Berozsdásodott, de egyenesbe jöhet a kínai acélipar
Fordulatot hozhat a kínai acéliparban a szeptember: a pekingi gazdaságösztönző lépések és a finanszírozási könnyítések – mint a hitelkamatok csökkentése –, következtében fellendül a kereslet az ingatlanfejlesztésekhez és az infrastrukturális beruházásokhoz szükséges acéltermékek iránt.
Az új igények pedig lökést adnak az áraknak,
amivel a termelők haszonkulcsa visszatér a pozitív tartományba és ismét érdekeltté válnak a kínálat növelésében. A világ második legnagyobb gazdaságának acélipara az idén szenvedett, egyrészt a koronavírus-járvány előretörését zéró toleranciával és lezárásokkal akadályozó pekingi döntések miatt, majd ezek feloldását követően az áramigényes szektor energiaellátása került veszélybe az aszállyal és a nyomasztó hőhullámmal, amely a vízi energia termelését lehetetlenítette el.
Emiatt Kína délnyugati régióiban mintegy 20 acélmű függesztette fel a működését. Az első hét hónapban 3,4 százalékkal kevesebb acélt gyártottak, mint egy évvel ezelőtt.
A külső körülmények a készletek leépüléséhez vezettek, betonacélból a múlt hét végén csak 5,19 millió tonnás tartalékkal rendelkezett az ország a SteelHome tanácsadó cég összesítése szerint. Ez kétmillió tonnával kevesebb az egy évvel korábbi időszak készleténél.
A kereslet lassú, fokozatos felfutása az árak emelkedését is magával hozza, az utóbbi hat hétben a sanghaji szabvány betonacél jegyzése csaknem 10 százalékkal, tonnánként 593 dollárra nőtt. Ez már beindította a kohóikat pihentető vállalatvezetők fantáziáját is, a visszatérésük révén növekedő szeptemberi termelés már a régi időkre emlékeztet majd.
Igaz, az idei áprilisi csúcshoz képest
még 20,5 százaléknyi behoznivaló van a betonacél árában,
de az hatott, hogy a még veszteséges júliusi termelés után augusztusban átlagosan tonnánként 50 dollárt már keresni is lehet az acélgyártáson az S&P Global Commodity Insights becslése szerint.
A keresletet pedig hajtják a pekingi kormány gazdaságélénkítő lépései, amelyekkel a lassuló növekedést igyekeznek visszájára fordítani. Elemzők szerint azonban a válságát élő építőipar problémáit ezek nem oldják meg, viszont enyhítenek rajtuk.
Az Evergrande ingatlanfejlesztő óriás és társainak összeomlása, a megrendelők által többnyire 50 százalékban megfinanszírozott, de soha el nem készülő lakások tízezrei olyan bizalmi válságot okoztak, aminek kezeléséhez évek kellenek.
A kínai lakásépítés tartós fellendülésének kulcsa a fejlesztő társaságok mérlegének megtisztításában és rendbetételén rejlik. A kockázatokat egyre inkább kerülő vevők stabil lábakon álló lakásépítő társaságokra szívesebben bízzák a pénzüket, a piac azonban még nem mondható túltelítettnek ebből a szempontból.
Visszatérve a globális termelés feléért felelő kínai acéliparhoz, az is jó hír, hogy az alapanyag-kínálat kedvező, mind mennyiség és minőség, mind pedig az árak szempontjából. A legfontosabb kellékek közül a vasérc és a kokszolható szén ára olyan szintre áll be, amely garantálja az acélgyártás folyamatos nyereségességét.
Igaz a múlt héten az észak-kínai acélipari központokba szállított 62 százalékos vastartalmú érc tonnánkénti ára 7 százalékkal 105,6 dollárra emelkedett, ami a Reuters szakértői szerint egyszeri hatásnak, mégpedig a pekingi bejelentések pozitív olvasatának köszönhető.
Hozzáteszik ugyanakkor, hogy
bizonyos volatilitás még jelen van a jegyzésekben,
augusztusban a vasérc ára a 108 és 122 dollár közötti sávban ingázott. Az elmúlt 12 hónap minimuma novemberben volt 87 dolláron, maximuma pedig márciusban, 160 dolláron.
Maga a vasércimport is kedvező képet mutat, a Refinitiv becslése szerint idei rekordot jelentő 103,1 millió tonna érkezhet augusztusban az országba. A múlt héten a kokszolható szén ára tonnánként 335 dollár volt, éppen annyi, mint egy hónappal korábban, de 27 százalékkal a májusi éves csúcsértéke alatt.
A kínai acélipar fellendüléséről szóló dicshimnuszokat fals kottából játsszák
– figyelmeztet elemzésében az Oilprice.com. Szerintük Hszi Csin-ping elnök vonakodik olyan pozitív és nagy hatású gazdaságélénkítő programmal előállni, amivel Kína tartósan visszatérhet az évi egymilliárd tonnás acéltermeléssel jellemzett korszakhoz.
Emellett az építőipar finanszírozási gondjainak alábecsülése, a kereslet felfutásának túlbecsülése is a kockázati tényezők körébe tartozik, de a bizalmi válság az, amit csak pénzzel nem lehet megoldani.
Az előrejelzések pedig rossznak tűnnek, amint az Li Ganpo (képünkön), a Hebei Jingye Steel Group alapítójának és elnökének nyilatkozatából is kitűnik. A British Steel megmentésére vállalkozó üzletember néhány héttel ezelőtt egy zárt körű vállalati találkozón arra figyelmeztetett, hogy a kínai acélművek közel harmada csődbe mehet, ami hatalmas zavarokat okozna az acélellátási láncolatban. Ezt pedig Pekingnek meg kell akadályoznia.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.