Robbantott a bányászcég, megsemmisült egy ausztrál kulturális helyszín

Több millió dollár éves bónusztól estek el a Rio Tinto angol-ausztrál bányaipari óriásvállalat vezetői, mert leromboltak egy 46 ezer éves őslakos kulturális helyszínt Ausztrália nyugati részén – jelentette be a cég hétfőn.

A Juukan-szurdokban található, felbecsülhetetlen régészeti jelentőségű kőszállásokat májusban semmisítették meg egy vasércbánya bővítésekor a nyugat-ausztráliai Pilbara régióban.

A Rio Tinto közölte: bár személy szerint senki sem hibáztatható a Perthtől északra fekvő 1122-es bánya robbantásos kiterjesztése miatt, amelyben a szóban forgó régészeti lelőhelyek megsemmisültek, a vállalat nem tartotta magát egyik alapelvéhez, a helyi közösségek és örökségük tiszteletéhez, ezért három magas rangú vezetőtől megvonták éves teljesítménybónuszát.

A vállalat vezérigazgatója, Jean-Sebastien Jacques 4,9 millió ausztrál dollártól (több mint egymilliárd forinttól) esett el

– számolt be az ABC ausztrál közszolgálati televízió. Jacques 2019-ben 10,5 millió ausztrál dollár (több mint 2,2 milliárd forint) bevételre tett szert.

További két vezetőtársától, Chris Salisburytől és Simone Niventől fejenként egymillió ausztrál dollár (213,5 millió forint) bónuszt vontak meg.

A barlanglakások felrobbantásával a bányavállalat nyolcmillió tonna magas tisztaságú vasércet nyerhet, amelynek becsült piaci értéke 135 millió ausztrál dollár (28,8 milliárd forint).

A vasérc Ausztrália egyik fő exportcikke, amelyből tavaly 77 milliárd ausztrál dollár (16 160 milliárd forint) bevétele származott az országnak. Az ásványkincs bányászatának központja a ritkán lakott Pilbara, amelynek jelentős részén őslakosok élnek.

Az ausztrál kormány 2013-ban adott engedélyt a Rio Tintónak a környék feltárására és robbantások elvégzésére. A rá következő évben azonban egy ausztrál archeológus több olyan leletre bukkant a Juukan-szurdokban, amely a legkorábbi morzsoló és daraboló eljárások használatára utaltak Nyugat-Ausztráliában.

Találtak egy 28 ezer éves kengurucsontot, amelyből hegyes szerszámot faragtak. Ez az ismert, legkorábbi csontszerszámkészítő technológiával készült, ércmaradványokat tartalmazó eszköz, amelyet Ausztráliában találtak.

Emellett több ezer éves szövetmintákkal sikerült bizonyítani a genetikai kapcsolatot az őslakosok és a területen most élő leszármazottaik között. Ez az egyetlen olyan ausztráliai régészeti helyszín, amely arra utal, hogy emberek lakták a térséget az utolsó jégkorszak idején is.