Nincs elég munkás Németországban, veszélyben a gazdasági növekedés

Egyre súlyosabb problémát okoz Németország gazdaságában a munkaerőhiány. A kormányzat számára készített modell szerint valamikor mostanában megáll, vagy talán már meg is torpant a 47 milliós munkaerőpiac növekedése, ami annak a gazdasági szuperciklusnak a végét jelzi, amely feldolgozóipari központtá és a világ egyik leggazdagabb államává emelte a II. világháború által elpusztított országot.

Bármi történik is, a Bloomberg elemzése szerint közeledik annak a korszaknak a vége, amikor németek generációinak életszínvonala emelkedett folyamatosan a munkaerőpiac bővülésének köszönhetően. „Vége azoknak az időknek. Omladozik a további jóléti növekedés alapja” – vonta le a következtetés a KfW fejlesztési bank. 

A következő évtizedben a munkaerő-kínálat hárommillió fővel, vagyis 7 százalékkal csökken, hacsak a nyugdíjba vonuló németek helyére nem érkezik jelentős számú bevándorló.
Csak a jelenlegi szint fenntartására négyszázezer migráns érkezésére van szükség – évente. Ezt a számot többször is elérték, hiszen rengeteg menekült érkezett az országba Szíriából és Ukrajnából, de nem váltották be azt a reményt, hogy hozzájárulnak a német gazdaság növekedéséhez. A 2015-ös nagy menekülthullámmal érkezőknek ugyanis csupán a fele dolgozott az érkezése után öt évvel. 

Németország egyébként a munkaképes korú lakosság számát tekintve 1998-ban érte el a csúcsot, de a demográfiai visszaesést eddig ellensúlyozta a többmilliónyi bevándorló és a nők, akik közül egyre többen kezdtek el dolgozni. A világháború után születettek azonban lassan nyugdíjba mennek, így mindkét forrás kezd kiapadni.

Ez azt jelenti, hogy a gazdaságnak a bővülés érdekében a meglévő munkavállalók termelékenységének növelésére kell támaszkodnia. Ennek következtében a Bloomberg Economics előrejelzései szerint 

és a következő tíz évben a nyugati országok közül Japán után Németország esetében veszélyezteti legjobban a demográfia a gazdasági növekedést. 

A berlini kormányzatnak két eszköze van a helyzet javítására: több külföldi munkaerőt vonzani és a lehető legjobban bevonni a munkaerőpiacra azokat, akik már az országban élnek. Mindkettő roppant nehéznek bizonyulhat. A politika ugyan mindent megtesz a képzett munkaerő csábítására, de a Kelet-Közép-Európából érkezők hulláma már most lassul, ahogy ezekben az országokban nő az életszínvonal, és közelít a némethez.

Az elmúlt évtizedben ugyan egyre több képzett munkaerő érkezett Indiából, a Fülöp-szigetekről és Indonéziából, de a migráció politikailag érzékeny kérdés, mivel főleg a helyi önkormányzatok számára egyre nagyobb terhet okoz a tavaly Ukrajnából menekült milliók ellátása, és a zöldpolitika erőltetése mellett hozzájárul a szélsőjobboldali Alternatíva Németországért (Alternative für Deutschland – AfD) erősödéséhez. A Reuters szerdai tudósítása szerint a legfrissebb közvélemény-kutatásokban már országos szinten 17-19 százalékon mérik a pártot, miközben 2021-ben még csak 10,3 százalékot kapott. Ma már a második helyért harcol Olaf Scholz kancellár Szociáldemokrata Pártjával. 

A kérdés kényes voltát jól jellemzi, hogy a múlt héten már Michael Kretschmer, a kelet-németországi Szászország miniszterelnöke, a jelenleg legnépszerűbb jobbközép Kereszténydemokrata Unió (CDU) politikusa is arról beszélt, hogy 

Nagyobb sikerrel kecsegtet a nyugdíjasok visszacsábítása a munkaerőpiacra. 

A nyugdíjkorhatárt ugyan 2030-ra 67 évre emelik, de ez önmagában csak az aktív idősek számának lassú növekedését biztosítja. További problémát okoz a termelékenység, ami hosszú ideig a német siker közismert motorja volt, az elmúlt években azonban stagnált. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) szerint a német termelékenység 2015 óta kevesebb mint 2 százalékkal nőtt, míg az Egyesült Államokban ugyanebben az időszakban 8 százalékkal. 

Ennek egyik magyarázata, hogy Németország erősen le van maradva más országoktól a digitális korszakra való átállásban. Az Európai Bizottság digitális gazdaság és társadalom indexe szerint Németország 2022-ben a 27 tagállam közül a 13. helyen állt, alig az uniós átlag felett.