Nem lehet elég hangosan félreverni a harangokat ahhoz, hogy meg is hallja valaki: csak a héten az Európai Számvevőszék, illetve a Másfélfok klímakutató intézet jelezte, hogy nagyon is valós veszély, hogy az Európai Unió nem tudja tartani a klímacéljait, pedig ez a lehető legszorosabb értelemben életbe vágó.
A Másfélfok emlékeztetett, hogy az Éghajlatváltozással Foglalkozó Európai Tudományos Tanácsadó Testület (ESABCC) közzétette 110 oldalas ajánlását az Európai Unió 2040-es klímacéljaira, valamint a 2030–2050-es időszak karbonköltségvetésére vonatkozóan. Márpedig az Európai Bizottság ennek tudatában dolgozza ki a maga javaslatát, ezt tárgyalja majd az Európai Parlament és az Európai Tanács, tehát fontos dokumentumról van szó. Az alapdolgozat három fő szempontot határozott meg:
A probléma, hogy ezek teljesítéséhez gyakorlatilag hátraarcot kéne csinálnunk:
a kilencvenes évek mértékeihez képest 90-95 százalékkal kéne csökkenteni a kibocsátást, ezzel lehetne tartani az 1,5 Celsius-fokos átlagos hőmérséklet-növekedési limitet,
amely a hazai klímakutató szervezet nevét is adja. A Másfélfok élesen figyelmeztetett is: ha 2030-ra nem sikerül legalább 55 százalékkal mérsékelni a kibocsátást, akkor a 2040-es és a 2050-es célok sem fognak megvalósulni, elérhetetlenné válik a klímasemlegesség, ezzel pedig már a vészhelyzeti sávba sodródnánk.
Az ESABCC dolgozata kitért rá, hogy nem lenne minden veszve, ha 2030-ig leszoknánk a szénből, 2040-ig pedig a földgázból nyert energiáról, és a megújulókra koncentrálva például a nap- és a szélenergia 70-90 százalékot átvállalna az EU energiamixéből, amihez jöhetne az elektromosságra átállás, valamint olyan új helyettesítő üzemanyagok, mint a hidrogén.
Mindeközben az Európai Számvevőszék a héten közzétett jelentésében megállapította: az Európai Unió nem áll jól az elektromos autókhoz szükséges akkumulátorok gyártásával – e szempontból Magyarország üdítő kivétel, de az EU egészét vizsgálták –, hiába szánt a témára tetemes pénzeket a költségvetés. Ennek pedig a lehetséges veszélye többek között az, hogy az EU-nak 2035 utánra kell halasztania a belső égésű motorral felszerelt járművek betiltását, így pedig ismét nem tudná teljesíteni a karbonsemlegességre vonatkozó célkitűzéseit – és akkor a közvetlen gazdasági hatásokról, például a munkaerőpiaci hátrányképződésről még nem is szóltunk, a közvetettek pedig a környezeti tünetek.
A számvevők jelentésbemutató sajtótájékoztatóján felvetődött a hidrogén is mint alternatív energiaforrás, ám az ellenőrzést vezető számvevőszéki tag lohasztóan reagált.
Az Európai Bizottság erre is figyel, de még nem tartunk ott. A 2035-ös célok eléréséhez a bizottság az elektromos autókra fogadott nagy tételben, mert a hidrogénes technológia még nem fejlett annyira, hogy rá alapozhassunk
– nyilatkozta Annemie Turtelboom, előrebocsátva, hogy a hidrogénről is készül a testület jelentése, jövő év közepére várhatjuk.
Lesz azonban egy másik, amely már jövő héten publikussá válik.
Ennek előzetese szerint az EU-s szabályok alapján a tagállamoknak június 30-ig kell beadniuk a 2021–2030-as időszakra vonatkozó nemzeti energia- és klímaterveik aktualizált, az ambiciózusabb EU-s célokhoz igazított változatát.
Az EU a 2021–2027-es költségvetésének legalább 30 százalékát, évi körülbelül 87 milliárd eurót (32,2 ezermilliárd forint) kíván éghajlat-politikai fellépésekre fordítani,
habár ez még mindig kevesebb mint 10 százaléka a 2030-as célok eléréséhez szükséges összes beruházásnak. A többi beruházás a várakozások szerint nemzeti és magánfinanszírozásból származik majd, a másik remény pedig, hogy a számvevőszéki jelentés segíteni fogja az Európai Bizottságot a tervezetek értékelésében, a tagállamokat pedig a véglegesítésükben.
Az ESABCC ajánlásában, illetve ennek a hatékonyságában többen bíznak. Az Európai Klímaalapítvány programmenedzsere a Másfélfokon megjelent cikkében például feltette és megválaszolta a kérdést, hogy ez a segítő tanulmány mitől jobb, mint a korábbiak.
„Mert iránymutatást ad a legjobb elérhető tudományos eredmények alapján az Európai Bizottságnak, amely ez alapján fogja kidolgozni javaslatát 2024 elejére, így a testület abszolút EU-s politikát befolyásoló játékos lehet, különösen, ha aktívan felszólal a célok csorbítása ellen” – vélte Massay-Kobusek Zoltán.
Maga az ESABCC kiemelte, hogy minden egyes tagállamnak először a saját portáján kell rendet tennie, ha ez sikerül, akkor lehet elérni a közös célokat is.
Ahhoz, hogy valóság legyen a célokból, gondos tervezésre van szükség európai, tagállami és helyi szinten is, amibe a döntéshozókon kívül minden releváns szereplőt be kell vonni, hogy biztosítva legyen az egyenlő és igazságos átmenet
– áll a közleményben, amely még egy fontos tényezőre felhívta a figyelmet.
Ez pedig a 2024-es EU-s év, amely a 27-eknek egy, Magyarországnak két fontos eseményt tartogat.
A mindenkinek egyaránt izgalmas és fajsúlyos tétel a tavaszi EP-választás, amelynek nyomán feláll majd az új Európai Parlament és Európai Bizottság. A 2040-es klímacélokat még a jelenlegi összetételű bizottság dolgozza ki, de a beterjesztés és elfogadás már az új összetételű testületek feladata lesz.
Ehhez kapcsolódik ráadásul a magyar szál, hiszen 2024. július 1-jétől Magyarország tölti be az EU Tanácsának féléves soros elnökségét, azaz ugyancsak nagy szerepe lesz abban, hogy merre halad tovább az Európai Unió klímapolitikája.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.