Klímaváltozás: így pusztít az aszály Magyarországon – sokkoló fotók

Mostanra sokaknak van tapasztalata arról, milyen hatásai vannak a heteken át tartó hőségnek és szárazságnak a városokban Magyarországon, de az kevesek előtt ismert és kevésbé is látszik, hogyan hat a nyári aszály a természetben.

Ezért is hiánypótló Molnár Ábel Péter fotósorozata, amelyen a Körös–Maros Nemzeti Park augusztusi állapotát örökítette meg. Molnár Ábel Péter környezetgazdálkodási agrármérnök, doktori ösztöndíját az erdős sztyeppek témakörében kezdte meg.

Augusztus közepén öt napot töltött el a Körös–Maros Nemzeti Parkban, amely Magyarország hetedik legnagyobb nemzeti parkja. Ez nem alkot egybefüggő területet, hanem tizenhárom részterületből áll. Döntő hányaduk Békés vármegyében és Csongrád-Csanád vármegye Tiszától keletre eső felén fekszik, kisebb részük pedig Jász-Nagykun-Szolnok vármegyébe is átnyúlik. Összterületük mintegy 51 ezer hektár, amelyből 6,5 ezer fokozottan védett terület.

Az ökológus fotóin egyrészt jól megfigyelhetők az idei szárazság következményei, másfelől az is nyomon követhető, hogy mindössze néhány év leforgása alatt mennyit romlott a helyzet az Alföldön. A túra 39 fokban vette kezdetét a Királyhegyesi-pusztán, amely nagyjából olyan benyomást kelt a fotó alapján a külső szemlélőben, mintha valahol a mexikói sivatagban készült volna. Íme:

Az ökológus arra mutatott rá, hogy a löszgyep a korábbi augusztusokban még zöldellt kicsit, ahogy ez a rétsztyeppeknél szokásos. Most viszont inkább hasonlít már egy teljes értékű sztyepphez, és a pusztában már csak a vízfeláramlással táplált Liliomos mocsár zöld.

A majd negyven felvételből álló képgalériában vannak igazán megrázó darabok. Például az is ilyen, amelyik a Nagy-Zsombék mocsarat mutatja 2024. augusztus 13-án. „Az rendben van, hogy az augusztus a legaszályosabb hónap az Alföldön, de tudott ez korábban azért máshogy is kinézni” – hívta fel rá a figyelmet, és bemutatott egy szinte napra pontosan négy évvel ezelőtt készült fotót. A különbség és a negatív változás szemmel látható.

1. A Nagy-Zsombék mocsár 2024. augusztus 13-án

2. A Nagy-Zsombék mocsár 2020. augusztus 15-én, négy évvel korábban

Az a fénykép is sokkoló, amelyik a Kardoskúti Fehér-tó sárga környezetét örökítette meg, vagy a totálisan kiszáradt Sző-rétet, amely a 2021-es aszályt még vízzel teli vészelte át. Fontos észrevenni, hogy az ökológus nem valamiféle pánikkeltésből dokumentálta a látottakat, hanem inkább csak leíró jelleggel, illetve a megoldás iránt kutatva.

Maga is leírja, hogy a különböző vegetációs zónákban eltérő az aszály hatása. Azt is kiemelte, hogy egy-egy aszállyal alapvetően nincs is gond, csakhogy ezek már visszatérők és mintha rendszeressé kezdenének válni. „A Börzsöny korábban erdő klímájú volt, a visszatérő aszályokkal elképzelhető, hogy erdős sztyeppé alakul. Szeged környékén az erdős sztyepp helyett megjelent a sztyeppzóna klimatikusan” – mutatott rá.

A helyes reakció szerinte az lenne, ha szemléletváltás állna be a vízgazdálkodásban, ugyanis a vízmegtartás a szűk keresztmetszet. Ezt szerinte a társadalmi akarat és a visszatérő aszályok ki fogják kikényszeríteni. 

Magyarország bővelkedik vízben, azonban vízrajzát alapvetően meghatározza az a tény, hogy az országban nincs lefolyástalan terület. Minden felszíni víz a déli középpont felé gravitál, és onnan a Dunán keresztül a Fekete-tengerbe jut. Az évi vízmérleg többletet mutat, évente körülbelül 100 milliárd köbméter víz hagyja el az országot. Ennek csak 10 százalékát adja a csapadék, a többit a környező területekről érkező folyók hozzák.

Molnár Ábel Péter teljes fotógalériája alább tekinthető meg, érdemes végignézni.