Újabb magyar arany a paralimpián

A KL1-es – azaz a legkomolyabban sérülteket felsorakoztató – kategória győzelemre esélyes magyar indulója, aki 2019-ben világbajnokságot nyert Szegeden és kétszeres Európa-bajnok, már a csütörtöki előfutamban is nagyon meggyőzően evezett, saját futamát két bójasor különbséggel nyerve a legjobb időt lapátolta. 

A vb és Eb-k után mindenféleképpen szerettem volna, hogy ez is jól sikerüljön. Persze előre nem mondtuk ki, de nem szerettem volna egy banánhéjon elcsúszni itt a végén. Nem ilyen körülményekre számítottam, hanem napsütésre, meg sokkal melegebbre, egész végig így készültünk a nyáron, úgyhogy ez szerintem egy kicsit visszavetett a teljesítményemben

– nyilatkozta az éremátadó ünnepséget követően a bajnok.

A pénteki döntőben melyet felhős időben, csaknem szélcsendben, időnként permetező esőben rendeztek a Sea Forest Kajak-Kenu Pályán, a brazil Carlos Luis Cardoso da Silva és a francia Rémy Boulle volt a legnagyobb ellenfele. Kiss a 4-es pályán ment, mellette a hármason Juhász – aki nem sokkal korábban, a középfutamból egy szép győzelemmel harcolta ki a döntőbe jutást –, a másik oldalán, az 5-ösön pedig da Silva. Kiss Péter nagyszerűen jött el a rajttól, hamar jól látható előnyre tett szert, és nem is fáradt el, végül 45.447 másodperces eredménnyel egy bójasorral előzte meg a második helyezett Silvát (48.031). A harmadik helyen Bouille (48.917) ért célba.

A BHSE 18 éves kajakosa, a nemzetközi szövetség összesítése alapján a sportág legfiatalabb paralimpiai bajnoka – aki nyolcéves korában a Guillain Barré-szindróma miatt deréktól lefelé lebénult, a magyar küldöttség tizennegyedik érmét – a hetedik aranyat – szerezte.

Juhász Tamás, a BHSE 45 éves, motorbalesetes versenyzője, aki 2012-ben még kerekesszékes vívóként szerepelt a londoni paralimpián, előzőleg egy szép középfutam győzelemmel jutott be a döntőbe, ahol az értékes hatodik helyet harcolta ki. A húszesztendős Kiss Erik (KL3), akinek az egyik lábszára vékonyabb, nagy küzdelemben vívta ki a döntőbe jutást, középfutamában sikerült elcsípnie a harmadik helyet, így készülhetett a nyolcas fináléra, melyben nyolcadikként ért céléba. A nyílt gerinccel született, 43 éves Rozbora András (KL2) középfutamában ötödik lett, ezzel B-döntőbe jutott, ahol negyedikként - így összességében a 12. - helyen végzett.

Csalódottak a Biacsi-nővérek 

A T20-as kategória tanulásban akadályozott 35 éves magyar atlétái az egyéni legjobbjukat idén nem tudták megközelíteni, így nem igazán volt esélyük kiemelkedő, dobogót érő eredmény elérésére. A Londonban bronz-, Rio de Janeiróban ezüstérmes Biacsi Ilona 4:53.36 perccel ért célba; a kilenc éve negyedik, Rióban ötödik ikertestvére, Biacsi Bernadett pedig 4:58.41-gyel. A versenyen a lengyel Barbara Bieganowska-Zajac (4:27.84) győzött, második lett az ukrán Ljudmila Danilina (4:32.82), a bronzérmet pedig a brit Hannah Taunton (4:35.34) érdemelte ki.

A felkészülés során voltak ugyan gondok, de őszinte leszek, nem ezt vártuk magunktól, legalább egy érmet szerettünk volna szerezni a testvéremmel. Nem jött ki a forma, ami elkeserít, ezt az ötödik és nyolcadik helyet még meg kell emésztenünk. Kicsit keserű szájízzel megyünk haza Tokióból

– értékelte az eredményt Biacsi Bernadett, aki elmondta még, hogy az időjárással sokat küszködtek az eső héten, már akkor érezték, hogy valami nem stimmel, ezért örültek, amikor bejött a hűvös idő, jobban is mentek az edzések.

Este még a távolugrásban aranyérmes Ekler Luca fut 400 méteren a szombati döntőért Olimpiai Stadionban.