Világveszéllyé vált: több bért követelnek, több inflációt kapnak helyette

Az Atlanti-óceán mindkét partján magasabb fizetéseket és jobb körülményeket követelnek a munkavállalók a szűkössé váló munkaerőpiac és a megélhetési költségek gyors emelkedése miatt. 

Európa-szerte sztrájkol a légi közlekedési ágazat, a német és francia ipar is magasabb fizetést követel, valamint a brit és görög városokban a tömegközeledésben is fennakadások vannak a folytonos tüntetések miatt. 

Mindeközben az óceán másik oldalán is egyre többen vonultak az utcákra, ahogy világszerte rekordokat dönt az infláció és felemészti a háztartások megtakarításait. Bár a mostani sztrájkhullám még szinte semmi az 1970-es évek munkásmozgalaihoz képest a The Washington Post szerint, viszont így is aggodalmakat kelthet nemcsak a munkaadók de, a központi bankárok körében is, mivel a magasabb fizetések a fogyasztói árak további emelkedését generálhatják.

Baj lehet belőle, ha az euróövezeti országok nem követik Németország példáját

Németországban a Bundestag jóváhagyta, hogy október 1-től 12 euróra emeljék az óránkénti törvényes minimálbért a jelenlegi 9,82 euróról, így a heti negyven órában foglalkoztatottak legalább 2080 eurós havi bruttó fizetést kaphatnak. A London School of Economics tanulmánya készítői úgy gondolják, hogy

 a jövőbeni megállapodásokat a vegyipari és energetikai szakszervezetek kollektív szerződése határozhatja meg, amely 5,3 százalékos átlagos béremelést irányzott elő.

Az acéliparban a közelmúltban kötött megállapodás még ettől a referenciaértéktől is elmarad, ha éves alapon vizsgáljuk. Az acélipari munkások szakszervezete, az IG Metall júniusban mintegy 6,5 százalékos béremelést harcolt ki az ország északnyugati részén élő 68 ezer acélipari munkásnak, ami elmarad az eredetileg követelt 8,2 százaléktól. 

Más lehet a helyzet a bankok és biztosítók által képviselt szolgáltatási ágazatban. Itt a szakképzett munkaerő hiánya elméletileg a magasabb reálbérfejlesztés mellett szól. A biztosítási ágazatra vonatkozó legutóbbi, áprilisi kollektív szerződés azonban csekély, 3 százalékos béremelést irányzott elő 2022-re és 2 százalékot 2023-ra.  

Az eurozónában a fő probléma azonban nem annyira a bér-ár spirál által vezérelt krónikus infláció lehet, hanem a növekvő inflációs eltérés az euróövezeti tagok között.

Amennyiben Németország ismét a bérkorlátozás pályája felé mozdul el a következő években és az eurózóna többi országa nem akarja – vagy nem tudja – utánozni a bérmérséklését, törés keletezhet az euróövezeten belül. Az Európai Központi Bank nem lesz képes egy mindenkire érvényes politikát kidolgozni. A London School of Economics tanulmánya szerint a jelenlegi helyzet rávilágít, hogy egy egységes valután belül központilag koordinálni kellene a bérmegállapításokat is.

Jelenleg Olaszországban sincs nyoma az ár-bér spirál kialakulásának az olasz jegybank elnöke, Ignazio Visco szerint. Csakhogy míg a kialkudott bérek az euróövezetben 2,8 százalékkal emelkedtek az első negyedévben az egy évvel korábbihoz képest a németországi 4 százalékos növekedésnek köszönhetően, addig a mediterrán országban mintegy 0,6 százalékkal nőttek.

Nem volt ez másként az 1990 és 2020 közötti időszakban sem, amikor például Spanyolországban 6 százalékkal, a balti államokban pedig több mint 200 százalékkal emelkedtek a fizetések.

Ekkor Olaszország volt az egyetlen, ahol a bérek 3 százalékos csökkenést regisztráltak.

Az OECD adatai vitát váltottak ki arról, hogy Olaszország miért nem tud stabil, jól fizetett munkahelyeket teremteni. A válasz a közgazdászok szerint az "alulbefektetésben" rejlik, különösen az oktatásban és a technológiában. Alacsony a gazdaság termelékenysége, a hosszú távon is fenntartható potenciális GDP növekedés. 

Az olasz munkavállalókat azonban kevéssé érdeklik az elméleti összfüggések, sokkal inkább a fizetésük. 

Májusban azzal a szlogennel vonultak ki az utcákra, hogy „Engedd le a fegyvert, emelj inkább fizetést” miután Róma fegyverszállítmányt küldött Ukrajnának a humanitárius segély helyett. Emellett akárcsak más európai országokban, az olasz légi közlekedési ágazat is magasabb bért és jobb munkakörülményeket követelt az elmúlt időszakban.

A Ryanair pilótái és légiutas-kísérői Európa-szerte folytatják a sztrájkot

A Ryanair dolgozói az elmúlt időszakban számos európai országban folytatták a sztrájkot. A legtöbb spanyol Ryanair légiutas-kísérőt képviselő szakszervezetek, az USO és a SITCPLA bejelentették, hogy augusztus 8-tól egészen 2023. január 7-ig meghosszabbítják a tüntetést, minden héten heti négy napon át állnak majd ki magasabb fizetést és az élhetőbb munkakörülményeket követelve. A járvány elején az álláshelyeket féltő szakszervezetek belementek egy bércsökkentésbe, félve a további tömeges elbocsátásoktól. Most pont fordított a helyzet - munkerőhiány van, így az alkalmazottak (bér)alkupozíciója jelentősen javult. 

Július 22-én a Ryanair belgiumi pilótái szintén háromnapos sztrájkot kezdtek, és a járvány kezdetén a légitársaság szakszervezetei által elfogadott 20 százalékos bércsökkentés visszavonását követelték. Az RTÉ arról számolt be, hogy két spanyol és francia pilótákat képviselő szakszervezet már el tudta érni, hogy 2027-ig állítsák vissza a korábbi béreket, az olaszok azonban még nem jártak sikerrel.

Magasabb béreket követel a Lufthansa földi kiszolgáló személyzete is

A német nemzeti légitársaság földi kiszolgáló személyzete sincs megelégedve a körülményekkel; július 27-én tartott sztrájkjuk miatt szinte minden, a frankfurti és müncheni csomópontokból induló járatot törölni kellett - több mint ezer gép nem tudott felszállni. A német nemzeti légitársaság arra figyelmezettet, hogy július 28–29-én még néhány járattörlésre és késésre kell számítani. A Verdi szakszervezet hívta sztrájkba a légitársaság mintegy 20 ezer főt számláló földi személyzetét, hogy 9,5 százalékos béremelést követeljenek. Bár a Lufthansa észszerűtlennek minősítette az akciót, a szervezet kijelentette, hogy további tüntetések várhatók, ha nem javítanak a dolgozók munkakörülményein.

A Lufthansánál mintegy 5000 pilótát képviselő Cockpit Union (VC) szintén arra készül, hogy sztrájkra hívja tagjait – jelentette a Süddeutsche Zeitung. A VC öt százalékos emelést követel idén, és egy inflációhoz igazított 2023-as emelést. A pilóták június 30-a óta kollektív szerződés nélkül dolgoznak.

Újabb felvonulást szerveznek a spanyol stweardessek

Az EasyJet spanyol légiutas-kísérői is bejelentették, hogy júliusban kilencnapos sztrájkot tartanak, és 40 százalékos alapbéremelést követelnek, mivel fizetésük jóval alacsonyabb, mint amennyit például Franciaországban vagy Németországban kereshetnének – közölte a helyi szakszervezet, az USO. A következő sztrájk július 29. és 31. között várható.

Franciaországban is emelték már a béreket az infláció miatt, így a SMIC-nek (Salaire Minimum de Croissance) nevezett minimálbér most nettó 1302,64 euró havonta. A SMIC-ben dolgozó kétmillió munkavállaló tehát havi 33 eurós emelést kap, ami 2021 augusztusa óta összesen 5,75 százalékos emelkedést jelent. A CFDT szakszervezet számítása szerint a legutóbbi minimálbér-emelés azt jelenti, hogy a SMIC 83 további foglalkozási csoportban meghaladja a kollektív megállapodás szerinti legalacsonyabb bért.

Lengyelországban már pörög az ár-bér spirál 

Lengyelországban kevésbé fényes a helyzet, a közép-európai országban egyre emelkednek a kamatok, recesszió fenyegeti a gazdaságot, de a munkaerőhiány és a magasabb fizetési igények valószínűleg továbbra is megmaradnak. 

A Financial Times szerint így Varsóban az bér-ár spiráltól való félelem már valósággá vált.

Mivel a vállalatok minden ágazatban nehézségekkel küzdenek a munkaerő-felvétellel, az átlagbérek 13,5 százalékkal emelkedtek a májusig tartó egy év alatt, ami majdnem megegyezik a júniusig tartó 15,6 százalékos vágtató inflációs rátával, ami negyed évszázada a legmagasabb szint. A jegybank erre reagálva gyorsan emelte a az alapkamatot, így az őszi közel nulla helyett már mintegy 6,5 százalékon áll. A tapasztalt tendenciák miatt a jegybank arra számít, hogy 2023-ban is kétszámjegyű marad az infláció.

Bár Biden leplezni próbálja, de az amerikai gazdaságot is fenyegeti a recesszió

Mindeközben az Egyesült Államokban is feszült a helyzet, ahol a központi bank, a Fed kamatdöntései nagy kihatással vannak az európai jegybankokra is. Normális körülmények között Joe Biden amerikai elnök és Jeff Bezos, az Amazon alapítója sem venné fel egymással a harcot az infláció miatt.

Júniusban az infláció már elérte a 9,1 százalékot, felgyorsulva a májusi 8,6 százalékról, így az elnöki kabinet próbál bűnbakokat keresni.

Biden a közelmúltban a benzinkutakat támadta be, felszólította őket arra, globális válság és háború idején ennek megfelelően alakítsák árképzésüket. A kormányzati beavatkozás kapásból kiverte a biztosítékot több más nagyvállalatnál is, Jeff Bezos az elsők között volt, akik tiltakoztak, az Amazon alapító szerint Biden súlyosan félreérti a piacgazdaság dinamikáját, ha ilyesmit követel. 

A Fed szerint májusban az éves bérnövekedés háromhavi átlagos üteme 6,1 százalék volt, ami kétszerese az egy évvel ezelőttinek, valamint szintekizárólag a jól fizetett munkavállalóknál volt megfigyelhető. Most viszont az alacsony fizetésűek is részesültek benne.

Ez sok tekintetben jó hír Biden számára, tekintve, hogy a pártja, a demokraták balszárnya évek óta ostorozza az USA-ban egyre jobban erősödő jövedelmi különbségeket. A Fed legutóbbi ülésének ezen a héten közzétett jegyzőkönyve szerint azonban az a baj, hogy Bidennek a Federal Reserve-vel is szembe kell néznie, amelynek tisztviselői most attól tartanak, hogy a béremelések miatt ár-bér spirál alakul ki és tartós marad az infláció.