Sarkvidéki hidegháborúba sodorhat bennünket a klímaváltozás

A klímaváltozásnak több hatását már évek óta a bőrünkön érezhetjük. Az enyhe telek, az aszályok, a villámárvizek és a nyári hőhullámok is minden korábbinál gyakrabban nehezítik meg a lakosság életét a világ számos pontján. Egyre inkább úgy tűnik, hogy egy másik fontos területre is begyűrűzik a hatása: a geopolitikába.

A klímaváltozás kapcsán gyakran szóba kerül a sarki jegek olvadása és a tengerszint emelkedése. Az olvadás ráadásul már annyira erőteljes, hogy a világ számos országa azon gondolkodik, hogy tudná a minden szempontból negatív eseménysort saját hasznára fordítani, ennek elsődleges színhelye pedig az Északi-sarkvidék.

A területen az elmúlt években felgyorsult a verseny a nagyhatalmak között, így a hőmérséklet emelkedése tovább veszélyeztetheti a globális biztonságot, hiszen a térség egy új hidegháború állomáshelyévé válhat – írta meg a Vision of Humanity.

Bár az Arktisz korábban nemzetközi területté lett nyilvánítva, a jégtakaró olvadása miatt több ország is bejelentette igényét a vízfelületekre és a tengerfenékre. A tengerfenéken fekvő Lomonoszov-hátságot Oroszország Szibéria meghosszabbításának tartja, Dánia szerint azonban földrajzilag Grönlandhoz tartozik. Kanada pedig az országtól északra eső területekre tartana igényt.

Az Északi-sarki Tanács nyolc tagból áll, ezek az Amerikai Egyesült Államok, Kanada, Oroszország, Dánia, Norvégia, Svédország, Finnország és Izland. Közülük főleg az USA, Kanada, Norvégia, Dánia és Oroszország rendelkezik erős katonai jelenléttel a sarkkörön túl.

Nem véletlen, hogy az Északi-sarkvidék ennyire a figyelem középpontjába került. A víz alatti területei erőforrásokban gazdagok, ráadásul a kereskedelem és a biztonságpolitika szempontjából is stratégiailag fontos területnek számít.

Az ukrajnai események miatt az Északi-sarkvidékért folytatott verseny még nagyobb geopolitikai jelentőségre tett szert. A változó éghajlati viszonyokra vonatkozó előrejelzések, beleértve a jég olvadását is, tovább fokozhatják a térség instabilitását.

Érdekesség, hogy a terület történelmileg az együttműködés terepe volt, hiszen még a hidegháború csúcspontján is ez volt az a térség, ahol az amerikai és a szovjet fél tudományos együttműködést tudott kialakítani egymással. Ez a partnerség a Szovjetunió felbomlását követően tovább erősödött. A gyümölcsöző kapcsolatokban 2015-ben következett be törés, amikor Moszkva és Washington kapcsolata ismét megromlott. Nem véletlen, hogy Dmitrij Medvegyev 2016-ban új hidegháborúnak nevezte az itt kialakuló szembenállást – emlékeztet a Spiri.

Ráadásul napjainkban, az orosz–ukrán háború miatt a nyugati országok és Oroszország kapcsolata ismét eléggé ellenséges. Ez is az oka, hogy a nyolctagú Északi-sarkvidéki Tanács legtöbb tevékenysége szünetel, mivel a tagországok nem hajlandók együttműködni Moszkvával, és az arktiszi kapcsolat még a hidegháborús időszakban tapasztaltnál is rosszabb.

Habár 2008 óta világszerte csökkenő tendencia volt megfigyelhető a militarizáció területén, az ukrajnai háború tavaly februári kirobbanása után sok ország újra fegyverkezni kezdett. A sarkvidéki Oroszország–NATO-szembenállás eljutott arra a szintre, hogy Oroszországon és Svédországon kívül a nyolctagú tanács minden tagja NATO-tagállam, és Svédország is közel áll a katonai tömbhöz való csatlakozáshoz.

Ennek ellenére a térségben nem a NATO áll nyerésre, ugyanis a katonai egyensúly Oroszország felé mutat – számolt be róla a The Week. Moszkva már a háború előtt is jelentős összegeket fordított az északi flottájára, és a sarkvidéken is megerősítette csapásmérő képességeit. Ráadásul bázisainak száma mintegy harmadával felülmúlja a NATO-bázisok számát. Oroszország hét nukleáris jégtörő hajóval, és 30 dízelmotoros jégtörő hajóval rendelkezik, miközben Amerikának és Kínának fejenként két-két dízeles jégtörője van csupán.

Bár Washington további hat hasonló hajó építését tervezi, az Egyesült Államok mindössze az első mélyvízi kikötőjét létesítette az Északi-sarkvidéken.

Szakértők szerint ha a káros anyagok kibocsátása a jelenlegi ütemben zajlik, akkor 2040-re eljuthatunk arra a pontra, amikor az Északi-sarkvidék a nyári hónapokban szinte teljes egészében jégmentes lesz. Ez pedig egy teljesen új kereskedelmi folyosót is nyit.

A jeges-tengeri hajózási útvonalak jelenleg nehezen járhatók. A legtöbb érintett ország csak a saját szűk partvidékét tudja használni. Az útvonal többi részét csak speciális jégtörő hajókkal lehet járhatóvá tenni, ami lassítja és költségesebbé is teszi az utat. Azonban a jég nagy részének elolvadásával jelentős nemzetközi utak válnak könnyen járhatóvá. Ezek pedig alacsonyabb szállítási költségeket ígérnek, és 14-20 nappal lerövidíthetik a szállítási időt a Szuezi-csatornán vagy a Panama-csatornán történő szállítással szemben.

Bár hosszú partvidékének köszönhetően a sarkvidéki hajózási útvonalat Oroszország még így is uralja, azonban a jég miatt csak alacsony kapacitáson tud szállítani. A klímaváltozás hatására azonban Moszkva jelentősen meg tudná növelni tengeri kereskedelmi kapcsolatait Kínával.

Nem elhanyagolható az sem, hogy a sarkvidék rendkívül gazdag a természeti erőforrásokban. Becslések szerint

Mindezek ismeretében jól látható, hogy a sarkvidéki verseny nem fog csillapodni, a jég olvadása egy újabb hidegháborús helyzetet idézhet elő a sarkkörön túl.