Lejtőn a réz árfolyama, holott iszonyatos hiány lesz belőle

Doktor Réznek (Doctor Copper) nevezik a befektetői szlengben az egyik legfontosabb ipari fémet. A réz iránti kereslet változása gyakran jó előrejelzője a globális folyamatoknak, lévén a gazdaság legkülönbözőbb szegmenseiben fontos alapanyag: ipari, elektronikai, háztartási cikkek, vezetékek, kábelek összetevője, hogy csak néhányat említsünk.  

A réz az egyik legfontosabb alapanyag, évezredek óta (lásd rézkorszak). A 19. században fedezték fel, hogy kiválóan vezeti az elektromosságot, széles körű ipari felhasználása ekkor kezdődött el. 

Napjainkban a legnagyobb gond az, hogy ahogy az egyes országok egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a nulla károsanyag-kibocsátású gazdaság megvalósítására, a különböző ehhez szükséges fémek felértékelődnek. Számtalan tanulmány, kutatás szól arról, hogy vajon lesz-e elegendő alapanyag az ambiciózus cél megvalósításához. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) egy tanulmánya megjegyzi: 

Az olajintenzív energiarendszerről áttérünk az ásványintenzív energiarendszerre.

Gyakran esik szó a kobaltról és a lítiumról mint a villanyautók akkumulátorainak legfontosabb alkotóelemeiről. A rezet továbbra is inkább gazdasági hőmérőnek tekintik az elemzések. A recessziótól való félelem, a globális kamatemelési hullám betett az árfolyamnak, a tőzsdei jegyzések mélyrepülésben vannak.  

Ugyanakkor számos autógyártó tett ígéretet arra, hogy 2030-ra már csak villanyautókat gyárt. A Biden-adminisztráció 2030-ra tűzte ki a célt, amely szerint az Egyesült Államok gazdasága károsanyag-kibocsátás nélküli energiatermelésre áll át. Brüsszel RePowerEU elnevezésű programja szintén felgyorsítaná az a megújuló energiákra való átállást. Az ehhez szükséges létesítmények – nap- és vízerőművek, szélturbinák, különböző tárolókapacitások – azonban sokkal több rezet igényelnek, mint a hagyományos, szénhidrogén-alapú energiatermelő létesítmények. 

Egy villanyautóba két és félszer annyi rezet építenek be, mint egy robbanómotoros járműbe, egy teherautóba négyszer annyit.  

A nagy kérdés, hogy honnan lesz ennyi réz. A tőzsdei árak esnek, ezért nem éri meg új bányákba beruházni. A jelenlegi feltárásokból így csak nagyon kevés új kínálat érkezhet a következő években. Egy bányanyitás meglehetősen időigényes. Az IEA becslései szerint átlagosan 16 év telik el a mező feltárása és a kitermelés megkezdése között, ennek túlnyomó részét a hatósági engedélyezés viszi el. Két út marad: az egyik a régi bányák minél hatékonyabb kiaknázása, esetleg újranyitása, ami gyakran a minőség romlásával jár. A másik az újrahasznosítás. 

Az S&P Global elemzése szerint, ha a jelenlegi trendek folytatódnak, 2035-re a szükségletekhez képest nagyjából 20 százalékkal kevesebb réz lesz a piacon. 

Még ha soha nem látott tempóban gyorsul is fel az újrahasznosítás, akkor is rézhiány fenyegeti a felhasználókat.  

Probléma az is, hogy a réz kitermelése még sokkal koncentráltabb, mint az olajé. 

Chile és Peru adja a globális kínálat 38 százalékát. 

Chile azonban új alkotmány elfogadására készül, amely a jelenleginél sokkal szigorúbban szabályozná a bányászatot. A hatósági előírások az USA-ban is szigorodtak, ennek következtében az amerikai rézbányászat az elmúlt 25 évben a felére csökkent. Fontos szereplője a láncnak Kína is, főleg feldolgozóipari oldalról. A kínai–amerikai vámfeszültségek, a globális vezető szerepért folytatott verseny viszont folyamatos és egyre növekvő kockázatot visz a rendszerbe.  

Az S&P Global szerint a réz iránti kereslet a következő évtizedben megduplázódik, a mostani nagyjából évi 25 millió tonnáról 2035-re 50 millió tonnára emelkedik. A jelenlegi trendekből kiindulva nagyon nehéz elképzelni, hogy a recessziós félelmek, a recesszió elmúltával az ipar, az energiaátmenet rendelkezésére álljon a szükséges mennyiség.