Mi lesz az európai iparral?
Az olcsó orosz gáz elérhetőségére kialakított európai ipari termelés számára óriási kihívást jelent, hogy Moszkva elzárta a gázcsapokat, hogy harctéri kudarcait a gazdasági hadviselés terén elért sikerekkel kompenzálja és az Ukrajna mögötti nyugati egységet bomlasztja.
Az Északi Áramlaton érkező szállítások teljes leállítása és a magas energiaárak különösen az európai feldolgozóipart viselik meg, és ennek a problémái az egész kontinenst recesszióba taszíthatják, miután a kontinens gazdaságában az ipar – szemben az Egyesült Államokkal – továbbra is meghatározó tényező.
Azt egyelőre nem tudni, hogy az energiaválság meddig marad fenn a kontinensen, ám félő, hogy
a különösen energiaigényes szektorok gyárai a bezárásukat követően már nem nyitnak ki újra, hiába az erőfeszítések az orosz gáz alternatívájaként szolgáló források beszerzésére.
A szlovákiai Garamszentkeresztben található mintegy 70 éves alumíniumgyár példája jól illusztrálja az európai ipar problémáit. Az ország villamosenergia-fogyasztásának kilenc százalékáért felelő üzem az árak felrobbanása előtt megawattóránként 45 eurót fizetett, ez az idén – egy még tavaly megkötött szerződés eredményeként – 75-re emelkedett, ami még mindig kedvezményes az augusztusban a határidős piacon 1000 euró fölé is ugró értékekhez képest.
A norvég Norsk Hydro tulajdonában álló Slovalco így 2023-ra már nem is kötött új szerződést az áramfelhasználás céljából, hiszen az az árak tetőpontján 2,5 milliárd eurójába került volna a cégnek. A gyár az elsődleges termelést le is állítja, csupán némi újrahasznosítást folytatna az üzemben, és a 450 dolgozóból 300-at le is épít – írja a The Wall Street Journal.
A gyárak bezárása és a termelés csökkentése azonban sokat segített Európának a földgázfogyasztás mérséklésében, így az alternatív szállítók megjelenésével és 80 százaléknál jobban megtelt gáztárolókkal párhuzamosan egyre nagyobb az esélye, hogy az orosz szállítások teljes leállítása esetén sem szorulna a kontinens arra, hogy kormányzati szinten kelljen eldönteni, kinek juthat a nyersanyagból.
Az idei év eddig eltelt időszakában Európa 10 százalékkal kevesebb földgázt használt, mint korábban, ám ez még mindig elmarad az unió 15 százalékos céljától.
Azonban a gyárak bezárása és a fogyasztás csökkentése pusztító hatással jár és szétzilálja a bonyolult ellátási láncokat az olyan területeken, mint az autógyártás vagy az élelmiszeripar. A norvég műtrágyagyártó Yara International 65 százalékkal csökkentette európai ammóniatermelését, amelyhez a földgáz egy fontos alapanyag. Az üzem kieső mennyiséget az Egyesült Államokból vagy Trinidad és Tobagóból származó készletekkel pótolja, de más hasonló cégek is egyre inkább import segítségével pótolják a kieső európai termelést.
Az európai ipari kapacitás összeomlása miatt egyre nagyobb lesz az igény a különböző alapanyagok és alkatrészek külföldi importjára, miközben a kimondott cél az ellátási láncok lerövidítése lett volna.
Azonban a krízis középpontjában álló fémgyártás egyre kevésbé valósítható meg Európában, ahol a gázszállítások leállása miatt kialakult problémákat tovább tetézi a vízenergia és a francia atomreaktorok által termelt áram elégtelen volta. Az ArcelorMittal bezárja brémai kemencéjét és leállítja hamburgi üzemét is, amely az acélgyártás számára készít alapanyagot. A világ egyik legnagyobb acél-előállítója így már 40 százalékkal fogta vissza az idén gázfelhasználását.
A cinkgyártás is hasonló problémákkal küzd a kontinensen, és a készletek is hamarosan elfogynak, szükségessé téve, hogy a nyersanyagot Kínából importálják. Az elsődleges alumíniumgyártás pedig meg is szűnhet Európában, hiszen
egy tonna alumínium gyártásához szükséges áram 9000 euróba kerül, miközben a késztermék tonnájáért kevesebb mint 2500 eurót adnak.
Az Alcoa San Cipriánban található gyára, a Glencore portovesme-i cinkkohója vagy a Trafigura cinkgyárai Hollandiában, Franciaországban és Belgiumban csökkentették vagy leállították a termelésüket. Az unió alumínium- és cinkgyártásának a fele már leállt, és nagyot esett a szilícium, valamint a vasötvözet termelése is. Szakértők szerint a helyzet a japán alumíniumgyártást tönkretévő hetvenes évekbeli energiaválságra hasonlít.
Az alacsonyabb kibocsátás a félelmek szerint végigfuthat a teljes ellátási láncon, így például a Volkswagen üvegtermékekből igyekszik jelentős készleteket felhalmozni, hogy folyamatos lehessen a termelés, de a repülőgépmotorokat és hadiipari termékeket gyártó francia Safran is ellátási nehézségekre hivatkozva képtelen növelni a termelését. Az élelmiszeriparban főként a cukorgyárak számára okoz problémát a gáz hiánya. Az üzemek leállása esetén a cukorrépatermés is kárba veszhet.
A leállások azonban nem ugyanúgy érintik a különböző szektorokat, így míg a cinkgyárakat könnyű újraindítani, az alumíniumkohóknál ez már jelentős időt és tőkeberuházást igényel.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.