Élelmiszerárharcba kezdtek az európai kormányok, mindenkinek fáj az infláció

Adócsökkentések, ársapkák, szigorúbb ellenőrzések. Messze még az élelmiszerár-válság vége, a megélhetési költségek növekedési üteme ugyan lassult, az élelmiszer-infláció viszont rendületlenül emelkedik. 

Az infláció részben bázishatások, részben az energiaárak csökkenése miatt enyhült az elmúlt hónapokban az öreg kontinensen, márciusban már 6,9 százalékra szelídült, Franciaországban például 6,6 százalékra lassult. Az élelmiszerek ára viszont továbbra is átlagosan 15 százalékkal nő, de Németországban például 20 százalék feletti értékeket mértek. A lakosság fogyasztási kiadásai között nagyjából 25-30 százalék az étkezésre fordított költségek súlya, így nem csoda, ha az állam- és választópolgárok nem érzékelik az árnyomás enyhülését – sztrájkhullámok söpörnek végig a kontinensen, a munkavállalók magasabb bért követelnek.

„Nem is gondoltuk volna, hogy ez megtörténik Európában, de amikor az élelmiszerárak 15-20 százalékkal emelkednek, akkor a politika baromira ideges lesz – főleg a választások előtt” – mondta a Bloombergnek Angel Talavera, az Oxford Economics Európáért felelős közgazdásza. Az élelmiszerpiacba azonban sokkal bonyolultabb belenyúlni, mint például az amúgy is erősen szabályozott energiaárakba. Az árakat sokkal több tényező befolyásolja: az időjárás, a szállítási problémák, a műtrágya ára, az esetleges fertőzések, járványok, az energiaárak és a bérköltségek. Bizonyos fokig tehát érthető, hogy az európai kormányok először az energiainflációt próbálták meg megfékezni; az élelmiszerárak elszállása nyomán azonban nem volt más választásuk, mint ebbe a piacba is belenyúlni.

Adócsökkentések

Portugáliában 20 százalék feletti mértékben drágultak az élelmiszerek, a kormány ezért átmenetileg nullára csökkentette az alapvető élelmiszerek forgalmi adóját. Korábban hasonló intézkedést hozott Spanyolország és Lengyelország is. A spanyoloknál ebbe a kategóriába – például a kenyér mellett – az olajbogyó is beletartozik. Ezek az erőfeszítések azonban viszonylag kevés eredményt hoztak, az árak rendületlenül emelkedtek tovább.

Kisebbségi koalíciós partnere, a szélsőbaloldali Unidas Podemos párt ársapka bevezetésére szólított fel: az alapélelmiszerek árát 14–20 százalékkal csökkentenék. Lengyelországban a tervek szerint egyelőre az egész idei első fél évben marad a nullakulcsos áfa az élelmiszerekre. Az olaszok egyelőre csak tervezik az adócsökkentést: ez a tésztára, a kenyérre és a tejre vonatkozna.

Ársapkák

Az ársapka intézménye agresszív beavatkozásnak számít, ezért számos ország vezetése ódzkodik tőle, hiszen veszteséget okoz a termelőknek, akik más termékek árának a költségek emelkedésénél jóval nagyobb mértékű növelésével próbálják meg ezt pótolni. A módszert a Nemzetközi Valutaalap (IMF) is kritikával illette, mondván az szuboptimális, drága, és olyan háztartásoknak is kedvez, amelyek erre nincsenek rászorulva. Egy nemrég megjelent elemzésükben  a szegényebb jövedelmű rétegeknek nyújtott készpénztámogatást vélik a leghatékonyabb támogatási eszköznek. 

Kiskereskedelmi nyomás

Néhány európai kormányzat számára a nagy kérdés az, hogy miként lehetne megvédeni a fogyasztókat az inflációtól anélkül, hogy durván beavatkozzanak a piaci folyamatokba. Franciaországban februárban rekordszintre szökött fel az infláció, Emmanuel Macron elnökre emellett a nyugdíjtörvény keresztülverése miatti országos sztrájkok is erős nyomást gyakorolnak. A Macron-kormány tető alá hozott egy megállapodást a szupermarketláncokkal. Ennek értelmében 

várakozásaik szerint ennek komoly reklámértéke van. Annyi biztos, hogy a láncok árrését több száz millió euróval csökkenti ez a lépés – viszont remélhetőleg megtartja a fogyasztókat. Hasonló megoldáson töri a fejét a szocialista vezetésű portugál kabinet is; a Modelo Continente, az ország legnagyobb szupermarketlánca közölte, hogy a vásárlók megtartása érdekében hajlandó árrése egy részéről lemondani.

Keményebb felügyelet

Az áremelkedésekkel párhuzamosan kiderült, hogy számos kiskereskedelmi cég még a beszerzési költségeinél is nagyobb mértékben emelte az árakat, zsíros profitra szert téve ezzel. A versenyhatóságok ezt észlelvén sorra kezdik el szorosabb vizsgálat alá vonni a kereskedelmi láncokat. Így történt ez Portugáliában és Spanyolországban is, az utóbbiban havonta kampányszerűen ellenőrzik a boltokat, a szállítókat és a termelőket is, azt vizsgálva, hogy betartják-e az adócsökkentésre vonatkozó szabályokat, nem nyelik-e le annak mértékét. Svédországban hasonlóan intenzív hatósági ellenőrzés zajlik, miután 

A svéd kiskereskedelem csaknem 90 százalékát mindössze három lánc ellenőrzi, a kormány rájuk is engedte a versenyhatóságokat. A szomszédos Norvégiában a kabinet „nagyobb erőt” adott a felügyeleti szerveknek, hogy „korábban és szélesebb körben avatkozzon be, ha versenyproblémákat tapasztal”.