Vegyük sorra a közelmúlt eseményeit: Európában most Franciaország játssza a Politico megfogalmazása szerint a rossz rendőr szerepét, beleköt a transzatlanti gazdasági-politikai közeledésbe, míg Nagy-Britannia lassan átveszi Olaszország pozícióját a krónikus, gyakori ütemű kormányváltásokkal. Rómában a Meloni-kormány még meg sem alakult (a jövő héten várható az elnöki kormányalakítási megbízás kiadása), máris repedések látszanak a hármas koalíción.
Németországban sem sokkal jobb a helyzet, az ottani kormányon lévő hármas is némelykor háromfelé húz. Európa számára a tét az idei tél túlélése, az energiaproblémák megoldása orosz importgáz nélkül. Ha ez nem sikerül, az EU gondjai megsokszorozódnak.
A brüsszeli EU-apparátus sincs a helyzet magaslatán.
Szaporodnak az Ursula von der Leyen elleni támadások is.
Az Egyesült Államok relatív helyzete a 2022-es válságévben megerősödött. Ugyanakkor az áremelkedésekre visszavezethetően a belső viszonyok nem mondhatók stabilnak. A novemberi időközi választások rossz esetben felboríthatják a kongresszusi erőviszonyokat az ellenzéki republikánusok javára.
A Goldman Sachs szeptemberi értékelése szerint azok az amerikai vállalatok, amelyek a belföldre (nem Európára) építenek, jobb, stabilabb helyzetben vannak, mint az európai gazdaságtól kisebb-nagyobb mértékben függők. Az ukrajnai válsággal megnyílt piaci lehetőségek felülírták Joe Biden korábbi ígéretét, hogy kizöldíti az Egyesült államok gazdaságát, energiastruktúráját, visszaszorítja a belföldi kőolaj-földgáz termelést.
Az amerikai hadiipar hasít, hiszen Ukrajna az egész világon felgyorsította a fegyverkezést.
A kormányok sorban állnak a Lockheed Martinnál (LM), a világ legnagyobb fegyveripari vállalatánál, hogy megvegyék az ukrán katonai sikerek szimbólumát, a Himars irányítható rakétákat indító sorozatvetőt. Az LM emiatt a havi öt helyett nyolc Himars rendszer gyártására áll át záros határidőn belül.
Kína a pártkongresszussal, Hszi Csin-ping hatalmának bebetonozásával van elfoglalva. Kiszivárgott, hogy Tajvan integrálását, akár erővel, gyorsított tempóban, de végre akarják hajtani. Hszi Csin-ping megvalósítja a Kínai álom nevű programját, tovább növelve Peking globális politikai, katonai és gazdasági súlyát.
Ám a harmadik negyedévi gazdasági mutatók nem kedvezők, emiatt is halasztották el közzétételüket. Elemzők felhívják a figyelmet a kínai belső társadalmi-gazdasági feszültségekre – és a katonai készülődésre.
Peking leszerelt brit katonai pilótákat szerződtetett évi 240 ezer fontos álomfizetéssel, hogy kiképezzék a kínai legénységet.
Az „exek” foglalkoztatása másutt is botrányt kavart. Szaúd-Arábiában – amely elindult Moszkva felé – többtucatnyi egykor érzékeny pozícióban lévő nyugati szakértő dolgozik, a többi között a legnagyobb nemzetbiztonsági-hírszerző testület, az NSA volt igazgatója.
Nemcsak az államok, államszövetségek, hanem a kulcsfontosságú gazdasági szektorok is súlyos gondokkal küszködnek. Az erős dollár (ami közvetve az ukrajnai konfliktus egyik fejleményének is felfogható) padlóra viheti a polgári légi szállítást. A magas üzemanyagárak visszavetik a járvány után magára találó nemzetközi turizmust, ez idő szerint a világ talán legnagyobb gazdasági ágazatát.
Az energiahelyzetnek a világgazdaság egészére, a vezetők gondolkodására gyakorolt torzító hatása egyre erősebb. Európában például brüsszeli elemzők szerint örülnek a kínai gondoknak, a Hszi Csin-ping-vezetés „zérótolerancián” alapuló járványkezelésének, mivel lefékezi a kínai gazdasági növekedést. Európa abban bízik, hogy a lassuló kínai gazdaság kevesebb energiát, kevesebb cseppfolyósított földgázt (LNG) használ fel, így több marad az LNG-éhes európaiaknak.
Elfelejtik, hogy tavaly az EU27-ek legnagyobb külkereskedelmi partnere Kína volt. (Megjegyzendő, hogy 2020-ban Peking e tekintetben Washington és London mögött még csak a harmadik helyen állt.)
Ha rosszul megy Kínának, azt nagyon megsínyli Európa, nem kis mértékben az exportra épülő német gazdaság.
Tavalyelőtt a kínai–EU külkereskedelmi mérleg 166 milliárdos EU-deficittel zárult. Tavaly az EU hiánya 243 milliárd euró fölé ugrott. Oroszország 2020-ban és 2021-ben egyaránt az EU ötödik legfontosabb kereskedelmi partnere volt.
Ebben a relációban az európai fél importtöbblete 2020-ban még alig 4,1 milliárd euró volt, amely 2021-re már csaknem a hússzorosára, 73 milliárd euróra ugrott. A kereskedelmi viszonyok eltorzultak, helyrebillenésükre rövid távon minimális esély mutatkozik.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.