Belső feszültségek erodálják a Vatikánt - ki lehet a következő pápa?

Alig több mint egy hete Ferenc pápa az idős emberekhez és a nagyszülőkhöz intézett üzenetében a következőket mondta: „Isten soha nem hagyja el gyermekeit, soha. Még akkor sem, amikor korunk előrehalad és erőnk csökken, amikor hajunk megőszül, és szerepünk csökken a társadalomban, amikor életünk egyre kevésbé lesz eredményes, és fennáll a veszélye, hogy haszontalannak tűnhetünk.”

A tizenegy éve uralkodó, 87 éves pápa meghatóan elmélkedett az öregséggel járó meggyengült képességekről. Ezek után nehéz nem arra gondolni, hogy részben magára is utalt az üzenetben. Adódik a kérdés, hogy vajon ki lehet az utódja a Szentszék élén, és vajon a következő pápa mennyire lesz képes lecsillapítani a katolikus egyházban egyre erősödő feszültségeket. 

Ferenc pápa soha nem gondolt komolyan arra, hogy lemondjon

Bár nincs a legjobb egészségi állapotban, Ferenc az év elején megjelent Élet – Történetem a történelemben című memoárjában azt írta, hogy nem követi XVI. Benedek példáját, és soha nem gondolt arra, hogy lemondjon. Ugyanakkor szót ejtett arról is, hogy uralkodása kezdetén aláírt egy nyilatkozatot, amely szerint lemond, ha rossz egészségi állapota miatt nem tudja ellátni feladatait.

Vatikáni megfigyelők szerint csak idő kérdése, hogy a Sixtus-kápolnában összeüljön a bíborosok konklávéja, hogy megválassza a következő pápát. A konklávé a világ egyik leghatalmasabb választói testülete, jelenleg 236 bíboros van, de csak 125-en fiatalabbak 80 évnél, így ők jogosultak szavazni a következő pápáról. 

A Vatikán honlapja tele van érdekes részletekkel a bíborosi kollégiumról. Az alábbi, földrajzi régiók szerinti bontású táblázatból kiderül, hogy Európa 51 szavazó bíborost (az összes bíboros mintegy 40 százalékát), Ázsia 21, Közép- és Dél-Amerika 18, Afrika 17, Észak-Amerika pedig 15 szavazó bíborost ad majd.

Természetesen félrevezető lenne azt sugallni, hogy a bíborosok kontinentális tömbökben fognak szavazni. Mindazonáltal ezek a számok tükrözik a szervezett katolicizmus fokozatos hanyatlását az egyház történelmi, európai központjaiban, és néhány afrikai, ázsiai és latin-amerikai ország befolyásának növekedését, ahol viszont virágzik az egyház.

Az argentin származású Ferenc az első nem európai pápa a 8. században uralkodó, szíriai születésű III. Gergely óta. Sokat tett a következő konklávé választásának alakításáért azzal, hogy a 125 szavazati joggal rendelkező bíboros közül nem kevesebb mint 92-t nevezett ki.
Ez azonban korántsem teszi biztossá, hogy a következő pápa nem európai vagy akár Ferenchez hasonló teológiai felfogású lesz. John Thavis Vatikán-szakértő egy tavaly novemberi cikkében jól elmagyarázza, hogy miként működik a választási folyamat. 

– írja. A konklávékat általában titokzatosság övezi: a bíborosok esküt tesznek, hogy nem hozzák nyilvánosságra a választásuk mögött álló megfontolásokat és számításokat. Egy másik idei kiadványban, a XVI. Benedekről szóló könyvben azonban Az utód: Emlékeim XVI. Benedekről című könyvében Ferenc felfedett néhányat azokból a mozzanatokból, amelyek a 2005-ös és 2013-as konklávékon a zárt ajtók mögött zajlottak. 

A színfalak mögött

A kettő közül az első konklávén, 2005-ben, a lengyel II. János Pál halála után a döntés végül a német Joseph Ratzinger bíborosra – a későbbi XVI. Benedekre – esett. Ezt azonban meglehetősen bonyolult hatalomtechnikai manőverek előzték meg. Ferenc beszámol róla, hogy – akkor még Jorge Mario Bergoglio bíborosként – a konklávé harmadik szavazásán a 115 bíborosból 40 bíboros támogatását nyerte el, de nem azért, mert ő pályázott volna a pápaságra, hanem mert a bíborosok egy csoportja meg akarta akadályozni Ratzinger megválasztását.

Az ötlet az volt, hogy lerombolják Ratzinger esélyeit, és aztán a Bergoglio-párti szavazatokat egy olyan harmadik jelöltre tereljék, aki nem nem olasz. Ferenc azonban mindennek véget vetett azzal, hogy közölte a többi bíborossal, nem működik együtt a Ratzinger-ellenes táborral. A későbbi Benedek pápát aztán a negyedik szavazáson szabályosan meg is választották.

Az esélyesek listája

Kik lehetnek tehát a befutók, vagy ahogy olaszul hívják őket, a „papabilik”? A Catholic Heraldban írt cikkében a tapasztalt kommentátor, John L Allen Jr. szerint érdemes figyelnünk például 

• Fridolin Ambongo Besungu bíborosra, 64 éves kinshasai érsekre. Ambongo vezette az afrikai püspökök ellenállását a Fiducia Supplicansszal, a Vatikán dokumentumával szemben, amely megengedte, hogy a papok megáldják az azonos neműek kapcsolatát.
  Bár ez ellentétet szült közte és a liberális gondolkodású európai bíborosok között, Ambongo valójában nem lázadó, de még csak nem is elégedetlenkedő, mint például George Pell, a néhai ausztrál bíboros. Pellről tavalyi halála után derült ki, hogy ő volt a szerzője annak az álnéven közzétett feljegyzésnek, amelyben Ferenc vezetését katasztrófának nevezte. 
• Allen szerint egy másik papabili a 69 éves Pietro Parolin bíboros, a Vatikán államtitkára, vagyis a legmagasabb rangú diplomata. Ő olasz, ami nem biztos, hogy előnyére válik (1978 óta nem volt olasz pápa), de Allen szerint a mellette szóló érv mindvégig az volt, hogy képes átadni Ferenc pápaságának lényegét Ferenc helyenként szenvedélyes, csípőből tüzelő stílusa nélkül. 
• Végül Allen szerint esélyes – bár egyre kevésbé – Victor Manuel Fernández argentin bíboros is, aki a Hittani Kongregáció vezetőjeként a teológiai ortodoxiát juttatja érvényre. Fernández viszont a konklávén nehézségekbe ütközhet, kísértheti a múltja, ugyanis fiatal papként írt egy könyvet, amelyben egy képzeletbeli erotikus találkozást írt le Jézussal Galileában.

Világi viták egyházi környezetben

Bárki is lesz Ferenc utódja, nagyon nehéz feladat vár rá. Sok szempontból a legnehezebben megoldható probléma – sőt, valószínűleg nincs is rá megoldás –, hogy II. János Pál uralkodása óta a katolikus egyházban a progresszívek és a konzervatívok közötti konfliktusok az Egyesült Államok, az európai demokráciák és a nem nyugati világ szekuláris politikájában zajló hasonló vitákat tükrözik, és azoktól megfertőződnek. A Financial Times szakértője szerint Ferenc vegyes sikerrel navigált ezekben a viharokban. 
Az Álmodjunk együtt: Út egy jobb jövő felé című, 2020-ban megjelent könyvében Ferenc elítélte a populizmus különböző fajtáit, implicit módon a jobboldali típusúakat, 

Ugyanakkor ugyanilyen kritikusan nyilatkozott a baloldali liberalizmusról is: olyan világnézetnek nevezte, amely 

Röviden: 

Ennek ellenére bizonyos lépései világossá teszik türelmetlenségét a konzervatív erőkkel szemben. Például 2021 januárjában megváltoztatta az egyházi törvényeket, hogy a nők számára is lehetővé tegye az áldozás kiszolgáltatását és az oltárnál való szolgálatot – bár pappá továbbra sem szentelhetők.
Hat hónappal később feldühítette a tradicionalistákat azzal, hogy újra bevezette a latin misék tartásának a korlátozásait, amelyeket a konzervatívabb Benedek 2007-ben feloldott.
Ferenc más, kevésbé figyelemfelkeltő módon is frissítette az egyház eszméit és gyakorlatát. Tavaly márciusban a Vatikán elutasította a 15. századi pápai dekrétumokban lefektetett úgynevezett „felfedezés tanát”, amelyet az európai gyarmatosítás igazolására használtak. Néhány hónappal ezelőtt a Vatikán új szabályokat adott ki, amelyek megfosztják a püspököket attól a hatáskörüktől, hogy elismerjék a természetfeletti jelenségek, például a Szűz Mária-jelenések érvényességét.

Vagyis a következő konklávén – ha zárt ajtók mögött is – legalább olyan izgalmas és fontos dolgok dőlnek majd el, bár kevésbé nyilvánvaló következményekkel, mint mondjuk a színfalak előtt zajló amerikai elnökválasztáson.