Még dobogó szíve közepébe kapott találatot a Szovjetunió 38 éve
Harmincnyolc éve történt a csernobili atomkatasztrófa: a valaha előfordult legnagyobb atomerőmű-baleset tényleges hatásai a mai napig ismeretlenek. Nem lehet tudni, hogy Európa-szerte hány halálesetet okozott közvetve a reaktor robbanása és az azt követő sugárzás, illetve nukleáris felhő. Annyi bizonyos, hogy az akkori szovjet vezetés hozzájárult a megbetegedések számának növekedéséhez, ugyanis napokig tagadták a baleset bekövetkezését, és csak akkor látták be a brutálisan szennyező robbanást, amikor már fizikusok gyakorlatilag egész Európában megemelkedett sugárzást mértek.
Sokat lehet beszélni a katasztrófa hatásainak elhárításáról is. Tény, hogy sem megfelelő mennyiségű eszköz, sem ember nem állt rendelkezésre az első napokban.
Összesen 130 ezer embert telepítettek ki május első napjaiig a Valdimir Iljics Atomerőmű 30 kilométeres körzetéből, de a robbanás után fel sem szólították a lakosságot arra, hogy zárt helyet tartózkodjanak.
A kárelhárítást vélhetően az is nehezítette, hogy 1986. április 26. az ortodox naptár szerint nagyszombatra esett.
A húsvéti ünnep miatt sok pártvezető és szakértő munkahelyétől távol, a dácsájában pihent, így a „szolgálati utat” szinte képtelenség volt betartani
– a Szovjetunóban pedig még katasztrófa esetén sem lehetett ettől eltérni.
A halálos teszt
A Szovjetunió minisztertanácsának elképzelése szerint a déli integrált villamos elosztóhálózat környékén volt a legnagyobb az áramhiány a 70-es években, így a döntés előtt a körzetben 16 lehetséges területet mértek fel, végül Pripjaty környékére esett a választás.
A forráshiány miatt RBMK-1000 típusú erőmű építése jöhetett szóba, ami ugyan biztonságosan üzemeltethető, de mégis műszaki szempontból egy kevésbé megbízható atomerőmű-fajta.
Jellemző, hogy RBMK reaktorokat kizárólag a Szovjetunióban építettek. Már a kivitelezés során is történtek hiányosságok, és az is tény, hogy az ügyeletes személyzetnek nem volt az RBMK-reaktorok üzemeltetéséhez megfelelő tudása.
Az építés során a KGB több hibáról írt a Központi Bizottságnak egy titkosított jelentésben.
A dokumentum szerint a nehéz beton öntése közben a munkát több alkalommal megszakították, a betonozás minősége alacsony volt. A hőszigetelést sem csinálták meg, a talajvíz beszivárgása az építménybe előre borítékolható volt. A jelentést teljesen figyelmen kívül hagyták – írja a Wikipédia.
Minden atomerőmű sarkalatos pontja a folyamatosan biztosított, megfelelően hatékony hűtés. Leegyszerűsítve 1986 áprilisában egy teljesítménypróba során a hűtővíz túlmelegedése vezetett a tragédiához.
A személyzet a technikatörténetben eddig ismeretlen feladatokkal szembesült a robbanás után.
Hiányos információk voltak a radioaktív sugárzás káros hatásairól is.
A BBC jelentése szerint az egyik tűzoltó leírta, milyen érzés volt sugárzásnak kitéve lenni: fémes ízt érzett a szájában, és közben úgy érezte, mintha tűvel szurkálnák az arcát.
A Csernobilhoz rendelt likvidátor egységek folyamatosan dolgoztak, sugártalanítottak, és minden állatot lelőttek, hogy ne vigyék tovább a sugárzást. A szarkofág építése előtt a tetőn lévő sugárzó hulladékot eltávolító robotok tönkrementek a sugárzástól.
A „biorobotok”-nak nevezett katonák pár percig dolgozhattak csak, mert ezeknek a sugárzó grafitdaraboknak az ereje 11-12 000 röntgen per óra volt, míg a normális terhelés 2 röngten per év.
Végül november végén adták át a betonszarkofágot, amely lezárta a felrobbant reaktorblokkot.
Beütötték a koporsószöget
Még sokkal inkább, mint az általam elindított peresztrojka, Csernobil volt talán a Szovjetunió öt évvel később bekövetkező összeomlásának igazi kiváltó oka. A csernobili katasztrófa valójában igazi fordulópontnak bizonyult: volt egy, a szerencsétlenséget megelőző korszak, és volt egy ettől teljes mértékben eltérő korszak a katasztrófa után
– mondta Mihail Gorbacsov, az SZKP főtitkára a Le Figarónak 2006-ban.
A korai becslések 30-40 ezer halálesetről szóltak, végül az ezzel összefüggő betegségekben elhunytak számát 4000-re korrigálták. A helyi lakosok hajlamosak a sugárterhelésnek tulajdonítani a rossz egészségi állapotukat. Bajorországban 2013-ban a sugárzás a vizsgált vaddisznók közel felében meghaladta a határértéket, némelyikben a tízszerese volt, az állatok húsa nem kerülhetett kereskedelmi forgalomba. Svédországban hetente maximum egyszer javasolták a zuzmókkal táplálkozó szarvasok húsának fogyasztását.
2007-ben acélból új szarkofágot építettek 505 millió dollárból. A 20 ezer tonna súlyú védőlétesítményt közvetlenül a régi szarkofág mellett építették fel, és 2016-ban síneken tolták a helyére.
Vissza az atomhoz
A globális közvélemény az atomerőmű teljes leállításához ragaszkodott, amire végül csak 2000-ben került sor. Világszerte nukleárisenergia-ellenes hangulat alakult ki az elkövetkező évtizedekben, ami elvezetett a két évvel ezelőtti energiaválsághoz és a jóval szennyezőbb fosszilis erőművek újraindításához. Ugyanakkor
pár hónappal ezelőtt végül zöld utat kapott a nukleáris energia, azaz a fejlett országok és az Európai Unió vezetői belátták, hogy a klímacélokat pillanatnyilag nem lehet elérni atomerőművek nélkül, és a nukleáris energia is megkapta a „megújuló” plecsnit.
Így tehát megnyílt az út újabb reaktorok építése előtt, amit napjainkban a magas költségek és az alacsony áramárak gátolnak.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.