Godot-ra várva: jön Powell, de a drágulásölő recesszió nem, nem, aztán megint nem
Ez a Godot-recesszió – írta le frappánsan az amerikai gazdaság és piacok várakozó-feszengő-izgatott állapotát Jerome Powell jegybankelnök keddi törvényhozási meghallgatása előtt egy közgazdász a Wall Street Journalnek (WSJ), Samuel Beckett klasszikus darabjára utalva, amelyben a szereplők végig Godot-ra várnak, aki azonban nem érkezik meg.
Amire mindenki vár: hogy a Federal Reserve egy éve kezdett drasztikus kamatemelési sorozata végre megnyugtatóan lezárja a tavaly több évtizedes rekordra is felszökő magas infláció átmenetinek remélt korszakát. Ami nem csak sok amerikainak okoz visszatérő rossz álmokat a borsos számlákról – a dollár és az amerikai vállalatok hatalmas súlya miatt a világpiacok felett is sötét felhőket tart.
Godot pedig – Ray Farris, a Credit Suisse főközgazdásza hasonlatát folytatva – a recesszió.
Már a kamatemelések kezdetétől – sőt, még korábban – téma, hogy a Fed úgy térítheti vissza az inflációt 2 százalékos hosszú távú átlagban számolt céljára, ha a szigorítással átmenetileg recesszióba dönti az amerikai gazdaságot, aztán az árazások lenyugszanak és jöhet újra a növekedés.
Farrist azért kérdezte meg az amerikai lap Powell meghallgatása előtt, mert azon kevés közgazdász közé tartozott, akik ősszel azt jelezték előre, hogy az év elején az amerikai gazdaság elkerüli a visszaesést. Hathavonta a közgazdászok mindig megjövendölték, hogy hat hónap múlva megérkezik Godot, azaz a recesszió – mondta most.
Az év közepére az emberek még mindig hat hónappal későbbre fogják várni a recessziót
– jövendöli.
Hiába várni kényelmetlen
Mondhatnánk, hogy jó, ha egy gazdaság elkerüli a visszaesést – ez volt az Európai Bizottság téli előrejelzése is az EU egészére, kivéve Svédországot –, hiszen az munkahelyek elvesztésével és kiesett jövedelmekkel jár. A probléma, ha úgy kerüli el, hogy továbbra is érkezni várják. Ez a bizonytalanság meghosszabbodását jelenti, mindig újra kell tervezni. Egy recesszió – különösen ha nagyobb a vártnál – jelentősen átrendezheti a jövedelemi viszonyokat: egyeseket tönkretehet, másoknak hatalmas lehetőségeket hoz.
Ráadásul a folyton kitolódó várakozásnak az az oka, hogy közben nem tágít az infláció.
Szép reményeket gerjesztett, hogy az amerikai éves fő inflációs mutató a júniusi 9,1 százalék óta folyamatosan, bár lelassult ütemben csökkent, januárra 6,4 százalékra. Az ezáltal gerjesztett várakozás a Fed-szigor enyhülésére meg is látszott a dollár árfolyamán a múlt év végén és ez év elején, az elmúlt hetekben azonban új erőre kapott a zöldhasú, ugyanis a változékony élelmiszer- és energiaárak nélkül számolt infláció viszonylag magasan ragadt – sőt, januárban még emelkedett is, 4,7 százalékra.
Eközben az amerikai munkaerőpiac feszes maradt, a vállalatok keresik a dolgozókat, de nagyon sokan nem térnek vissza a pandémia idején a hatalmas állami személyi támogatások közepette elhagyott munkába. Ennek azért van jelentősége, mert a Fednek kettős célja van, az árstabilitás fenntartása mellett a maximális elérhető foglalkoztatás, és ha az utóbbi soha nem volt jobban, a jegybanknak nincs nyomós oka nem folytatni az inflációölő szigorítást.
Mit mondhat Powell?
A kamatemelések nulláról indultak, és az utóbbi több mint két évtizedben ez volt a legmeredekebb felszállás, ami a legmagasabbra vitt: az irányadó kamatsáv a februári negyed százalékpontos – az előzőekhez képest már lassulást jelentő – hozzáadás után már 4,5-4,75 százalékpontnál tart.
Miközben Powellnek a meghallgatáson vélhetően a nagy szigort firtató, illetve az inflációt sokalló politikai kérdésekkel kell szembenéznie, a piacokon elsősorban arról remélnek legalább sugallatokat tőle,
hogy az amerikai gazdaság erejét jelző legutóbbi gazdasági adatokat követően a soron következő március 21–22-i kamatülésen újabb negyed százalékpontos emelésre van-e kilátás, vagy rágyorsít a Fed, és visszatérnek a decemberi 50 bázispontos ütemre.
Ennek azért van jelentősége, mert mindenki arra kíváncsi, nem lesz-e a korábban vártnál is magasabban a kamatok majdani csúcspontja, illetve arra spekulál, meddig maradhat magasan a kamatszint, mielőtt megkezdődhetnek a csökkentések. Minél drasztikusabb az emelés, annál nagyobb az esélye, hogy csak megérkezik Godot: az amerikai gazdaság tényleg recesszióba süllyed. Ez pedig felbolygathatná a világkereskedelmet, a részvények árfolyamait, az állampapírok hozamait és a devizák árfolyamait világszerte.
Decemberben, amikor a Fed döntéshozói a legutóbb előrejelzéseiket közölték, 5 és 5,5 százalék közé tették a kamatok idén várható csúcspontját, ugyanakkor jelezték a kockázatot, hogy ennél magasabb előrejelzésre is szükség lehet a későbbiekben.
Az ING elemzőinek napnyitó devizapiaci jegyzete szerint Powell aligha jelez gyorsítást a szigorításban a meghallgatásán, viszont az bőven belefér, hogy nem zárja ki, azt ecsetelve korábbi kommentárjaihoz hasonlóan, hogy a drágulás mérséklése sínen van, de az infláció makacsnak bizonyul, nemcsak Amerikában, hanem világszerte. A kamatok csúcsát tekintve szintén aligha teríti ki a kártyáit.
Sokkal jobb esélyt kínálhat arra, hogy a dollár és az amerikai hozamok visszavegyenek februári erejükből, a pénteki amerikai munkaügyi adatközlés, ahol az ING közgazdásza, James Knightley gyengébb számra számít
– tette hozzá a jegyzet.
A dollár az európai kereskedésben mindazonáltal erősödik az euró ellenében Powell meghallgatása előtt, és 11 óra környékén átütötte az 1,066-es szintet, ami izmosabb a hétfő esti 1,0694-nél, de a február végi 1,057-től még messze jár. A forint – amely időnként gyengül a dollár erősödésekor – szintén visszavonult a hajnali 376,26-os szintről az euró ellenében, de 377,7 környékén kereskedve még mindig biztonsággal a 380-as pszichológiai vonal erősebb oldalán jár.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.