Norvég munka: kriminális állapotokról számolt be egy kint dolgozó magyar – már csak nevetni tud rajta

Rendkívül negatív munkahelyi körülményekről számolt be a közösségi médiában egy Norvégiában dolgozó magyar blogger.

Az általa megosztott történet láthatóan meglepte a kommentelőket, és többen is úgy reagáltak, hogy nem ezt gondolták Norvégiáról. A poszt egyébként rövid idő alatt jókora visszhangot generált, nagyjából két óra alatt több mint ezer reakciót kapott.

Norvég munka: kriminális állapotokról számolt be egy kint dolgozó magyar

A magyar blogger takarítóként keresi a kenyerét. Azzal kezdte a munkahelyi beszámolóját, hogy továbbra sem kerülik el a képtelen történetek. Korábban már írt arról, hogy

• a mocsoknak milyen különböző formáival találja szemben magát,
• ahogy arról is, hogy milyen gyakori a kifizetett munkaidő megrövidítése, miközben egyébként a teendők számát növelik.

Most pedig megint volt oka mérgelődni, de már csak nevet rajta. 

Az egyik helyszín, ahol takarít, egy olajvállalat. Van egy konyhája, azt is az a cég viszi, amelyik takarítóként alkalmazza. A kantin vezetője júliustól egyedül viszi a konyhát, mert a segítőjét, egy litván lányt kirúgták, arra hivatkozva, hogy nincs szükség a munkájára. Az így felszabadult négy munkaórából csak egyet kapott meg az immáron egyedül maradt konyhai munkaerő. Értelemszerűen két ember nyolcórás munkáját nem tudja egymaga ellátni öt órában, ezért a magyar bloggerre is kiosztottak itteni feladatokat.

Csakhogy közben a takarítás terén is újabb és újabb kérésekkel áll elő a norvég munkáltató, de úgy, hogy a fizetett munkaidőt tovább csökkentette, napi fél órával. „Türelmetlen ember voltam, most már türelmes vagyok, de azt beszéltük, hogy ez nem türelem kérdése.”

– dühöngött. Elkezdődött a vita a céggel, aminek az lett a vége, hogy kaptak napi extra tizenöt percet a pluszfeladatokra. A magyar dolgozó húzta a száját, mert egyrészt ez semmire nem elég, másrészt nonszensz, hogy nem csupán ingyen dolgozza le a munkaideje egy részét, de még havi 3000 koronát (nagyjából 100 ezer forint) is kifizet benzinre és autópályadíjra a munkavégzéssel összefüggésben, amit nem hajlandó a norvég foglalkoztató kompenzálni.

Ennek ellenére elfogadta volna ezt az igazságtalan helyzetet is, azonban ekkor jött a feketeleves. A cég megüzente, hogy nem napi 15 percet fizetnek ki pluszban, csak tízet. „Először sírtam, nem konkrétan az öt perc miatt, hanem azért, mert ez a történet annyi mindent szimbolizál, ami engem bánt, és ami rettenetesen méltatlan” – mutatott rá. 

Elhatározta, hogy levelet fog írni a főnökeinek, amelyben udvariasan, de el fogja mondani: gondolkozzanak el azon, hogy folyamatosan mérgelődnek az új munkatársakkal, a betanítással, a megbízhatatlanságukkal, de talán érdemes lenne a meglévőket megbecsülni, és akkor nem jelentene gondot az elvándorlásuk.

Norvégia már nem az, mint tíz éve

Ahogy fentebb említettük, a tényleg párját rikító munkáltatói magatartás sokkolta a blogger követőit. „Ilyenkor hol van, hogy más fejlettebb országokban minden jobb, és nem zsákmányoljak ki az egyszerű embert? Valahogy ezek a sorok nekem azt sugallják, hogy ott sem jobb semmivel” – reagált egyikük.

Egy másik hozzászólás szerint a látszat nagyon csal Norvégiában. Egy harmadik azt jegyezte meg, hogy azt gondolná az ember, hogy arrafelé, északon normálisabban mennek a dolgok, míg valaki azt vetette fel, hogy vajon a norvég születésű norvégokkal is ezt csinálják-e a munkáltatók. „Magyarul kint is lehúzzák a dolgozókat, úgy és ahogy csak lehet. Gondolom, a bevándorlókat nem tekintik teljes értékű munkavállalónak. Szomorú, hogy kint is ez megy” – reflektált egy sokadik komment. 

Jelentkeztek olyanok is, akik szintén Norvégiába mentek dolgozni. „Norvégia már nem az, mint tíz éve, amikor én kijöttem. Ahogy telik az idő, egyre jobban látszik. Mondjuk a pandémia, a háború és az azzal járó kellemetlenségek itt is erősen érződnek, a gazdaságon egész biztosan. Még a nagy cégek is keményen megérezték, és sok helyen vannak elbocsátások. Az építőipar meg konkrétan megsemmisült, szinte nincs olyan nap, amikor ne olvasnék egy egy csődbe ment cégről” – foglalta össze a norvég állapotokat.

Olyan hozzászólás is érkezett, hogy a blogger által tapasztaltak nem csak Norvégiára jellemzők, ő például hasonlóan járt a múlt héten Angliában, ami miatt hasonló érzések kavarognak benne is.