A vártnál is jobban csökkent Lengyelországban az éves infláció decemberben, a novemberi 17,5-ről a még mindig izmos 16,6 százalékra süllyedt. Ez utólag is igazolja a lengyel jegybank szerdai döntését, miszerint immár negyedik hónapja nem srófolják feljebb az irányadó kamatot.
Az elemzők 17,3 százalékot vártak. Az öröm indokolt is, meg nem is. A decemberi visszaesést ugyanis egy egyszeri tényező okozta, és borítékolható, hogy az év elején újra meglódul a drágulás.
A decemberi esésben a főszereplő: a szén.
A tüzelőanyag a korábbiakban éppenséggel rizikófaktorként szerepelt: emlékezhetünk a néhány hónappal ezelőtti képekre és videókra a háztartási szénért kialakult hosszú lengyel sorokról, miután kiderült, hogy a szankciók ellehetetlenítik a nagy széntermelő Oroszország uniós exportját, növelve a hiányt a hagyományosan nagy szénfogyasztó (és -termelő) Lengyelországban is.
Decemberben a lengyel árak novemberhez képest átlagban csak 0,2 százalékkal emelkedtek, mégpedig annak köszönhetően, hogy bár általában drágulás volt, az energiaárak hatalmasat estek: 3,3 százalékkal.
Ennek a magyarázata, hogy az év végén csökkent a szén ára, ugyanis az idei választásokra készülő kormány – akut problémát kezelve – támogatásokat vezetett be az importált szénre. Az áram és a földgáz ára államilag szabályozott, és alig változott, mindez együttesen azt jelenti az ING elemzői jegyzete szerint, hogy a szén ára több mint 20 százalékkal csökkent novemberhez képest.
Ezzel ellentétben az üzemanyag- és az élelmiszerárak emelkedése közel volt a várakozásainkhoz
– tették hozzá a bankcsoport lengyelországi szenior közgazdászai, Leszek Kasek és Adam Antoniak.
A javulás az éves rátában utólag igazolja, hogy a jegybank – tekintettel a recessziós kockázatokra – nem szigorított tovább egy nappal korábban, bár az infláció még mindig magasan az 1,5–3,5 százalékos célsáv felett maradt.
Miként Magyarországon, a lengyeleknél is egy számjegyűre várják a rátát az év végére. Csakhogy ebben benne vannak a változékony és kiszámíthatatlan energiaárak is, az ezek nélkül számolt adat, a maginfláció azonban a lengyeleknél pont ellenkező előjelű változást mutatott decemberben: a novemberi 11,4-ről 11,7 százalékra emelkedett.
A jegybankok és hosszabb távra a fogyasztók számára is az utóbbi adat a fontosabb, hiszen az energia- és élelmiszerárakat általuk befolyásolhatatlan tényezők rángatják. A maginfláció azonban befolyásolható a jegybanki és a béremelési döntésekkel, és ha ezt nem sikerül letörni, a drágulás hosszabb távra is fájdalmasan gyors maradhat.
Mindenesetre a lengyelek még a szélesebb merítésű fő inflációs rátát tekintve sem dőlhetnek hátra.
Január 1-jétől ugyanis visszavonták az energia- és élelmiszerárakat kordában tartó, költséges „antiinflációs pajzsot”, és ez újra feltolja az inflációt az év elején, bár Kasek és Antoniak szerint most megnőtt a valószínűsége, hogy a csúcs 20 százalék alatt lesz, és az év végére tényleg elérik az egy számjegyű inflációs rátákat.
Az ING közgazdászai egyidejűleg egy másik érdekes jegyzetet is közöltek, amely szerint – egybevágóan más elemzők értékelésével – a viszonylag meleg tél és az élénk szelek javították általában is az európai rövid távú inflációs kilátásokat, hiszen ezzel „hacsak nem csap le a hideg a kontinensre a következő hónapokban, az energiaellátási válság kockázata extrém alacsonnyá vált". Az előrejelzések szerint azonban évtizedek óta a legmelegebb január elé nézünk.
Ha az energiaárak a jelenlegi, alacsonyabb szinten maradnak az év folyamán, nagyon gyorsan csökkenhet az éves infláció – hiszen a tavalyi összehasonlító szintek már magasak voltak –, és az euróövezetben az év végén – igaz, ideiglenesen – akár az Európai Központi Bank 2 százalékos célját is megérintheti a ráta.
Ne feledjük azonban, hogy még mindig számos tovagyűrűző hatás van a sokismeretlenes játékban, és hogy a fő inflációs szám jelentős csökkenése energiaársokkokat követően majdnem normális, miközben a maginfláció még mindig tovább emelkedhet és makacsul magas maradhat
– tették hozzá óvatosságból az elemzők.
Ennél még erőteljesebb figyelmeztetést fogalmazott meg a Handelsblattban megjelent évindító interjújában a német kormány döntéseit segítő gazdasági bölcsek tanácsában helyet foglaló Ulrike Malmendier, aki szerint az inflációt újra felizzíthatja, ha a pandémia kínai felgyorsulása miatt megint összeomlanak a globális beszállítási láncok.
Keserves jóslatot közölt a világgazdaságról a német bölcsA világ legtöbbet idézett közgazdászai közé tartozik Ulrike Malmendier, aki nem túl optimista évindító jóslatokat közölt a német Handelsblattban. Fel kell készülni rá, hogy idén újra összeomlanak a beszállítói láncok, és az epicentrum Kína – figyelmeztetett. |
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.