelszerelés nélkül kellett eltakarítaniuk a romokat. Ezután kezdhettek csak hozzá a reaktor maradványait befedő betonszarkofág megépítéséhez. A több hónapig húzódó munkában százezrek vettek részt, és ezrek vesztették életüket. Az áldozatok számáról pontos adatok nem állnak rendelkezésre, miután a Szovjetunióban egyszerűen titkosították az áldozatok kórházi kartonjait.

Az évek alatt csak annyi derült ki, hogy ketten biztosan a katasztrófa közvetlen, míg 32-en a mentési munkálatok alatt hunytak el.

Az is biztosan tudható a katasztrófa kapcsán, hogy a helyiek kitelepítésére csupán a balesetet követő hatodik napon, azaz május 2-án került sor. Ez összesen mintegy 12 500 embert érintett.

Az evakuálás egyébként egy 30 kilométeres zónában történt, amelynek alapterülete nem kör alakú, hanem a kihullás irányát figyelembe vevő alakzat. Ennek a csernobili atomerőműhöz legközelebb eső pontja attól 30 kilométerre van, de nyugati irányban legalább 60 kilométeres távolságba is elnyúlik. Ez a zóna egy további, a legerősebben szennyezett területegységet is magában foglal, amely mintegy 10 kilométer átmérőjű. Az ezen belül található településeket (többek között Pripjaty városát, amelyről alább drónvideó látható) lakhatatlanná nyilvánították.

A külső 20 kilométeres részen már lakni lehetne, de az emberek valószínűleg már hivatalosan soha nem költözhetnek vissza. A tiltott övezet 1986-tól a mai napig katonai őrizet alatt áll, oda csak 18 év feletti személyek, illetve az ukrán vagy régi szovjet rendszámú gépjárművek léphetnek be külön engedéllyel.

Csernobil területén 1986 nyarán-őszén jelentős sugármentesítést végeztek annak érdekében, hogy a város adminisztratív központként továbbra is használható legyen, de máig vannak olyan részei, amelyek le vannak zárva.

A városban egyébként jelenleg is több ezren dolgoznak (az atomerőmű ma már nem működik, bontási munkálatok zajlanak), a kitelepített övezetbe volt aki önként visszatelepült. Utóbbiak közül a leghíresebb Viktor Petrovics Brjuhanov, a csernobili erőmű volt igazgatója, akit egyébként 1987 nyarán több éves börtönbüntetésre ítéltek.

A Magyar Rádió azonnal közölte a hírt

Ugyan a radioaktív szenny megfertőzte a Szovjetunió nyugati részét, Európa egyes részeit, illetve az Egyesült Államok keleti részét is, a szovjet pártvezetés sokáig próbálta teljes titokban tartani a katasztrófát. A mai Ukrajna, Fehéroroszország és Oroszország területén hatalmas területek szennyeződtek, aminek következtében százezreket kellett kitelepíteni. A titok így sokáig nem is maradt titok, ráadásul a balesetet követő rövid időn belül Svédországban radioaktív felhőket kezdtek észlelni, amelyek a Szovjetunió irányából érkeztek. Ezzel pedig mindenki számára világossá vált, hogy baj van.

Mindenesetre ahogyan a többi szovjet tagállamban, úgy Magyarországon sem lehetett hivatalosan semmit sem tudni az esetről. Az MTA Központi Fizikai Kutatóintézetének egyik munkatársa így a katasztrófát követő délelőttön egy utcai telefonfülkéből hívott fel több budapesti és megyeközponti óvodát és bölcsődét, hogy figyelmeztesse őket:

olyan erős a nap sugárzása, hogy az veszélyes lehet a gyerekekre.

Az óvodákból aztán terjedni kezdett a katasztrófa híre, mígnem a baleset után két nappal Bedő Iván, a Magyar Rádió hírszerkesztőségének turnusvezetője úgy döntött, hogy a BBC hírére támaszkodva hírt adnak a katasztrófáról az esti híradóban. Miután a hír közlését a felsőbb vezetés másnap hajnalban letiltotta, Bedőt pedig megbüntették, így az eredeti híradóból nem maradt semmi. Az alábbi videón a 22 órai híradás hallható:

https://youtu.be/LsY6RrmUZpM

A magyar pártvezetés tétlenkedése drasztikus következményekkel járt, sokan ugyanis az életükkel fizethettek a hírzárlatért, igaz, egyértelműen ez sosem bizonyosodott be. Mindenesetre több európai országban is beutazási tilalmat vezettek be, ami miatt a magyar kamionosokra hárult a feladat, hogy a szovjet árukat fuvarozzák. Sokaknak közülük Kijeven kellett átutazniuk, ahol viszont számottevő sugárdózist kaptak.

Többen közülük pár éven belül meg is haltak.

A név szerint nem azonosítható, de Csernobilnak tulajdonított összes áldozat számát az Egészségügyi Világszervezet egyébként 4000-re becsüli.

Csernobil emlékezete

Ugyan a baleset több mint harminc éve történt, az eset máig megmozgatja a közvéleményt. Több dokumentumfilm, riport is készült a történtekről, sőt, még a zenei világot is megihlette a tragédia.

Ennek nyomán az HBO és a Sky nemrég jelentette be, hogy az emberiség történetének legsúlyosabb, ember által előidézett katasztrófáját, illetve az orosz tudósok Európa megmentéséért folytatott drámai küzdelemét feldolgozó minisorozatot készítenek. A főbb szerepeket Jared Harris, Stellan Skarsgård és Emily Watson alakítja.

https://youtu.be/s9APLXM9Ei8

A Csernobiltól alig 16 kilométerre húzódó Pripjaty is több alkotásban szerepelt az elmúlt években. A Die Hard – Drágább, mint az életed című amerikai, többek között Magyarországon is forgatott akciófilmben például terroristák egy vegyülettel semlegesítették a szellemváros sugárzását.

Pripjatyt egyébként a Kiskunlacháza melletti volt szovjet laktanya alakította a filmben.

Emellett a 2012-es Ideglelés Csernobilban (Chernobyl Diaries) című amerikai thrillerben is szerepelt a város. A történet szerint egy csoport fiatal nem engedélyezett kirándulást tesz Pripjatyban egy helyi idegenvezető által, de látogatásuk katasztrófába torkollik.

Csernobilban ma is van élet

Hogy Csernobilban egykor emberek éltek, az a mai napig látható a városban. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az egykor háziállatként tartott kutyák leszármazottai stabil populációt hoztak létre. A The Guardian helyszíni riportja szerint a turisták látogatásainak hatására ezek az állatok egyáltalán nem idegenedtek el az emberektől, és rájöttek, hogy a tiltott zóna határán lévő létesítményekből élelemhez is juthatnak.

https://youtu.be/uf0LkZ6sJng

További érdekesség, hogy a 30 kilométeres lezárt zónát a baleset 25. évfordulóján, 2011 márciusában megnyitották az idegenforgalom előtt. A kijevi utazási irodák egynapos túrákat kínáltak, így szabadon el lehetett utazni a csernobili atomerőmű felrobbant reaktorához, és a környező kihalt vagy újratelepült falvakhoz is.

Az idegenvezetéshez még Geiger-Müller számlálót, azaz radioaktivitásmérő műszert is lehetett kölcsönözni.

Ez azonban nem tartott sokáig, ezeket az utazásokat pár hónappal később betiltották. Igaz, később feloldották a tilalmat.