Titkos informátor vezet a magyar alvilág mélyére

Igazán különleges eseményt szervezett a sajtó képviselőinek Dezső András újságíró, illetve a 21. század kiadó csapata. A Maffiózók mackónadrágban című könyv kapcsán Vértúra néven indított buszos „kiránduláson” a média munkatársak amellett, hogy végigjárhatták a magyar szervezett bűnözés legendás helyszíneit – mint például a bűnözők otthonának számító Old Firenze bárt, a Prisztás-gyilkosság helyszínét, az első szervezett betörés áldozatául eső házat és a Hallo Bart – beszélhettek egy ízig-vérig alvilági figurával is, aki a könyv írása és a kutatómunka során Dezső András egyik legjelentősebb forrása volt. A személy csak úgy egyezett bele a sajtóval való – kihangosított – telefonos beszélgetésbe, ha a diskurzus alatt mindenki kikapcsolja a kép- illetve hangrögzítő eszközeit, illetve neve és tettei nem kerülnek felfedésre.

A hamiskártyás generáció

A Forrás gyakorlatilag komplett szociográfiát adott az 1970-es évektől napjainkig aktívan működő gengszter-generációkról, s olykor már-már nosztalgikusan mesélt a 30-40 évvel ezelőtti időkről – a '70-es években ugyanis teljesen más volt a hazai alvilág, mint mostanában. Szinte mindenki – aki akkortájt bűnözőnek számított – hamiskártyásként kezdte: a stricik, a zsebtolvajok, a rossz útra tévedt sportolók és művészek mind a titkos bűnbarlangokban forgatták a lapokat, s a Forrás elmesélése szerint javarészt a striciket akarták megkopasztani a meggazdagodni – vagy csak rosszalkodni – vágyó rosszfiúk. De hogy lehetett bekerülni ezekbe a körökbe? Nem volt könnyű, ám

ha az ember megfelelő balekot vitt a kártyások közé, akkor könnyen befogadták.

Gebineseket*, köztük bisztrósokat, butikosokat szerveztek be palimadárnak a már jól összeszokott bűnözők közé, s bizony a gebinesek legtöbbször üres zsebbel indultak haza a játék végén hajnalban.

A felhajtó embereket, akik beszervezték a balekokat, igazán nagyra tartották, sok sikeres akció után már laza bejárásuk volt a „legnagyobbak” közé.

Jó üzlet volt a betörés

Ha szervezett bűnözésről beszélünk, a 70-80-as években a betörőkre kell gondolni. Előtte nagyjából mindenki saját szakállára dolgozott, ám egy idő után rájöttek, együtt nagyobbat lehet kaszálni. Így történt, hogy különböző tippek folyamán módszeresen kezdték el kirabolni a tehetős budapesti emberek lakását. A biznisz olyannyira beindult, hogy több betörőcsapat is garázdálkodott a helyszínen, a rendőrség pedig nem győzte kergetni a rendkívül hatékonyan működő csoportokat. A bandáknak nem volt nehéz dolguk, mivel nagyrészt a betörők is a hamiskártyások barlangjaiban tengették napjaikat, a bűn melegágyául szolgáló klubokban elképesztően sok infót és tippet szereztek a leendő célpontokról.

Javarészt prostituáltak és az éjszakai életben csak Dívaként ismert hölgytől szereztek tuti tippeket – nem is nagyon lőttek mellé.

Televíziókat, autókat, készpénzt, aranyat, bútorokat tulajdonítottak el, s ezek árából igen jól éltek abban az időben.

Sportfogadási hullám

Újságírói kérdésre a Forrás elmesélte, hogy a szervezett bűnözésben óriási szerepet játszott a sport, illetve a sportolók. Az akkoriban hatalmas népszerűségnek örvendő Linda című tévésorozat miatt rengetegen karatéztak, illetve űztek bármilyen más küzdősportot.

A bárok, night clubok portásai amellett hogy kidobó emberként funkcionáltak, pénzt is szedtek be az alvilági figuráktól, munkájuk során pedig óriási kapcsolatrendszert építettek ki. Focisták, zsokék is törzsvendégei voltak az éjszakai életnek, így előbb utóbb a sportpályák környékére is begyűrűzött a szervezett bűnözés. A sportfogadási csalások leginkább a lóversenypályákon történtek, igazán nem volt nehéz dolog megkenni a zsokékat. A Forrás szerint

a legmagasabb szinten nyúltak bele a futamokba, nem csak a győztes kilétét, hanem a befutó sorrendjét is meghatározták a csalók, ám sokszor szó szerint elszaladt velük a ló, és a bukiknak egy idő után feltűnt, ha sokan tettek rendkívüli összeget egy lóra.

Érdekes, hogy akkoriban a futball még egyáltalán nem szerepelt a csalók „étlapján”. Távol a Tippmix és az internetes fogadások korától a Totó volt az egyetlen platform, ahol focira lehetett fogadni. A 70-80-as évek csalói viszont nem akartak akkora energiát fektetni a similizésbe, hogy 13+1 mérkőzés végkimenetelét befolyásolják. Tizennégy meccsen minimum 14 embert kell beszervezni – a lebukás és a spicliskedés esélye pedig óriási lett volna.

Politika és vérengzés nélküli bűnözés

Dezső András informátora szinte romantikus nosztalgiával mesélt a magyar alvilág korai működéséről. Nem titok, hogy manapság az egész világot behálózza a politikai bűnözés, ám 30-40 évvel ezelőtt a politikának és a politikusoknak semmi közük nem volt a szervezett bűnözéshez. Sem a hamiskártyások, sem a betörők, sem a sportfogadási csalók nem számoltak be olyanról, hogy egy politikus akár személyes, akár politikai motiváció miatt megbízást adott volna nekik bármire.

A megbízók, befolyásoló tényezők leginkább gazdasági szereplők voltak, akik gyors vagyongyarapodásra vágytak, illetve már tehetős üzletemberek akartak még többet maguknak.

Az egyéni összetűzések és a bandaháborúk is konszolidált körülmények között zajlottak le. A Forrás arról számolt be, hogy egyáltalán nem voltak egymás közt váratlan rajtaütések, mészárlások – mindössze egyetlen késelést említett –, a zsiványok, bűnözők és gengszterek puszta kézzel estek egymásnak az utcán. Aki pedig állva maradt, az győzött. Nem volt sem fegyver, sem baseball ütő, férfias küzdelemben mérettetek meg a felek.

Fegyverek, milliók, oroszok

A Forrás szerint a '90-es években minden megváltozott. A bűnözők beszámolója alapján a rendszerváltás után a a rendőrség szétesett, és totálisan nevetségessé vált, az erkölcsrendészet pedig gyorsan beállt a bűnözők mellé. Új lehetőségekhez jutottak az alvilág királyai, ráadásul elindult a valutabűnözés. S hogy mi az a valutabűnözés? X és Y partnerek voltak, hozzájuk fordult fű alatt az általában ártatlan civil Z, akinek olcsón ígértek valutát. X és Z elindultak X lakására valutáért, azonban Y (aki ugye társa volt X-nek) gázsrpay-vel lefújta partnerét, kitépte a pénzt a kezéből, majd elfutott. Z nem akart rendőrt hívni, mert őt is elvitték volna illegális valutakereskedés miatt, így ott maradt forint és valuta nélkül, X és Y pedig később jót röhögtek magukban. Ez volt a 90-es évek egyik legjellemzőbb újhullámos bűncselekménye.

Az évtized közepén megjelentek Magyarországon az orosz és az ukrán alvilág „nagyemberei”, hirtelen minden elérhető lett: fegyver, kézigránát, különböző robbanószerek.

Volt olyan magyar gengszter, aki azonnal hozzájuk csapódott, és a sajátjai ellen fordult. A megjelenés is változott: míg a 70-80-as években a nagyobb nevek próbáltak feltűnésmentes életet élni – normális ruhák, normális kocsik, szerény életkörülmények –, addig a '90-es években elkezdődött a menőzés: márkás cuccok, menő kocsik, feltűnő ékszerek. Aki régen titokban akarta tartani kilétét, az most elkezdett hivalkodni. Ekkortájt azonban még nem milliárdokról és százmilliókról, hanem csak több tízmilliós vagyonokról beszéltünk.

A Forrás kiszállt

Beszélgetésünk során kiderült, hogy Dezső András informátora egy végtelenül intelligens, választékosan beszélő személy. Annak ellenére, hogy az egykori alvilág egyik legismertebb alakja, sokat beszélt erkölcsről, betyárbecsületről, s bár kilétét nem fedte fel, végig érezni lehetett, hogy a régi idők simlijei – bűncselekmény ide vagy oda – sokkal tisztességesebben mentek, mint egy most üzemelő maffiahálózat ügyletei. A 90-es évek közepén a Forrás kiábrándult és csalódott lett, majd egy szép napon felhagyott a bűnözéssel. Felszámolta érdekeltségeit, és teljesen legális vállalkozásokba forgatta tőkéjét. Szürke gazdaságról fehérre váltott, és megszakította a kapcsolatot gyakorlatilag mindenkivel. A Forrás visszavonult és esze ágában sincs újra felülni a ringlispílre, amelyet jelenleg a szerb és a montenegrói drogmaffia csoportjai irányítanak idehaza.

*Gebin: bérelt vállalkozás, amely egy havi vagy éves állandó összegért cserébe elszámolás nélkül gazdálkodhat.