Kína felgyorsítja egy közép-ázsiai gázvezeték régóta halogatott építését

Kína felgyorsítja a tíz éve halogatott, D vonalnak nevezett közép-ázsiai gázvezeték építését, hogy növelje a Türkmenisztánból importált energiahordozó mennyiségét. A projekt haladását eddig technikai problémák és a gáz árával kapcsolatos nézeteltérések nehezítették, azonban az orosz–ukrán háború és az egyre nagyobb mennyiségben érkező orosz gáz kapóra jön Pekingnek.

A földgáz geopolitikai szempontból is fontos, ugyanis a távol-keleti ország csökkenteni akarja a cseppfolyósított gáz (LNG) behozatalát, hogy kevésbé függjön a tengeri szállítástól. Ebben mind az orosz, mind a közép-ázsiai energiahordozónak fontos szerepe van, de névtelenségüket kérő iparági források szerint Kína most Türkmenisztánnak ad prioritást, mivel Peking régóta Közép-Ázsiát tartja az egyik fontos pillérnek a kereskedelem bővítésében és az energiaellátás biztosításában – írja a Reuters.

Egy, a projektben részt vevő magas rangú forrás a hírügynökségnek elárulta: a CNPC nemzeti olajtársaság a sürgősségre való tekintettel már készíti a megvalósíthatósági tanulmányt a Kirgizisztán határától Hszincsiangig húzódó szakaszról. Hozzátette: ez azt jelenti, hogy a D vonal készülődik, valamint a hszincsiangi belföldi vezeték építése jövőre kezdődhet el. A SIA Energy és a Rystad Energy tanácsadó cégek előrejelzései szerint a D vonalon keresztül 2028 körül indulhat meg az új türkmén gáz, míg a nyugat-szibériai orosz gáz a 2030-as évek elejétől érkezhet. A helyet kedvez Pekingnek, 

Hszi Csin-ping elnök a múlt héten a közép-ázsiai vezetők első személyes csúcstalálkozóján, az ősi selyemút városában, Hszianban tartott beszédében sürgette a feleket, hogy gyorsítsák fel a D vonal lefektetését, amely Kína negyedik gázvezetéke lenne a régióban. A projekt építési költségeit 6,7 milliárd dollárra becsülték 2014-ben, és évente 30 milliárd köbméter gázt szállítana Kínába. Peking eltökélt célja, hogy a D vonal mellett megállapodjon Moszkvával is a Szibéria Ereje 2. vezetékről is, így jelentősen csökkentve a cseppfolyósított gáztól (LNG) való függőségét.

Ezekből az országokból importál földgázt Kína

A távol-keleti ország tavaly gázigényének 17 százalékát szerezte be vezetékeken keresztül, 47 százalékát cseppfolyósított formában importálta, a fennmaradó részt pedig saját termelésből fedezte. Peking célja, hogy ne függjön egyetlen eladótól, ezért Közép-Ázsiai országoktól, Oroszországtól és Mianmartól vásárol földgázt. Kína 2008 óta több mint 14 milliárd dollár becsült összköltséggel három fővezetéket fektetett le Közép-Ázsiában, amelyek a türkmenisztáni gázmezőket kötik össze a távol-keleti óriással. 

Az A és a B vezeték Türkmenisztán és Üzbegisztán határán indul, áthalad Kazahsztánon, mielőtt Korgosz határvárosnál belép Kínába. Mindkettő 1833 kilométer hosszú, és együttesen évente 30 milliárd köbméter gáz szállítására képesek. A C vezeték 2014-ben kezdte meg működését, tervezett éves kapacitása 25 milliárd köbméter, viszont jelenleg kapacitása alatt működik. A Gazprom 2019 végén kezdte meg a gázszállításokat Kínába a szibériai mezők és Északkelet-Kína közötti 3000 kilométeres Szibéria Ereje révén.

Az orosz import tavaly elérte a 16 milliárd köbmétert, és a tervek szerint 2025-re 38 milliárd köbméterre növelik a mennyiséget. A Szibéria Ereje 2. 2600 kilométer hosszú lenne, és 50 milliárd köbméter gázt szállítana a Nyugat-Szibériában található hatalmas Jamal-félszigeti készletekből. A Gazprom 2020-ban kezdte készíteni a projekt megvalósíthatósági tanulmányát, Alekszandr Novak orosz miniszterelnök-helyettes március végén azt mondta, hogy Moszkvának egyértelmű a célja, hogy még az idén megállapodjanak a szerződésekről.

Peking tavaly februárban beleegyezett, hogy a Japán-tengeren át Északkelet-Kínába vezető új gázvezetéken keresztül gázt importál Oroszország távol-keleti Szahalin szigetéről, a szállítások 2026 körül elérik az évi 10 milliárd köbmétert. A 793 kilométeres mianmari–kínai gázvezeték, amely a Mianmar nyugati partjainál fekvő Ramree-szigetet köti össze a Yunnan tartományban található Ruili városával, 2013 óta üzemel. Évi 12 milliárd köbméter szállítására tervezték, azonban a mianmari gázmezők alacsony kitermelése miatt a vezeték évek óta kapacitása alatt működik, a 2020-es import pusztán 3,8 milliárd köbmétert tett ki.