Viharfellegek gyülekeznek a kínai gazdaság felett – az egész világ bőrig ázhat
A várakozásokkal szemben zuhant májusban az ipari termelés és a kiskereskedelmi forgalom is Kínában, ami újabb jele annak, hogy az ázsiai ország gazdasága igencsak döcögősen indul be a pandémia után.
A kínai jegybank valószínűleg már látta az adatokat azok publikálása előtt, ugyanis váratlanul csökkentette kamatait, és további monetáris lazítást helyezett kilátásba.
Az ipari termelés év/év alapon mindössze 3,5 százalékkal emelkedett májusban az áprilisi 5,6 százalék után.
A feldolgozóipar a belföldi és a külföldi kereslet lanyhaságával szembesül.
A kiskereskedelmi forgalom 12,7 százalékkal emelkedett a várt 13,6 százalék helyett, a növekedési üteme jelentősen lassult az egy hónappal korábbi 18,4 százalékot követően. S hogy a kép még sötétebb legyen, a hitelek növekedési üteme és az ingatlanértékesítések, valamint a feldolgozóipari hangulat is romlott. A világ legnagyobb acélgyártójának nyersacélexportja év/év és hó/hó alapon is csökkent májusban, hasonlóan a széntermeléshez.
Különösen riasztó – főleg politikai szempontból –, hogy rekordszintre emelkedett a fiatalok körében a munkanélküliség, ami a belső kereslet további lanyhulását vetíti előre.
A rossz hírek és a jegybanki kamatcsökkentés nyomán a jüan árfolyama a dollárral szemben hat hónapos mélypontra süllyedt. A piacok további monetáris lazításra számítanak, főleg a régóta betegeskedő ingatlanszekort, a kínai gazdaság egyik legfontosabb motorját kellene újra beindítani.
Az állami beavatkozás egyik első jele volt, hogy Peking rendelkezésére a nagy állami bankok csökkentették betéti kamataikat, hogy ezzel is költekezésre serkentsék a lakosságot. Elemzői vélemények szerint a kamatcsökkentések önmagukban nem elegendők ahhoz, hogy újra beindítsák a gazdaságot, viszont azt jól jelzik, hogy a gazdasági vezetés mennyire aggódik a kialakult helyzet miatt.
Sztrájkhullám
A kínai gazdaság egyik legfontosabb motorja, az ingatlanpiac súlyos válságban van.
Az ingatlanértékesítések májusban az előző év azonos időszakához képest 2001 óta nem látott ütemben, 21,5 százalékkal zuhantak,
az árak növekedési üteme is jelentősen lelassult. A pártvezetés joggal aggódik, ugyanis nagyon úgy néz ki, hogy a központi (kamat-) intézkedések hatása már nem elegendő. Országszerte gyakoriak a sztrájkok, a gyárbezárások. A „világ gyártóműhelyében” egyre több üzem nem tudja folyósítani a béreket, elbocsátják a munkaerőt. Ez jócskán erodálja a lakosság fogyasztási hajlandóságát. A feldolgozóipari rendelésállomány csökken, ami nem a helyzet rendeződésének irányába mutat.
Egy kínai munkaügyi szervezet, a CLB statisztikái szerint
több mint 140 gyárban léptek sztrájkba a munkások az év első öt hónapjában, ami a 2016-ban regisztrált 313 óta a legmagasabb adat.
A munkabeszüntetések jelentős része az ország feldolgozóiparának központjában, Kuangtung tartományban kezdődött el. A kínai gyárak a világ feldolgozóipari kibocsátásának nagyjából egyharmadát adják. Több száz millió, a jobb élet reményében vidékről a városokba vándorolt embernek adnak munkát, akiket gyakran feketén vagy határozott idejű szerződéssel foglalkoztatnak.
A kereslethiánnyal küzdő feldolgozóipar első körben őket építi le, az elégedetlenség körükben a legnagyobb. A szakszervezetek egykor kulcsszerepet játszottak a kommunista párt irányításában, a modern, autoriter berendezkedésű Kínában azonban marginalizálódtak.
A gazdasági vezetésnek gondot okoz az is, hogy a fellendülésre számítva az elmúlt időszakban Kína nagyarányú nyers- és alapanyag-felvásárlásba kezdett. Ha ezek a raktárakban maradnak, az importőrök és a finanszírozó bankok nem jutnak a pénzükhöz, további repedések keletkeznek a gazdaság szerkezetében.
Vegyen ön is szenet!A kínaiak egyik kedvenc tévéműsortípusa a tévékben élő adásban sugárzott reklámshow-műsor – nálunk is ismert ez a műfaj. Ezekben elbűvölő férfiak és nők követnek el mindent, hogy a nézők vásároljanak: cipőt, rúzst, babaápolási cikkeket, konyhai felszereléseket – és újabban szenet. A kínai kikötőkben, erőművekben és bányákban hegyekben áll a szén, a lassuló gazdaság nem használja fel az olcsón bespájzolt nyersanyagot. Így egy szénfeldolgozó (Huaze Coal) kreatív munkavállalói az ágazati hagyományoktól meglehetősen eltérő eladási stratégiával próbálkoztak meg. A képernyőn egy fiatal nő látható kék munkavédelmi sisakban és kezeslábasban, kezében széndarabkákat tart, és kedves hangon közvetlenül a bányavállalattól kínálja a szenet. Az ár 570-600 jüan (kb. 80 dollár) tonnánként (!). Az egyszeri tévénéző persze csalódott lesz, amikor a hölgy közli, hogy a minimum vásárolható mennyiség 30-35 tonna, s azt vasúton szállítják le – a célcsoport nyilván az ipari felhasználók köre. A múlt héten a kereskedelmi forgalomban egy tonna szén ára még 800 jüan (nagyjából 110 dollár) volt. |
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.