Harmincnyolc éve történt a csernobili atomkatasztrófa: a valaha előfordult legnagyobb atomerőmű-baleset tényleges hatásai a mai napig ismeretlenek. Nem lehet tudni, hogy Európa-szerte hány halálesetet okozott közvetve a reaktor robbanása és az azt követő sugárzás, illetve nukleáris felhő. Annyi bizonyos, hogy az akkori szovjet vezetés hozzájárult a megbetegedések számának növekedéséhez, ugyanis napokig tagadták a baleset bekövetkezését, és csak akkor látták be a brutálisan szennyező robbanást, amikor már fizikusok gyakorlatilag egész Európában megemelkedett sugárzást mértek.
Sokat lehet beszélni a katasztrófa hatásainak elhárításáról is. Tény, hogy sem megfelelő mennyiségű eszköz, sem ember nem állt rendelkezésre az első napokban.
Összesen 130 ezer embert telepítettek ki május első napjaiig a Valdimir Iljics Atomerőmű 30 kilométeres körzetéből, de a robbanás után fel sem szólították a lakosságot arra, hogy zárt helyet tartózkodjanak.
A kárelhárítást vélhetően az is nehezítette, hogy 1986. április 26. az ortodox naptár szerint nagyszombatra esett.
A húsvéti ünnep miatt sok pártvezető és szakértő munkahelyétől távol, a dácsájában pihent, így a „szolgálati utat” szinte képtelenség volt betartani
– a Szovjetunóban pedig még katasztrófa esetén sem lehetett ettől eltérni.
A halálos teszt
A Szovjetunió minisztertanácsának elképzelése szerint a déli integrált villamos elosztóhálózat környékén volt a legnagyobb az áramhiány a 70-es években, így a döntés előtt a körzetben 16 lehetséges területet mértek fel, végül Pripjaty környékére esett a választás.
A forráshiány miatt RBMK-1000 típusú erőmű építése jöhetett szóba, ami ugyan biztonságosan üzemeltethető, de mégis műszaki szempontból egy kevésbé megbízható atomerőmű-fajta.
Jellemző, hogy RBMK reaktorokat kizárólag a Szovjetunióban építettek. Már a kivitelezés során is történtek hiányosságok, és az is tény, hogy az ügyeletes személyzetnek nem volt az RBMK-reaktorok üzemeltetéséhez megfelelő tudása.
Az építés során a KGB több hibáról írt a Központi Bizottságnak egy titkosított jelentésben.
A dokumentum szerint a nehéz beton öntése közben a munkát több alkalommal megszakították, a betonozás minősége alacsony volt. A hőszigetelést sem csinálták meg, a talajvíz beszivárgása az építménybe előre borítékolható volt. A jelentést teljesen figyelmen kívül hagyták – írja a Wikipédia.
Minden atomerőmű sarkalatos pontja a folyamatosan biztosított, megfelelően hatékony hűtés. Leegyszerűsítve 1986 áprilisában egy teljesítménypróba során a hűtővíz túlmelegedése vezetett a tragédiához.
A személyzet a technikatörténetben eddig ismeretlen feladatokkal szembesült a robbanás után.
Hiányos információk voltak a radioaktív sugárzás káros hatásairól is.
A BBC jelentése szerint az egyik tűzoltó leírta, milyen érzés volt sugárzásnak kitéve lenni: fémes ízt érzett a szájában, és közben úgy érezte, mintha tűvel szurkálnák az arcát.
A Csernobilhoz rendelt likvidátor egységek folyamatosan dolgoztak, sugártalanítottak, és minden állatot lelőttek, hogy ne vigyék tovább a sugárzást. A szarkofág építése előtt a tetőn lévő sugárzó hulladékot eltávolító robotok tönkrementek a sugárzástól.
A „biorobotok”-nak nevezett katonák pár percig dolgozhattak csak, mert ezeknek a sugárzó grafitdaraboknak az ereje 11-12 000 röntgen per óra volt, míg a normális terhelés 2 röngten per év.
Végül november végén adták át a betonszarkofágot, amely lezárta a felrobbant reaktorblokkot.
Beütötték a koporsószöget
Még sokkal inkább, mint az általam elindított peresztrojka, Csernobil volt talán a Szovjetunió öt évvel később bekövetkező összeomlásának igazi kiváltó oka. A csernobili katasztrófa valójában igazi fordulópontnak bizonyult: volt egy, a szerencsétlenséget megelőző korszak, és volt egy ettől teljes mértékben eltérő korszak a katasztrófa után
– mondta Mihail Gorbacsov, az SZKP főtitkára a Le Figarónak 2006-ban.
A korai becslések 30-40 ezer halálesetről szóltak, végül az ezzel összefüggő betegségekben elhunytak számát 4000-re korrigálták. A helyi lakosok hajlamosak a sugárterhelésnek tulajdonítani a rossz egészségi állapotukat. Bajorországban 2013-ban a sugárzás a vizsgált vaddisznók közel felében meghaladta a határértéket, némelyikben a tízszerese volt, az állatok húsa nem kerülhetett kereskedelmi forgalomba. Svédországban hetente maximum egyszer javasolták a zuzmókkal táplálkozó szarvasok húsának fogyasztását.
2007-ben acélból új szarkofágot építettek 505 millió dollárból. A 20 ezer tonna súlyú védőlétesítményt közvetlenül a régi szarkofág mellett építették fel, és 2016-ban síneken tolták a helyére.
Vissza az atomhoz
A globális közvélemény az atomerőmű teljes leállításához ragaszkodott, amire végül csak 2000-ben került sor. Világszerte nukleárisenergia-ellenes hangulat alakult ki az elkövetkező évtizedekben, ami elvezetett a két évvel ezelőtti energiaválsághoz és a jóval szennyezőbb fosszilis erőművek újraindításához. Ugyanakkor
pár hónappal ezelőtt végül zöld utat kapott a nukleáris energia, azaz a fejlett országok és az vezetői belátták, hogy a klímacélokat pillanatnyilag nem lehet elérni atomerőművek nélkül, és a nukleáris energia is megkapta a „megújuló” plecsnit.
Így tehát megnyílt az út újabb reaktorok építése előtt, amit napjainkban a magas költségek és az alacsony áramárak gátolnak.
