Nácitlanítás – lényegében ezzel magyarázta Vlagyimir Putyin, amikor 2022. február végén bejelentette, hogy „különleges katonai művelet” indul Ukrajna területén. Az orosz elnök kijelentésének van valóságmagva, hiszen az ukrán kormánynak és a fegyveres erőknek tényszerűen létezik ultranacionalista vadhajtása, mint például az Azov ezred, a Jobb Szektor vagy éppen a Freikorps. Csakhogy Putyin nácimentesítő érvelését meglehetősen nehéz úgy komolyan venni, hogy a drámai ukrajnai háborúban sorra tűnnek fel az orosz reguláris haderő mellett vállaltan neonáci, orosz katonai szabadcsapatok. Közülük is kiemelkedik a Ruszics csoport, amelyről rendre elhangzik az az állítás, hogy a vérszomj és a kegyetlenség terén messze túltesz a híres-hírhedt Wagner csoporton.
A Ruszics szabotázs- és felderítő katonai szervezetként hirdeti magát. Ahhoz képest, hogy nincs tíz éve (2014 nyarán), hogy megalakult, félelmetes híre van. Erre mintha rá is játszana a csoport alapítója és vezetője, Alekszej Milcsakov, aki éppen a brutalitás köré építette fel személyi kultuszát: azzal szerzett magának elismerést 2010-ben a szélsőséges, erőszakra nyitott orosz közösségekben,
hogy megette egy kölyökkutya fejét.
A mindössze 32 éves szentpétervári Alekszej Milcsakov nyíltan vallja nacionalista nézeteit, maga pedig előszeretettel mutatkozik be náciként. Komoly katonai kiképzésen esett át, erről később azt mondta egy 2020-as interjúban, hogy „olyan képességekre tettem szert, amelyeket a valóságban szerettem volna kamatoztatni, és a Donbász 2014-ben (az ukrán forradalom nyomán orosz katonai beavatkozás történt a térségben – a szerk.) megadta nekem ezt a lehetőséget. Innen indult a Ruszics útja.” A Wagner csoport tagjaként részt vállalt a szíriai konfliktusban. Ezekről a fegyveres missziókról azt mondta,
számára az elsődleges, hogy azt csinálja, amit szeret, nevezetesen, hogy megölje Oroszország ellenségeit.
Ez a filozófia kétségtelenül rideg, de legalább földhözragadt. Ellenben a Ruszics másik arca, Jan Petrovszkij – aki civilben tetoválóművész – meglehetősen elvont okokkal indokolja az ukrajnai vérontást. Szerinte az ukránok szeparatisták, akik el akarnak szakadni Nagyoroszországtól és az egyetlen orosz, szláv néptől. A Ruszics ideológiája viszont a szlávok és Észak-Európa újraegyesítése.
Mindenesetre a csoport népszerűségének igen jót tett az ukrajnai szerepvállalás, és jelentős követői tábort épített ki az orosz Facebookon, a VK-n és más közösségi médiában. Ez a közösség olyannyira aktív, hogy adományokból összedobta a szükséges harci felszereléseket a Ruszics katonáinak. A szervezethez távolról sem csak oroszok csatlakoznak, szép számmal vannak az állományban lengyelek, olaszok és norvégok is. Legutóbbi akciójuk a világhálón az volt, hogy felszólították a követőiket, tegyenek közzé minden rendelkezésükre álló információt Lettország, Litvánia és Észtország határ menti katonai tevékenységéről. A Ruszics súlyát mutatja, hogy ez a feltérképezési szándék jelentős riadalmat váltott ki az érintett NATO-tagállamokból.
Pláne, hogy a Ruszics rendszeresen beszámol az ukrajnai harctéren végrehajtott cselekményeiről. Ezekből egyrészt látszik, hogy a csoport szerepet játszik a mozgósított orosz katonák kiképzésében, a fronton alkalmazott műveletek tervezésében és a harcokban is.
Másrészt viszont a közösségi médiás beszámolók azt is bizonyítják, hogy a Ruszics vérszomjas és szadista alakulat, és semmiféle törvényt nem ismer el maga fölött. A Ruszics vezetése már tavaly ősszel parancsba adta a katonáinak, hogy ne jelentsék az ukránok elfogását az orosz parancsnokoknak, hanem még a helyszínen „semmisítsék meg őket”.
A csoportot háborús bűnök elkövetésével, kínzással, holttestek megbecstelenítésével és a foglyul ejtett ellenséges katonák kivégzésével vádolják.
Mind Milcsakov, mind Petrovszkij ki van tiltva Kanadából, Nagy-Britanniából és az Európai Unióból, az USA a teljes különítményre pénzügyi szankciókat vetett ki. Tény, hogy részt vettek a luhanszki és donyecki repülőterekért vívott harcokban. Luhanszk megyében szabotázsküldetést hajtottak végre az ellenséges vonalak mögött, Donyeszk megyében a Belokamenka és a Novolaspa falvak melletti véres harcokban is ott voltak, de a Ruszics harcosait titkosszolgálati eszközökkel beazonosították Donbász és Harkiv régiójában, valamint Herszonban is. Rémtörténetek írhatók a számlájukra.
Az egyik legsúlyosabb ezek közül, amikor 2014. szeptember 5-én lesből csaptak le és semmisítettek meg egy ukrán katonai konvojt Vesela Hora mellett. Aznap fegyverszünetnek kellett volna kezdődnie. A Ruszics egy elhagyatott ukrán ellenőrző pontra vette be magát, és kihelyezte az ukrán lobogót. Ez megtévesztette az ukrán Ajdar zászlóaljat, majd később a 80. dandárt is, amely ide tért vissza. A Ruszics ebből a fedezékből nyitott tüzet a gyanútlan ukránokra, akik közül több mint negyvenen vesztették életüket. Az eset azért keltett nagy visszhangot, mert Milcsakov és Petrovszkij az elesett ukrán katonákkal fotózkodtak, és ezeket nyilvánoságra is hozták. Sőt, az egyik kórházba szállított ukrán sebesült katona testére egy pogány napjel szimbólumot égettek. A Ruszics használja ezeket a jeleket, a logója is egy arany kolovrat, amely egyrészt szláv szimbólum, másfelől viszont közkedvelt jelvény a szélsőségesek körében a horogkereszthez való hasonlatossága miatt.
Hivatalosan nem lehet tudni, hogy a Ruszics és a Wagner milyen kapcsolatban áll egymással, de az biztos, hogy szoros a kötelék. A közelmúltban dokumentáltak a Ruszics és a Wagner csoporthoz tartozó online csatornák közötti interakciókat. Ugyanakkor az a nézet is tartja magát, hogy a Ruszics ukrajnai feltűnése és megerősödése a Kreml és személyesen Putyin elnök csalódottságának a következménye, mert az eddigi megoldások nem hoztak végleges sikert a háborúban az oroszoknak.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.